A regressziós hipnózis nagyjai

Ebben a postban a világ legnevesebb regressziós hipnoterapeutáit fogom bemutatni, azt is mondhatnám, hogy a regressziós hipnózis atyjait és anyjait. Ezen kívül röviden bemutatom módszereiket is. A hipnózisról megjelent postom után sokan jelezték, hogy szívesen kipróbálnák a terápiát, de félelmet éreznek ezzel kapcsolatban. Lényegében ez nem alaptalan, hiszen számos képzett hipnotizőr nem is alkalmazza ezt a módszert, mert sokan közülük tartanak az alanyok reakcióitól. Hogy egy extrém példával éljek, ha valaki vízbe fulladást vizionál akkor előfordulhat, hogy szó szerint el kezd fuldokolni hipnózis közben, ezeket a helyzeteket pedig nem árt megfelelően kezelnie a hipnotizőrnek. De mielőtt bárkit még jobban elijesztenék meg kell jegyeznem, hogy még senki nem fulladt meg és senkinek semmilyen baja nem lett hipnózis közben ezektől a vízióktól, viszont az tény, hogy ezek a helyzetek ijesztőek lehetnek. Ezért van szükség megfelelően képzett terapeutára. Tekintsük tehát át, hogy kik az igazán nagy nevek ezen a területen, és milyen módszert alkalmaznak. 

Dolores Cannon

Dolores 1931-ben született Missouri államban. Itt végezte tanulmányait is, majd 1951-ben férjhez ment. Férje haditengerészeti tisztként szolgált, így Dolores élete következő 20 évében a világot járta családjával együtt.

1960-tól Dolores férjével együtt hipnózist végzett fogyni vágyó vagy a cigarettától megszabadulni kívánó embereken. 1968-ban találkoztak előszőr a reinkarnációra utaló jelekkel. Férje hipnotizált egy túlsúlyos magas vérnyomásos hölgyet, aki váratlanul elkezdett olyan emlékeket feltárni amelyek nem akkori életéhez voltak köthetőek. Az 1920-as évek Chicagojában látta magát. Eközben Dolores és férje Johnny figyelték, ahogy a nő szó szerint átalakul egy másik személyiséggé. A házaspár érdeklődését felkeltette az eset, így nyomozásba kezdtek. A hölgyön további hipnózisokat végeztek, amelynek köszönhetően 5 másik életbe is betekintést kaptak. A hölgy történetéről évekkel később megjelent egy könyv is “Five Lives Remembered” (Öt élet emlékezik) címmel.

Bármennyire is érdekesnek bizonyult a téma, Dolores kénytelen volt félretenni, ugyanis férjét 1970-ben rokkant veterán katonaként leszázalékolták. Ekkor kezdett el az írással foglalkozni. Idővel azonban gyermekei felnőttek és önállósodtak. Ekkor tért újra vissza a regressziós hipnózishoz és a reinkarnáció tanulmányozásához. Innentől kezdve már főállásban végezte munkáját és emellett számos hipnózismódszert is tanult. Végül kifejlesztette saját módszerét amelyet Quantum Healing Hypnosis Therapy (QHHT) névre keresztelt. A QHHT során a terapeuta azt az állapotot tartja fenn, amin mindannyian naponta kétszer is átesünk. Ez a közvetlenül elalvás és ébredés előtti fázis. Egy QHHT hipnózis nagyjából 1,5-2 óráig tart.

Dolores idővel már nem csak a reinkarnációt kutatta, hanem az univerzum működése is elkezdte foglalkoztatni, valamint az UFO jelenségekre is kereste a válaszokat. Évekig dolgozott a MUFON-nál is (Mutual UFO Network), ami a világ egyik legnagyobb és legismertebb UFO kutató szervezete. Egész fejlődésére és karrierjére jellemző volt, hogy mindig szerette a határokat feszegetni, és egyfajta kényszert érzett arra, hogy gondolkodásmódját folyamatosan bővítse.

47 évig tartó karrierje során több ezer embert hipnotizált a világ minden tájáról életkortól, nemtől, személyiségtől, fizikai állapottól, vallási és kulturális hovatartozástól függetlenül.  Hipnózis útján végzett kutatásaiból számos adatot gyűjtött össze, melyekből 18 könyve jelent meg.

Dolores Cannon 2014 október 19-én életét vesztette egy balesetből kifolyólag.

Megjelent könyvei:
The Search for Hidden Sacred Knowledge The Convoluted Universe Book One {Two, Three and Four}; The Three Waves of the Volunteers and the New Earth; They Walked with Jesus; Jesus and the Essenes; The Custodians: Beyond Abduction; Keepers of the Garden; Conversations with Nastradamus Book One {Two and Three}; Legacy from the Stars; The Legend of Starcrash; Five Lives Remembered; Between Death and Life; A Soul Remembers, Five Lives Lived.

Magyar nyelven megjelent könyvei:
Halál és élet között

Dolores Cannonról többet megtudhatsz hivatalos oldalán: http://www.dolorescannon.com

Dr. Brian L. Weiss

Dr. Brian Weiss 1944-ben született. 1966-ban “Phi Beta Kappa” és “magna cum laude” minősítéssel végzett a New Yorki  Columbia Egyetemen. Majd 1970-ben a Yale Orvosi Karán doktorált és később ugyanitt szerezte meg a pszichiátriai szakképesítést is. Tanulmányai befejeztével a Pittsburghi Egyetemen tanszékén kapott állást, két évvel később pedig a Miami Egyetem Orvostudományi Karához került, ahol a pszichofarmakológiai részleg vezetőjeként országos elismertségre tett szert a biológiai pszichiátria és a kábítószeresek kezelése területén. Az egyetemen töltött négy év után megkapta a docensi címet és kinevezték egy nagy miami egyetemi kórház pszichiátriai osztályának főorvosává.

Nem érdekelték a parapszichológiai kísérletek, és bizonytalansággal fogadott mindent amit tudományos módszerekkel nem lehetett bizonyítani. A reinkarnációról pedig hallani sem akart. Azonban 1980-ban valami történt, ami letérítette Dr. Weisst a korábban kitűzött útjáról. 1,5 évig kezelt egy 28 éves Cathrine nevű beteget akinek szorongásai és pánikrohamai voltak melyek idővel egyre inkább csak súlyosbodtak. Mivel Dr. Weiss nem látott javulást úgy gondolta megpróbálkozik a hipnózissal.

Hipnózis során a lány előző élethez köthető traumákról kezdett beszámolni, melyek jelenlegi élete szorongásához és rendszeresen visszatérő rémálmaihoz voltak köthetőek. Dr. Weiss – hagyományos pszichoterapeuta lévén – szkeptikus volt az elhangzottakkal kapcsolatban, ám érdeklődését a téma iránt meglehetősen felkeltette a hipnotizált lány, miután Dr. Weiss életére, családjára és elhunyt fiára vonatkozó kijelentéseket is tett. Dr. Weiss így komoly kutatásba kezdett, mely során az állami nyilvántartás megerősítette Cathrine múlt életére vonatkozó történetét.

1980 óta már több mint 4000 embert hipnotizált, és állítása szerint számos fóbia és fogyatékosság gyökeredzik elmúlt életek tapasztalatain melyeket regresszióval képes gyógyítani. Jelenleg Miamiban él ahol létrehozta a Weiss intézetet melyen keresztül hazai és nemzetközi szemináriumokat és workshopokat tart, valamint szakemberek számára nyújt tanfolyamokat. Számos könyve mellett hipnózist elősegítő CD-ket is megjelentetett.

Megjelent könyvei:
Miracles Happen: the Transformational Healing Power of Past Life Memories; Many Lives Many Masters; Through Time into Healing; Only Love is Real; Messages from the Masters; Same Soul Many Bodies; Mirrors of Time: Using Regression for Physical Emotional and Spiritual Healing; Meditation: Archieving Inner Peace and Tranquility in Your Life; Eliminating Stress Finding Inner Peace;

Magyar nyelven megjelent könyvei:
Életek, Mesterek; Mesterek üzenetei; Lélektársak;

Dr. Brian L. Weissről többet tudhatsz meg hivatalos oldalán: http://www.brianweiss.com

Dr. Michael Newton

Dr. Michael Newton pszichoterápiából doktorált, s tagja az Amerikai Pszichológusok Szövetségének. Felsőoktatási intézményekben folytatott oktatói és pszichoterápiás tevékenységet. Évekig dolgozott csoportterápiában kábítószeresekkel is. Dr. Newtonnak  klinikai pszichológusként és hipnoterapeutaként – a pszichés rendellenességek kezelését célzó viselkedésmódosítás  vált a szakterületévé.

Egy igazi szkeptikusról beszélünk, aki páciensei halál utáni dolgokra vonatkozó kérésiet egyöntetűen visszautasította, és ragaszkodott a hagyományos terápiás módszerekhez. A reinkarnáció és a metafizika iránti érdeklődése csupán intellektuális kíváncsiság volt mindaddig, míg egy fiatalember fájdalomkezelésén el nem kezdett dolgozni. A páciense a jobb oldalát érintő szűnni nem akaró gyötrő fájdalomra panaszkodott. A hipnoterápia egyik módszere a fájdalom kezelésére, hogy a terapeuta ráveszi a pácienst a fájdalom növelésére, ezzel megtanítva, hogy hogyan tudja csökkenteni és kontrollálni azt. Az egyik kezelésen a páciens ezt a fájdalomnövelést úgy végezte el, hogy elképzelte azt, hogy késsel döfködik. Ennek a képzetnek az eredetét kutatva végül kiderült, hogy a páciens előző életében egy első világháborúban elesett katona volt, akit Franciaországban egy bajonettel öltek meg. Végül sikerült a fájdalmat is megszüntetni.

A sikeren felbuzdulva Newton doktor elkezdett kísérletezni néhány – a téma iránt érdeklődő – páciensével, és regresszió közben a születésüknél korábbi időpontokba vitte vissza őket. Mivel ez csak kísérletezés volt, úgy gondolta, hogy hipnózis során csak fantáziált képekről fognak beszámolni alanyai. Ám hamar rájött, hogy ezen mélyen gyökeredző emlékeink a múltbeli élményeink olyan teljes sorát kínálják föl, amelyek túl valószerűek és logikusan egymáshoz kapcsolódóak ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyja a kezelések során.

Végül Newton doktor egy igazán fantasztikus felfedezésbe botlott. Rájött, hogy hipnózis közben az alany segítségével nem csak az előző életekbe nyerhet betekintést, hanem – az ettől sokkal fontosabb – földi életek közötti időszakaszba is. Miután egy hölgy páciensét egy véletlen instrukció következtében az előző életében bekövetkezett halála utáni de még a következő élete előtti időszakba vitte el, úgy döntött saját maga végez erre vonatkozó kutatásokat és kideríti, hogy mi áll a dolog hátterében. Kutatásai során arra a következtetésre jutott, hogy hipnózissal közvetlenül a lelket is meg lehet szólítani. Ezt a következő képpen magyarázza:

Képzeljük el az elmét három, egymásban elhelyezkedő, egyre kisebb sugarú, koncentrikus körként! Ezeket a köröket egymástól csak a hozzájuk kapcsolódó tudatállapot rétegei választják el. A legkülső réteg a tudatos elménknek felel meg, amely elemző és ítéletalkotó, okfejtő gondolkodásunk forrása. A következő réteg a tudatalatti szintje, ahová a hipnózis elején érkezünk meg, hogy hozzáférhessünk az abban raktározódó mostani és korábbi életeinkre vonatkozó emlékekhez. A harmadik a legbelső mag, amelyet manapság tudatfölötti elmének nevezünk… A tudatfölötti ad otthont valódi identitásunknak, amelyet kiegészít a tudatalattink, ahol a számos, korábbi életünkbeli alteregónk emlékei tárolódnak. A tudatfölötti valószínűleg már nem is egy különálló szint, hanem a lélek maga. - Részlet a Lelkünk útja I. című könyv bevezetőjéből

Dr. Michael Newton saját korregressziós technikájával 35 év eltelte alatt több mint 7000 embert vitt vissza hipnózissal az életek közötti időszakba. Ezeknek az embereknek vallási és kulturális nézeteik olykor meredeken különböztek, ám a hipnózis során történt elmondásaik megegyeztek. Könyvei több éves kutatásának eredményei, melyekben gyakran találkozhatunk ismert tudományos elméletekkel is (főként a csillagászatra vonatkozóan).

Dr. Newton létrehozta a nevéhez köthető Newton Intézetet melyben sajátos módszerét oktatja. Ez a módszere meglehetősen alaposan és logikusan felépített, melyhez nem elegendő csupán egyetlen találkozás az alannyal. Az első alkalommal ugyanis csak egy beszélgetés zajlik aminek a végén a terapeuta egy nyugodt, relaxált állapotba viszi le az alanyt, hogy az megtapasztalhassa és megtudja mire számíthat majd hipnózis során. Egy másik napon kerül sor az első tényleges hipnózisra melyben a terapeuta és az alany egy előző életet tárnak fel. Ezt Past Life Regression-nek (PLR) hívjuk. Ez nagyjából 2-4 órán keresztül tart. Végül szintén egy másik napon kerül sor a köztes élet feltárására. Ekkor a terapeuta az utolsó leélt életbe vezet vissza és annak a halál élményén keresztül visz át a köztes időszakba. Ez a Life Between Lives (LBL) hipnózis. Ez már 5-6 órát is igénybe vehet, mert egy nagyon mély állapotba kell az alanyt juttatni.

Megjelent könyvei:
Jurney of Souls; Destiny of Souls; LBL Hypnotherapy; Memories of the Afterlife

Magyar nyelven megjelent könyvei: 
Lelkünk útja I-IV

Dr. Michael Newtonról többet tudhatsz meg hivatalos oldalán: http://newtoninstitute.org/

A fent említett szakemberek azt állítják, hogy hipnózis során valóban előző életeket látunk.  Én még továbbra sem tudom, hogy ez így van-e, de egy biztos: én csak egy ember vagyok és az én esetem csak egy történet. Viszont ezek az emberek és tanoncaik  együttvéve már több tízezer esettel találkoztak, a kapott információkat pedig vizsgálták, elemezték és összevetették egymással. Az eredményekből pedig számos könyvet megjelentettek. De mivel az agyunk működéséről még mindig lényegesen szerény ismeretanyaggal rendelkezünk, így nem tudhatjuk pontosan, hogy a hipnózis során kinyert információ honnan vagy miből ered. Illetve azt sem tudhatjuk, hogy egy olyan mély hipnózis, mint amit Dr. Newton alkalmaz milyen víziókat idézhet elő mindannyiunknál.

Köszönöm!

Még csak 24 órája, hogy publikáltam a hipnózisom tapasztalatairól szóló blogpostomat, de már rengeteg visszajelzést kaptam. Első sorban szeretném megköszönni azoknak az embereknek a bizalmát és nyitottságát, akik a post olvasása után személyes jellegű információkat és problémákat osztottak meg velem. Remélem bizonyos mértékben mindenkinek tudtam segíteni. Másrészt szeretném megköszönni az elismerő szavakat, amik emailben facebookon és twitteren keresztül jutottak el hozzám. A történetnek itt még nincs vége, sőt azt is mondhatnám, hogy még csak az út elején tartunk. Nagy örömmel tölt el, hogy ezen az úton ilyen sokan szeretnének kísérni, sőt sokan részesévé szeretnének válni. Reményeim szerint lesz rá lehetőség, de erről a későbbiekben fogok írni.

Ami talán a legjobb érzés, hogy sokatoktól kaptam olyan visszajelzést, hogy valamit megindított bennük a post. Őszintén szólva nem hittem volna, hogy ez a cikk és a történetem ennyi embert érdekelhet.  Volt aki félelmetesnek és ijesztőnek találta a hangfelvételt, de ez a csoport is alapvetően érdeklődést mutatott. Még rengeteg a témához kapcsolódó gondolat van a fejemben, amik véleményem szerint segíteni fognak ezeknek az embereknek abban, hogy ezt a félelemérzetet legyőzzék. Azt hiszem ez egy teljesen természetes reakció. Mivel ilyen sok kedves szót kaptam az olvasóimtól, így úgy éreztem mindezt viszonoznom kell egy köszönet nyilvánítással. Örülök ha ezzel bárkinek is segíteni tudtam.

Ha bármilyen kérdésed lenne a témát illetően továbbra is megtalálsz a ramonabarkoczi@spliceart.com email címen, ahol szívesen válaszolok mindenre.

Hipnózis után

Viszonylag hosszabb idő telt el az utoljára megírt postom óta. Ennek az az oka, hogy a korábban említett hipnózis után meglehetősen összezavarodtam. Rengeteg információt kellett feldolgoznom és értelmeznem. Illetve konfliktus helyzetbe kerültem saját magammal. Ezeket a dolgokat pedig mindenképpen tisztáznom kellett ahhoz, hogy érthetően tudjak írni a történtekről. Valamint alapos kutatást akartam végezni a post írása előtt.


Mielőtt elmentem hipnózisra úgy gondoltam, hogy az ülésen készült hangfelvételből is mutatok részleteket a blogon, azonban hipnózis után erről megváltozott a véleményem mert túl sok személyes dolgot tartalmazott a felvétel. Ezzel korábban nem számoltam. Ám mikor elkezdtem írni ezt a postot úgy gondoltam, hogy csak akkor lehetek kellően hiteles, ha mégis mutatok belőle részleteket. Így összevágtam egy olyan hanganyagot ami még nem túl magán jellegű és érdekes lehet az olvasó számára is.

A hipnózis menete

A hipnózis kapcsán ne csak egy pár órás időtöltésre gondoljunk, ez ugyanis egy teljes napot igénybe vevő tevékenység amire előtte nem árt felkészülni.


Egy szimpla beszélgetéssel kezdtük az alkalmat. Ennek célja az volt, hogy a hipnotizőr jobban megismerjen és ennek köszönhetően megfelelően tudjon vezetni illetve jó kérdéseket tudjon feltenni az ülés során. Ezt követte maga a hipnózis

Én bemelegítésnek hívom azt az első nagyjából 15 percet amíg eljutottam egy nyugodt relaxált állapotba. Ez az állapot hipnózis során ingadozott, hol nyugodtabb hol feszültebb voltam. Utóbbi a bizonytalanság érzetemből adódott, mert nem tudtam, hogy tulajdonképpen mi fog velem történni hipnózis során. Volt, hogy nagyon erős meleg hullám söpört végig rajtam, volt hogy a fejem teteje kezdett zsibbadni.

A rövid bevezető szakaszt követően úgy éreztem hogy belecsöppentem egy ismeretlen környezetbe. Nem tudtam, hogy ki vagyok, hol vagyok, vagy hogy milyen évet írunk. Aztán folyamatosan elkezdett felépülni a történet, és egyre magabiztosabb lettem. Ezeket a víziókat tekintik bizonyos csoportok előző életből származó emlékeknek, és a beszélgetésünk ezen részéből vágtam ki néhány részletet. Fontos megemlíteni, hogy ez tényleg egy összevágott hanganyag, ahol a téma váltás hirtelennek és gyorsnak tűnhet. Valójában ez sokkal lassabban zajlott. Lényegében egy egész életet és egy élet tapasztalatait tekintettük át. A felvételen is hallható, ahogyan “öregszek” úgy válik a hangom egyre mélyebbé ércesebbé, és válok egyre érdektelenebbé. A történet az 1700-as évek Franciaországában játszódik. A felvételen Nagy Karolin 2. szintű QHHT hipnotizőr és én vagyok hallható. (A QHHT jelentéséről egy későbbi posztomban fogok írni.)

A hipnózis második felében a terapeuta közvetlenül a tudattalannal társalog, ilyenkor az alany automatikusan elkezd E/3 személyben beszélni magáról, és egyfajta kívülállóként tekint magára. Ebben az állapotban előjöhetnek igazán mélyen rejlő gondolatok és magyarázatok bizonyos tetteinkre vagy viselkedésünkre. Illetve további "életekbe" nyerhetünk betekintést.

Az első napok hipnózis után

Az ébredésem után szinte sokkos állapotba kerültem. Lényegében órákig nem beszéltem senkivel a környezetemben a történtekről mert én magam sem tudtam igazán felfogni, hogy mi zajlott pontosan. Egyszerűen annyira összezavarodtam, és annyira sok információt kaptam, hogy az agyam – vagy inkább a tudatom – nem győzte felfogni. Napokkal később, ahogy ez a sokk hatás kezdett elmúlni eszembe jutott az Eredet (Inception) című film. Ahhoz tudnám leginkább hasonlítani a leírt érzést, mint mikor a film szereplői felébrednek a váróban töltött hosszú évek után. Leginkább egy zombihoz hasonlítanám magam, aki mögött mintha egy élet tapasztalatai lennének és keresi a helyét a nagyvilágban. Próbáltam felfogni ezt az egészet, de nem sikerült. Időnként jöttek bevillanások, voltak pillanatok amikor azt hittem, most már mindent értek, aztán jöttek olyan pillanatok amikor legszívesebben elsírtam volna magam. Éreztem és tudtam, hogy valami történt, csak nem tudtam mi, vagy mit kezdjek a helyzettel.

A kételyek

Alapvető szkepticizmus volt bennem a hipnózissal  kapcsolatban, ám még több kétely merült fel bennem a hipnózist követő napokban. Ezek többsége arra irányult, hogy amit láttam az pusztán képzelgés.

Vannak olyan emberek akik keveset álmodnak, és nehezen tudnak elképzelni, vizualizálni tárgyakat. Ezek az emberek hipnózis után általában úgy érzik, hogy valami fantasztikus történt velük, és olyan dolgokat láttak, amit el sem tudtak volna korábban képzelni. Nos ez az én helyzetemben egyáltalán nem így volt. Én viszonylag gazdag képzelőerővel rendelkezek. Designer vagyok, tehát a munkám része, hogy olyan dolgokat képzeljek el, amik még nem is léteznek. A hipnózis során pedig semmi olyat nem láttam, amiről azt gondolnám, hogy ne tudnám elképzelni, vagy az agy ne lenne képes elképzelni. Főleg manapság, amikor az internet és a TV segítségével szinte otthon a foteledből megismerkedhetünk az egész világgal és annak történelmével.

Másrészről kicsit másmilyen kép élt bennem általánosságban véve a hipnózisról. Egy sokkal mélyebb, öntudatlanabb állapotnak képzeltem. Amin én voltam azt sokkal inkább nevezném egy nyugodt relaxált állapotnak. De ez annak is köszönhető, hogy első alkalomról volt szó. A hipnózis végén „beprogramoztunk“ nálam egy szót aminek a segítségével már sokkal hamarabb és mélyebb állapotba kerülhetek a következő alkalommal.

A hipnotizőrök magyarázata a kételyeimre

A hipnotizőrök alapvetően a kételyeket az egónak tulajdonítják. A “Nagy Főnököt” félreállították és kihagyták egy játékból, ami neki nem igazán kedvére való. Márpedig ő nem járul hozzá efféle partizánkodáshoz és megvétózza annak  teljes valósságát.

Szerintük a kételyek alapvetően mindig ott lesznek, és ez az agyunk kognitív és elemző funkciójának köszönhető. Az agy képtelen elfogadni azt a helyzetet, amikor nem ő tartja kézben a gyeplőt. Hipnózis során az agynak olyan területei aktiválódnak – ezt a lenti kép mutatja – amelyek alap esetben nem. A kételyek tehát abból erednek, hogy az agy nem képes elfogadni valós dolognak azt amit önmagától nem tud előállítani és irányítani. Az, hogy ez a magyarázat elfogadható-e vagy valós-e nem tudom. De ettől a kételyek még ugyanúgy megmaradtak, csak az idő előrehaladtával teljesen lényegtelenné váltak. De mielőtt ennek megmagyarázására rátérnék még van egy témakör, amit meg kell említenem.

Ellenőrző kérdések

Egy spanyol hipnotizőr mondott nekem 5 ellenőrző kérdést, amik szerinte segíthetnek nekem a kételyeket illetően magyarázatot találni. Ezeket itt a posztban fogom megválaszolni és így talán közelebb kerülhetünk az igazsághoz is.

1. A regressziós hipnózis előtt gondoltad volna, hogy ez az élet fog előjönni amit láttál vagy sem? Gondolj a korszakra, ruhákra, családi körülményekre, a környezetre, a munkára és a személyiségi jellemzőkre.

Nem volt túl sok elképzelésem arról, hogy mit fogok látni, de a válaszom mégis egy határozott nem a kérdésre. Úgy gondoltam, hogy időben sokkal közelebb leszek a jelenhez. Megfordult a fejemben az első illetve a második világháború ideje és olyan gondolataim is támadtak, hogy látni fogom az akkori családom és gyerekeim és egyéb szoros kapcsolataimat. Azt gondoltam, hogy a közeli dátumnak köszönhetően esetleg nyomozni tudok a látott személyek valós léte vagy nem léte után. De ez lényegében teljesen máshogy történt.

2. A lélektől kapott információk, víziók milyen gyorsan jöttek? Általában a képek és válaszok gyorsabban jönnek mint amikor az ember csak képzeli az adott dolgokat.

Villanás szerűen jöttek az információk. Azt mondhatnám, hogy gondolkodás nélkül, és viszonylag gyorsan kaptam komplex, az egész történetbe beleillő, vagy rám vonatkozó logikus válaszokat és magyarázatokat. Méghozzá olyanokat amelyek tanulsággal is bírnak, vagy mélyen elnyomott tulajdonságaimra világítottak rá.

3. Ellenőrizd az interneten a látott korszakra vonatkozó öltözködési stílusokat, építészetet és a környezetet. Találsz egyezést?

Csak egyezést találtam. Íme néhány kép ami az 1700-as évek Franciaországára jellemző, és amihez meglehetősen hasonló dolgokat láttam én is. Nem mindegyik leírást vágtam be a fentebb hallható részletbe, de még így is találni egyezést.

A jellegzetes kalap, és hasonló öltözék.

A jellegzetes kalap, és hasonló öltözék.

A paróka amit le lehet venni.

A paróka amit le lehet venni.

A hölgyek öltözéke.

A hölgyek öltözéke.

4. Hipnózis során egyszerű a terapeuta utasításait követni, és azt elképzelni amire a terapeuta próbál rávezetni. Volt, hogy ellent mondtál a terapeutának hipnózis során?

Igen többször volt, hogy konkrétan rákérdezett valamire én pedig nemet mondtam, és elmagyaráztam mit látok helyette.

5. Láttál ismerős arcokat hipnózisban? Sokkal könnyebben el tudsz képzelni már többször látott, ismerős arcokat (például rokonokat barátokat) mint ismeretleneket.

Egy ismerős arcot sem láttam.

Megválaszoltam teljesen őszintén a kérdéseket, de valahogy továbbra is úgy éreztem, hogy nekem ez kevés, és nem magyarázat, ezért megvizsgáltam a kérdéseket és a válaszokat más szemszögből is.

1. Bár nem azt kaptam amit gondoltam volna, de voltak olyan jelenetek vagy magyarázatok, amire a hipnózist megelőző beszélgetés során kitértünk. Nem merem egyértelműen kijelenteni, hogy a közvetlen hipnózis előtti beszélgetés nem befolyásolta a víziókat. Viszont nem a fő mondanivalóval kapcsolatos ez a meglátásom, hanem a kevésbé lényeges mellékszálakat érinti. Másrészt így utólag azt is mondhatnám, hogy azért nem láttam családot és gyerekeket a víziómban, mert ezen az életszakaszon még nem estem át, ez még nem történt meg velem, ezért nem tudom elképzelni, hogy milyen lehet az.

2. Tulajdonképpen álmunkban sem gondolkodunk és ott is gyorsan peregnek az események, váltják egymást a képek. De az is csak képzelet, hiszen nem komplett velünk megtörtént eseményeket álmodunk újra, hanem bizonyos emlékképek vagy gondolatok alapján kreálunk egy – olykor zavaros – történetet. Az emlékek származhatnak akár filmbeli jelenetekből is. Lehet, hogy a tudatunkkal lassabban vagyunk képesek elképzelni vagy megalkotni egy kitalált történetet, de a tudattalanunkra ez nem biztos, hogy igaz. Hiszen tulajdonképpen ennek szerepe az állandó ötletek és lehetőségek generálása. Mindezek mellett a tudattalanunk működéséről keveset tudunk még. Ami szembetűnő lehet, hogy míg az álmok sokszor össze-visszák, addig a hipnózisban levő képzelgések logikusak és komplexek. Ebbe egyszerűen nem tudok belekötni.

3. Ezeket korábban megtanultuk az iskolában, láttuk a TV-ben filmekben és videojátékokban is. Az emlékképek innen is származhatnak. Szerintem semmi nem zárja ki azt, hogy a tudattalanunk ne lenne képes ezeket felhasználni alapként egy történet generálásához.

4. Általában a víziók már a kérdések előtt jöttek, ilyenkor természetes szerintem ha ellent mondunk, mert nem azt látjuk, amiről a terapeuta beszél.

5. Tény hogy álmunkban gyakran előfordulnak ismerős arcok, de ugyanígy ismeretlenek is. Olyan is előfordul, hogy álmunkban nem úgy látjuk az ismerős személyt, mint ahogy valójában kinéz, de tudjuk róla, hogy ő az. Itt ilyen azonban nem volt. Senki nem volt ismerős egy kicsit sem.

A következtetés/megvilágosodás

Mindenképpen próbáltam reálisan gondolkodni a témát illetően és mivel a kételyeimet semmi nem volt képes eltörőlni teljes mértékben így elfogadtam azokat. Később aztán rájöttem, hogy lényegtelenek. Nem számít, hogy valóban egy előző életet, vagy a tudattalanom által generált történetet láttam. A hipnózis ugyanis olyan mélyen rejlő, már-már rejtett tulajdonságaimra világított rá amikkel én magam sem mertem korábban szembenézni. (Itt nem az összevágott hangfelvételre kell gondolni, ezeket a mélyebb mondanivalókat kihagytam a szerkesztés során. Illetve ezek többsége a hipnózis második felében jött elő.)

A hipnózis során különböző üzeneteket kaptam, amiket meg kellett értenem. Hogy kitől kaptam őket? Saját magamtól. A tudattalanomtól. Mélyen belém rögzült és elraktározódott tulajdonságaimra és hibáimra vezetett rá. A hipnózis után pedig rákényszerültem, hogy ezekkel foglalkozzak, ami egy meglehetősen nehéz feladat. Napokig bántott, szinte kínzott és gyötört az amit mondtam, és amit vissza hallottam a felvételen. Olyan érzés ez, mint amikor valaki nagyon komolyan kritizál téged és amíg nem érted meg a szándékát, addig csak bánkódsz a dolgon. Csak most ez a valaki a tudattalanod volt, vagyis te magad. A legnagyobb kritikusod saját magad vagy. Kíméletlenül képes vagy olyan hibáidra rámutatni amikkel addig próbáltál tudatosan legkevésbé törődni, amiket szó szerint eltemettél magadban.

Napoknak és heteknek kellett eltelni ahhoz, hogy a komplex összetett üzenetet megértsem. Itt nincs szó semmilyen belebeszélésről. Olyan sok az információ, hogy többször vissza kellett hallgatnom a teljes felvételt ahhoz, hogy minden világossá váljon.

A hipnózisra most már inkább egy pszichológiai kezelésként tekintek, ahol tényleg lényegtelen, hogy az ember fikciót vagy emlékeket lát. Problémákkal mindannyian küzdünk, és ha ezek szőnyeg alá söprése helyett a megoldást keressük akkor a tapasztalataim alapján ebben nagyon sokat tud segíteni a regressziós hipnózis. Nem utolsó sorban sokkal jobban megismered saját magad, és részese lehetsz egy nem mindennapi utazásnak.

Hipnózisnak vetem alá magam II.

Korábban már írtam arról, hogy hipnózis ülésnek leszek alanya. Míg az a bejegyzés a hipnózisról általánosságban szólt, ez lényegesen személyesebb lesz. Mindenesetre azt javaslom, hogy ennek a postnak az elolvasása előt, mindenképpen olvasd el a korábbi bejegyzésemet, hogy jobban megértsd miről van szó.

Tudni érdemes rólam, hogy alapvetően első hallásra/látásra kevés dolgot utasítok el, még akkor is ha az adott téma komolyan megkérdőjelezhető. Ha érdekel, akkor igyekszem saját magam kipróbálni, utánajárni és kideríteni, hogy mi lehet az igazság az adott dolog mögött. A kutatásom tárgya most a regressziós hipnózis lesz.

Mi az a regressziós hipnózis?

Vannak olyan szakemberek a témában, akik már magát a regressziós hipnózis kifejezést is elutasítják bizonyos okok miatt, ám azért maradtam mégis ennél a meghatározásnál mert alapvetően nem találtam mást helyette a magyar nyelvben.

A regresszió szó visszalépést, visszaesést, visszafelé mozgást jelent. A hipnózis pedig ahogy korábban már leírtam egy módosult tudatállapot, amelyben a tudattalanból nyerhetünk ki információkat. Mit jelent ez a kettő együtt? A regressziós hipnózis során alapvetően az időben visszafele haladva vagyunk képesek információhoz jutni a tudattalanunkból. Ez akár magzati korig visszamenőleg lehetséges. Ám van egy csavar a dologban. Megfelelő mélységű hipnózisban az emberek képesek olyan eseményeket vizualizálni, amelyek körülményei nem az ő életükhöz köthetőek. A környezet (épületek, használati tárgyak) és az emberek kinézetének (öltözködésük, frizurájuk) jelzői az adott alany születése előtti időkre jellemző. Ezekről a képzetekről tartják bizonyos csoportok azt, hogy előző élet(ek)ből származó emlékek.

A szakmát de még a társadalmat is meglehetősen megosztja az a kérdés, hogy mit is látunk ebben az állapotban és amit látunk az valós-e? Hogyan kerültek a tudattalanunkba ezek az információk? Valóban emlékek vagy a képzeletünk szüleménye?

Elsőként a személyes véleményemet írnám le. Minden szempontból izgalmasnak tartom ezt az utazást. Ha valóban emlékek törnek fel belőlünk akkor az bámulatos lehetőségeket tár fel elénk, ha pedig fiktív képzetek jelennek meg, az az elménket olyan megvilágításba helyezi, amiről mindenképpen érdemes többet megtudnunk. Mivel egy létező jelenségről van szó, beszélni kell róla, hogy jobban megismerjük mi húzódhat a háttérben.

Már csak azért is érdekes ez a kérdéskör, mert mély hipnotikus állapotban az alanyok olykor egészen különös dolgokról adnak beszámolót. Számos esetben előfordult olyan jelenség, hogy egy alany hipnózisban folyékonyan beszélt valamilyen – számára addig ismeretlen – idegen nyelven. Emellett előfordult olyan is, hogy egy hölgy hipnózisban meglepő részletességgel magyarázta el egy II. világháborús repülőgép felépítését és működését. Önmagát pedig egy repülőgép szerelő képében látta a háborúban. Állítása szerint soha nem foglalkozott a témával. Fikció vagy emlék? Ha emlék akkor honnan jön? Valóban egy korábbi életből vagy egy tv-ben látott dokumentumfilmből? Ennek az állításnak az ellenőrzéséről már nem találtam semmilyen információt, pedig úgy vélem, hogy alapvetően nem lenne nehéz kideríteni, hogy a hipnózisban említett repülőgép felépítése valóban megfelel-e az elmondottaknak. Ám ha ezeket az információkat a hölgy (mostani) élete során raktározta el, akkor az komoly kérdéseket vet fel az agyunk működésével kapcsolatban.

Ezeken kívül nem csak a kijelentésekben figyelhetőek meg furcsaságok. Szinte a legtöbb alkalommal előfordul, hogy a hipnotizált alany személyisége teljesen megváltozik. Gondolok itt a modorára, mimikájára de nagyon sok esetben a hangja is eltorzul. Ezek a reakciók egészen széles kálán mozognak. Lehet ez gyermekien ártatlan de akár agresszív is. Akárhányszor erre gondolok, szinte minden esetben eszembe jut a disszociatív személyiség, amit gyakran összekevernek a skizofréniával. Egyébként ezt a betegséget szintén hipnózissal tudják kezelni.

"A disszociatív kórképek csoportjába tartozó pszichiátriai zavar, melynek meghatározó jellemzője hogy az egyénnek két vagy (az esetek felében) több elkülönült személyisége van saját névvel, emlékezettel, melyek között kisebb-nagyobb mértékű átjárás lehetséges." - Wikipedia

Erről a betegségről még lényegesen keveset tud az orvos tudomány. Lehetséges hogy a hipnózisban tapasztaltaknak köze lehet ehhez a kórhoz? Lehet valahol mélyen mindannyian disszociatív személyiségzavarral kűzdünk? Azt tudom elképzelni, – és ez tényleg csak egy személyes vélemény – hogy a korábban említett posztomban levő tudat és a tudattalant elválasztó szűrő ezeknél a betegeknél egy kicsi lyukasabb a kelleténél, így olyan információkat is átenged, amelyeket a tudat nem tud megfelelően kezelni.

De térjünk vissza a valóság kontra fikció kérdéskörhöz. A filozófiában két fontos fogalom létezik: az igazság és a valóság. Ha én valamit látok és megtapasztalok az nyilván igaz, hiszen látom de nem biztos, hogy az a valóság is. Van egy kis anekdota ami ide kapcsolódik és nekem nagyon tetszik. Ha megkérdeznélek, hogy mit látsz most a számítógéped kijelzőjén valószínűleg azt mondanád, hogy karaktereket. Ez igaz is, de valójában nem ezt látod. Valójában a képernyőn az elektronsugár villózását látod. Innen viszont már egy egészen más irányba is elindulhatnánk, – bár ezt most nem tesszük – ami azt a kérdést boncolgatja, hogy mi a valóság?

Ebből a posztból sem maradhat ki a materialista megközelítés. Egy olyan elmélet terjed a témával kapcsolatos blog szférában, ami szerint ezek az emlékképek valós képek, csak nem a sajátunké, hanem őseinké, amik azért öröklődtek, hogy egyfajta “leckeként” szolgálják a jövőbeni generációt. Nos ez az elmélet még meglehetősen újszerű, és nem teljesen kiforrott, de a lényege, hogy az anyag képes DNS útján átadni élettapasztalatokat. Ezzel csak egyetlen probléma van. Jelenlegi tudásunk szerint az evolúciós fejlődés ettől lényegesen lasabb.

A szkeptikusoknak van egy olyan csoportja, akik kuruzslásnak tartják a regressziós hipnózist. Hogy én mit gondolok erről? Mint ahogy a hipnózist sem, úgy ezt sem tartom annak. Persze ennek feltétele, hogy megfelelő szakembert válasszunk. Szerintem lényegtelen, hogy a hipnozisban látottak valóban megtörtént emlékek vagy csak fikciók, ha a személyiségünk ezáltal gazdagszik, és pozitívan változik, akkor azt én hasznosnak ítélem meg.

Rendkívül fontosnak tartom megjegyezni, hogy ha érdekel a téma és te is ki szeretnéd próbálni a hipnózisnak ezen fajtáját, nyugodtan vedd fel velem a  kapcsolatot emailben, és kérdezz bátran. Ugyanis ez egy olyan területe a hipnózisnak, amit ha nem megfelelő szakember végez akár kárt is okozhat benned. Fontos, hogy valóban képzett szakembert válassz, ami Magyarországon meglehetősen nehéz feladat. Email címem: ramonabarkoczi@spliceart.com

Hipnózisnak vetem alá magam

Lassan 3 hónapja készülök arra, hogy alanya legyek egy hipnózis ülésnek. Ebből 2 hónap azzal tellt, hogy megtaláljam az ülést levezető megfelelő terapeutát, 1 hónapot pedig várakozással és felkészüléssel töltöttem. Mivel ez a téma meglehetősen érdekel, így kutakodtam egy kicsit. Mielőtt leírnám, hogy pontosan milyen hipnózisra megyek és indokolnám az elszántságomat, előszőr a vizsgálódásaimról írnék.

A hipnózis a módosult tudatállapotok közé tartozik. Módosult tudatállapot során a szokványoshoz képest megváltozik a mentális működés. Ide sorolhatjuk még az alvást vagy a meditációt is. A hipnózist még ma is elég sok kérdés övezi körül, de a témában köré épülő alap kifejezéseket is. 

A tudat

A tudat az a fogalom, aminek a létezéséről mindenki tud, de igazán senki nem tudja, hogy mi az. Ha alapos kutatásba kezdünk, akkor rájöhetünk, hogy ennek a szónak nem létezik egyértelmű definíció-szerű meghatározása. Alapvetően a tudat szóval szoros rokonságban levő lélek, szellem és elme fogalmakkal is ugyanez a helyzet. Bizonyos leírásokat lehet találni e szavakról ám ezek nem ellentmondás mentesek egymással szemben. Talán azt is állíthatnánk, hogy a tudatnak annyi fogalmi meghatározása létezik, ahány ember eddig a témával foglalkozott. Számos lexikonban és enciklopédiában is úgy próbálnak meg a szónak magyarázatot adni, hogy közben kerülni próbálják a pontos fogalmi meghatározását. Néhány példa erre:

"A tudat az élőlények viselkedésének leírásakor használt fogalom, amellyel az un. tudatos gondolkodást foglaljuk össze egy szóban, mintegy entitásként gondolva rá. A tudat helyett tehát inkább a tudatos gondolkodást lehet könnyebben meghatározni. Vagy még inkább a tudatos viselkedést vagy élőlényt." - Wikipedia
“ A tudat legáltalánosabb jelentésében az a tulajdonsága a lelki életnek, melynél fogva tudomásunk van lelki életünk jelenségeiről, ami se magyarázat, se definició, csak ismétlése annak, ami a szóban foglaltatik: Tudat = valaki tud valamit. … a lelki élet definiálhatatlan sajátossága.” - Pallas Nagylexikon
“A tudat az emberre ható külső környezet eszmei képe, az objektív valóság szubjektív formában történő visszatükrözése.” - Lapoda Multimédia kislexikon

Ahhoz képest, hogy köznapi értelemben véve viszonylag gyakran használjuk a tudat szót, nem gondoltam volna, hogy ennyire lehetetlen egyértelműen megmagyarázni, hogy mit is jelent valójában. Mindenesetre jól el lehet mélyülni csak ennek az egy szónak a tanulmányozásában.

Ha kicsit vissza akarok utalni a vallásos illetve az ateista bejegyzéseimre, akkor ebben a témakörben is elmondhatom, hogy a két oldal ellentétes nézetei itt is megfigyelhetőek. Bizonyos vallások a szellemet Isteni eredetűnek ítélik meg, vagy úgy gondolják hogy Isten a tudatban létezik. A materialista filozófiában viszont az anyag létezését tekintik elsődlegesnek, a szellemre és a tudatra pedig az anyagfejlődés részeként tekintenek. Olvastam azonban olyan szemléletmódról is, ahol a tudatot – vagy a szellemet – az anyag ellentéteként ismertetik és ami szerint az élőlények a két ellentétpár közötti egyfajta köztes átmenetekként léteznek.

A tudósok a tudatra mint az agy produktumára tekintenek. Nem csoda, hogy nem találunk pontos magyarázatot rá, hiszen az agyunk működéséről is még keveset tudunk. A tudatos agy pedig a tudomány egyik legnagyobb megoldatlan kérdése. Milyen érdekes, hogy már a világűrről is számos információval rendelkezünk, ám saját magunkat még mindig nem ismerjük igazán.

David J. Chalmers – ausztrál filozófus és a kognitív tudományok szakértője – szerint az igazán nehéz kérdés az, hogy "mi az a fizikai effektus amely a tudatosság szubjektív tapasztalását előidézi.” Hogyan működünk, és miért váltanak ki belőlünk érzelmeket a külvilágból érkező ingerek?

A tudattal kapcsolatos elméletek szinte végtelen számúak, azok elemzéséből könyveket lehetne írni, nem pedig egy blogposztot, így hát térjünk is vissza az eredeti kiindulóponthoz, a hipnózishoz. Hipnózis során az alany tulajdonképpen egy öntudatlan állapotba kerül úgy, hogy a hipnotizőr "kikapcsolja" a tudatát így közvetlenül a tudattalant tudja megszólítani.

A tudattalan

Ezt a szót talán nagyobb kérdések övezik körül mint a tudatot. Míg a tudat létezése a hétköznapi ember számára megérthetőbb, addig a tudattalan létezése kevésbé.

A XIX. század filozófusai és pszichológusai arra a következtetésre jutottak, hogy az emberek cselekedetei mögött nem minden esetben a tudat áll. Akár indítékukat akár céljukat vizsgálták meg, rájöttek, hogy bizonyos cselekedeteket még maguk a cselekvők sem képese tudatosan megmagyarázni. Lényegében nem tudják, hogy valamit miért csináltak úgy ahogy. Ugye ismerős az a szóhasználat, hogy valaki ösztönösen cselekszik valamit? Nos most erről fogok bővebben írni.

Ha a tudattalan szót említem, akkor kihagyhatatlan Sigmund Freud nevének megemlítése. Ő volt az első, aki a tudattalannal foglalkozni kezdett. Hisztériától szenvedő nőket próbált gyógyítani kezdetben hagyományos orvoslással. Mivel semmilyen szervi vagy idegrendszeri betegségre nem tudta visszavezetni az adott problémát, lelki eredetűnek ítélte azt meg. Így jutott el ahhoz a következtetéséhez, hogy a lélek nem egységes, vagyis több részből áll. Ezek a részek pedig konfliktusba kerülhetnek egymással, majd ezek a konfliktusok állandósulhatnak. Freud modellje szerint a lélek három részből épül fel. Ezek a tudat, a tudattalan és a tudatelöttes. Vizsgálatai során megállapította, hogy a tudattalan a léleknek azon része amely önálló, vagyis saját elveket és célokat követ. Tartalmai lényegében különböző formába rendezett ösztönök. Ezek lehetnek emlékek és vágyak, amik vagy velünk születettek vagy valamilyen érzelmi elfolytás következtében odakerültek. Például egy velünk megtörtént tragédia körülményeit képes a tudattalanunk elraktározni úgy, hogy a tudatunk képtelen legyen pontosan felidézni. Ez a tudatnak egyfajta védekező mechanizmusa.

Ezek között a részek között egyfajta határvonal húzódik meg, amelyre azt is mondhatnám, hogy olyan mint egy szűrő. Így információk szivároghatnak át a tudatból a tudattalanba vagy fordítva. Amikor elkezdünk módosult tudatállapotba kerülni – elég ha az elalvás előtti fázisra gondolunk – akaratlanul előjöhet néhány a tudattalanban rejlő információ. Bár a tudattalan nincs jelen a tudatba, mégis képes hatni rá. Akkor van baj, ha olyan információk jutnak át a tudattalanból a tudatba, amelyeket a tudat képtelen elviselni vagy elfogadni. Ez viszont súlyos betegségeket vagy úgynevezett pszichozist is előidézhet.

"Az elmebaj, vagy pszichózis (psychosis) az elmegyógyászatban használt fogalom, aminek széles körü jelentése van. Többnyire olyan pszichiátriai betegségekre alkalmazzák, amikor a beteg elveszíti kapcsolatát a valósággal, téveszméi és érzékcsalódásai vannak." - Wikipedia

Ami még érdekes lehet – főleg az én szempontomból – hogy a tudattalan nem ismeri a logika törvényeit és az időt. Nagyon jó példák lehetnek erre az álmok. Bármilyen furcsa dolog is történik velünk álmunkban azt mégis valóságosnak gondoljuk amíg álmodunk. Illetve az idő érzékünk is képes becsapni minket. Az álmok egyébként egy külön kérdéskörbe tartoznak, amikről minden bizonnyal még fogok írni.

Mivel nem vagyok pszichológus ezért úgy vélem hogy e szavakkal kapcsolatban ennyi ismertetés elegendő lehet ahhoz, hogy magát a hipnózist könnyebben megértsük. Mivel a hipnózis egy módosult tudatállapot, ezért lehetőségünk van arra, hogy ebben az állapotban információt nyerjünk ki a tudattalanunkból. Meglepő, hogy hipnózisban milyen pontosággal lehet leírni az általunk látott világot. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a tudattalanunk képes minden egyes velünk történt eseményt részletekbe menően elraktározni, amelyek ebben a hipnotikus állapotban előhívhatóak.

A rám vonatkoztatott hipnózisról a következő postban fogok írni, ami már lényegesen érdekesebb lesz, ugyanis elkezdem feszegetni a saját határaimat.

Edmund Thomas Clint egy géniusz volt?

30 évvel ezelőtt élt Indiában egy fantasztikus kisfiú, akit ma is csodagyerekként tartanak számon. A neve Edmund Thomas Clint. 1976-ban született. Szülei a híres színész és rendező Clint Eastwood után nevezték el. Élete sajnos nem nyúlt túl hosszúra, vesebetegségben 1983-ban hunyt el. Mindössze 2522 napot élt, ám amit ez idő alatt tett, az lenyűgöző. 

Clint festőművész volt. Több mint 25 000 képet készített rövid élete során. Szinte egy időben kezdett el rajzolni és mászni. Alig hat hónapos volt amikor szülei észrevették, hogy teljesen szabályos köröket tud rajzolni a lakásuk padlójára és mindezt viszonylag könnyedén.

Kezdetben a falak és a padló volt a vászna és krétával rajzolt, de ahogy nőtt úgy gyarapodott az eszköztára is. A kréta mellett ceruzát, zsírkrétát, olaj festéket és vízfestéket is elkezdett használni az alkotáshoz. Művei pedig korához képest bámulatosra sikerültek. Elemzők szerint több éves tanulmányok és megfigyelések lennének szükségesek ahhoz, hogy valaki így tudjon alkotni.

Clint mindig emlékezetből festett, ellenben a legtöbb művésszel akik a modellt vagy egy tárgyat nézve alkotnak. Megértette, hogy az embereknek milyen érzéseik vannak és ezekből nyert inspirációt. Fiatal kora ellenére Clint művei komoly témákat is érintenek, úgy mint a halált az egyedüllétet vagy a szeretetet.

Azon kívül, hogy remek művész volt imádott olvasni is. Agya képes volt megragadni minden apró részletet amit aztán lefestett. Imádta a színeket.  Egészen kicsi korában elkezdte faggatni anyját arról, hogy miért ilyen színes az ég, és hogyan alakulnak ki a színek.

A kisfiú halála után Sivakumar – egy neves dokumentumfilm rendező Indiában –   készített egy dokumentumfilmet a kisfiú rövid életéről és munkásságáról, ami bemutatásra került egy nemzetközi filmfesztiválon és Clint Eastwood is látta. A színészt annyira meghatotta a fiú története, hogy küldött egy részvét nyilvánító üzenetet a gyermek szüleinek.

A tökéletes önéletrajz

Áthoztam egy bejegyzést még a régi blogomról, ami azóta már nem elérhető. Ezt a posztot azonban hasznosnak tartottam, és talán lesznek akiknek még most is tud segíteni.

A mai rendkívül nehéz gazdasági helyzetben, amikor a meglévő munkahelyek sincsenek kellő biztonságban, a munkaerőpiacra újonnan belépőkkel szemben még nagyobbak az elvárások, és még kevesebb a munkalehetőség, így nem engedhetjük meg magunknak hogy önéletrajzunkat egy röpke áttekintés után oly gyorsan félredobják. Sok esetben igenis meg kell küzdeni az adott állásért.

Amikor munkát keresünk, mi magunk vagyunk a termék, amit el kell adni a munkaerő piacon. Ahhoz, hogy egy terméket értékesíteni tudjunk, szükség van marketingre. Ebben a speciális helyzetben beszélhetünk önmarketingről, más néven az egyén marketingjéről.

Az önmarketingéles első és egyben legfontosabb eleme az önéletrajz. De milyen az igazán jó önéletrajz?

Mielőtt nekilátnánk az elkészítéséhez, elsőként meg kell határoznunk, hogy milyen adatokat kellene a dokumentumnak magába foglalnia. Ezzel kapunk egy vázat, ami segít abban, hogy gondolatban fel tudjuk építeni az önéletrajz szerkezetét.

MIT TARTALMAZZON?

  • Személyes adatok: félretéve a vallási hovatartozásunkat, és a gyerekeink adatait, csupán a lényegre kell koncentrálni, vagyis a legszükségesebb a nevünk, aminek jól látható, lehetőleg kiemelt helyen kell lennie. Fontos lehet a születési dátumunk, vagy korunk, valamint a lakhelyünk, és természetesen az elérhetőségeink.
  • Tanulmányaink: itt meg kell említeni a képzést, az intézmény nevét, és a tanulás időtartamát. A felépítésnek fordítottnak kell lennie, tehát az legyen legfelül, amit legutoljára végeztünk el.
  • Szakmai tapasztalatok: ez a legfontosabb. Itt több féle módon rendezhetjük el korábbi munkahelyeinket. Az egyik megoldás az időrend, ahogy a tanulmányoknál is, a másik pedig a munkakör szerinti. Bármelyik megoldást is választjuk itt is tartsuk szem előtt, hogy csak azokat a szakmai tapasztalatainkat írjuk le, amelyek az adott munkakörhöz kapcsolódhatnak.
  • Készségek, ismeretek: ide sorolhatjuk számítógépes szoftver ismereteinket, és egyéb készségeinket, mint a nyelvtudás.
  • Hobbi: csupán rövid felsorolás szintjén megemlíthetjük, hogy mi tölti ki szabadidőnket. Ez néha előnyünkre is válhat, ha netán a kreatív hobbik iránt érdeklődünk, az alátámaszthatja egyedi ötletes gondolkodásmódunkat. Másrészt ha leendő munkáltatónk számára mást is megmutatunk magunkból nem csak a szakmai múltunkat, láthatja, hogy a dokumentum mögött egy valós személy áll, nem pusztán egy robot, aki csak a munkájának él.

Az önéletrajzok általában két oldalasak szoktak lenni, de arra ügyelni kell, hogy a három oldalt semmiképp ne haladjuk meg. Mindezek ellenére én úgy gondolom, hogy az ideális önéletrajz megfelelő elrendezéssel elfér egy oldalon. Amikor a kezünkbe veszünk egy dokumentumot, – legyen az egy oldalas vagy több oldalas – talán észre sem vesszük, de legelőszőr átfut a szemünk a dokumentum első lapjának egészén, úgymond scanneljük azt. Ha a munkáltató a kezébe veszi az egyoldalas önéletrajzot, szeme átszalad a dokumentum teljes egészén.

Másrészt a kreatív gondolkodás abban is megnyilvánul, hogy sok lényeges információt el tud helyezni az alany pusztán egy oldalon. Képes a lényegre koncentrálni, és nem pazarolja a helyet üres részekre, vagy felesleges információkra. Ma már a designban, – főleg a webdesignban – és a marketingben is egyaránt fontos, hogy ne terheljük a felhasználót vagy az olvasót felesleges információval, mert azzal elriasztjuk. A felgyorsult világban mindenki azonnal meg akarja kapni a számára fontosnak vélt vagy keresett információt, ha ezt nem kapja meg időben, ha nem tesszük számára azonnal láthatóvá, inkább tovább lép.

Harmadrészt pedig, mégsem írhatunk le mindent magunkról az önéletrajzba, hiszen valamiről az állásinterjún is kell beszélnünk.

MILYEN LEGYEN?

  • Mindenekelőtt egyedi! Azt hiszem el kell felejteni az iskolában megtanult sablonra épülő Europass típusú önéletrajzokat, hiszen a többség azt használja, így hogy tudnánk kitűnni közülük. Egy egyedi, esztétikus betűtípus kiválasztása, egy logikusan felépített szerkezet azt az érzetet kelti, hogy fontos számunkra az a munka, így időt és energiát nem spórolva igényes önéletrajzot nyújtunk be, tehát feltételezhetően ugyanilyen munka várható el tőlünk a későbbiekben is.
  • Könnyen átlátható! Ne írjunk mondatokat, használjuk inkább felsorolást!
  • A lényegre koncentrálj! Csak az adott cég számára hasznos információkat írjuk le! Egy rendkívül egyszerű emberi tulajdonságból, az egoizmusból fakadóan ha saját magunkról kell írunk hajlamosak vagyunk átesni a ló túloldalára. De a minimalista információ közlést sem kell túlzásba vinni. Designerek gyakran beleesnek abba a hibába, hogy nagyobb figyelmet fordítanak a külalakra és keveset a tartalomra, ami így elvész a díszítő elemek között. A külalaknak egyszerűnek kell lennie, ami még jobban segíti az átláthatóságot, hiszen az önéletrajz nem egy iskolai kreatív művészeti versenyre készül. Meg kell találni a helyes középutat.
  • Felejtsd el, hogy ugyanazt az önéletrajzot küldöd el mindenhova! Időt és energiát nem spórolva minden jelentkezés alkalmával az adott cég elvárásainak megfelelő adatokkal kitöltött önéletrajzot kell beküldenünk. Nem lehet ugyanazt az önéletrajzot két helyre elküldeni, mert mindenhol más elvárások vannak a pályázókkal szemben, nincs két egyforma álláshirdetés sem. A felesleges töltelék információk egyébként sem érdeklik a munkáltatókat.
  • Figyelj a részletekre, ahogy azt egy igényes munkánál szokás! De ez alatt nem csak azt értem, hogy tartsunk szem előtt minden egyes pixelt, hanem figyeljünk a helyesírásra is, mert hiába készítettünk gyönyörűen elrendezett és megtervezett önéletrajzot, ha tele van helyesírási hibákkal. Ettől hiteltelenné válunk.
  • A későbbiekben nem szabad elfeledkeznünk a frissítésről sem, hiszen idővel új képességeket és új tapasztalatokat szerzünk, amiket természetesen érdemes megemlíteni önéletrajzunkban.

Az egyedi önéletrajz sok lehetőséget nyújt számunkra, és szabadjára engedi a fantáziánkat, ám nem szabad túl lépni minden határt. A cégvezetők értékelik az egyedi, kreatív gondolkodásmódot de csak egy bizonyos határig. Az alapvető szabályokkal tisztában kell lennünk, és azokat óvatosan csak egy kicsit szabad átlépnünk annak érdekében hogy kitűnjünk a tömegből.

Az alábbi oldalon megtalálható és megvásárolható néhány általam készített kreatív önéletrajz sablon.

Gondolatok az ateizmusról

Erre a bejegyzésre lehetne akár a “Mit tanítottak nekünk a vallások?” című postom folytatásaként is tekinteni. A korábbi bejegyzésben egy mondat erejéig már említettem, hogy nem tartom ateistának magam, ebben a posztban most ezt fogom bővebben kifejteni. Alapvetően az ateizmus szót sem könnyű megmagyarázni, mivel az ateistának magukat valló emberek nézetei lényegesen különbözhetnek egymástól. 

Az ateista embert semmiképpen nem jellemezném azzal a szóval, hogy hitetlen, hiszen neki ugyanúgy megvan a hitrendszere, mint egy vallásos embernek. Csak az ő hitük alapja az, hogy nem hisznek Isten, vagy más természetfeletti lények illetve a transzcendencia létezésében. Magamra nézve mit jelenthet ez? Én sem hiszek a vallások által megalkotott Isten képekben és a természetfeletti lények létezésében. Az igazat megvallva úgy gondolom, hogy egyszerűen nem is létezik olyan, hogy természetfeletti. Minden, ami minket körül vesz az igenis "természetes”. Viszont a transzcencendencia létezését semmiképpen nem utasítanám el.

Transzcendencia: A szó a latin transcendo ('átlépek') igéből származik, és olyan lehetséges valóságra utal, amelynek megismeréséhez az embernek át kell lépnie köznapi értelemben vett határait. - forrás Wikipedia

Szerintem létezhetnek emberi érzékszervekkel nem észlelhető dolgok, amiket még nem tudunk mérni. Volt idő, amikor nem tudtunk a Naprendszerünkben lévő  más bolygók létezéséről, pedig azok a bolygók ott voltak, csak egyszerűen a lehetőségeink korlátoltak voltak. Ám amint ezeket a korlátokat sikerült legyőznünk és elérhetővé váltak számunkra a megfelelő eszközök, máris világossá és egyértelművé vált, hogy milyen bolygók alkotják a Naprendszerünket. Az atomokat is csak bizonyos eszközökkel tudjuk vizsgálni, és mérni. Ezek az eszközök már a birtokunkban vannak, de ez sem volt mindig így. Volt idő amikor ezek léte még csak elméleti szinten működött, és nem volt bizonyított tény. Tehát a tudomány fejlődése folyamatos, és mindig újabbnál újabb kérdések, hipotézisek, elméletek kapnak egyértelmű alátámasztást vagy cáfolást.

A kereszténységet illetően bennem mindig felmerül az a gondolat, hogy alapvetően a keresztény hívők olyan emberek szavaiban hisznek, akik a Földről is azt gondolták, hogy lapos. De amit ezek az emberek valaminek hittek, az egyáltalán nem biztos, hogy az is volt aminek ők képzelték. Ugyanakkor azt is vélem, hogy a materialista gondolkodásmód egy fajta kötöttségekkel bír, vagy legalábbis éles határvonalakat húz meg maga előtt.

Jelenleg is van a tudományban számos olyan elmélet, ami nem kapott még bizonyítást. Például, hogy létezik-e az ötödik dimenzió, és ha igen akkor mi van ott, hogyan működik, hogy kell elképzelni, miből épül fel? Amit nem tudunk érzékelni és mérni, arról nem tudjuk azt sem bizonyítani, hogy létezik, de azt sem, hogy nem, így ez marad egy elmélet. Az elméletek kérdéskörét pedig vizsgálhatjuk, tanulmányozhatjuk magyarázatokat keresve, de amíg a kérdéseink nem nyernek egyértelmű alátámasztást, addig vagy elhiszik az emberek amit állítunk vagy nem. Egy tudománnyal foglalkozó emberhez közel állhat az a gondolat, hogy létezik ötödik dimenzió. Szemben egy vallásos ember számára az 5. dimenzió kevésbé elfogadható és megérthető, hiszen ő Istent is három dimenziós lényként tudja elképzelni és mivel a hite szerint Isten minden és mindenki felett áll, ezért nem létezhet nála nagyobb. Én úgy gondolom, hogy ha létezhet ötödik dimenzió, akkor abban miért ne létezhetne olyan intelligens létforma amire a vallásos emberek Istenként tekintenek?

De térjünk vissza a Földre. Értelemszerűen a vallásos és az ateista emberek között komoly viták szoktak kialakulni, hiszen nézeteik teljes mértékben különböznek. Olyan viták ezek amiket a korábbi posztomban már említettem, csak akkor az alanyok a különböző vallású emberek voltak. De végső soron mi minden vitának az alapja? Az, hogy megpróbáljam meggyőzni a másikat a saját nézeteim igazságáról. Teljesen mindegy, hogy a nézetem a zsidó vallásnak felel meg vagy az ateizmusnak, addig amíg én is vitába szállok másokkal egy olyan témát illetően amit nem tudok egyértelmű bizonyítással alátámasztani vagy cáfolni és elítélek valakit az eltérő nézetéért, addig nem különbözök tőle. Ez egy macska-egér harc.

Az ateista ember általában tudományos megállapításokkal, tényekkel és észérvekkel igazolja állításait, amit mindenképpen becsülendőnek tartok. Alapvetően nyitott embernek tekinthető, mert képes bármit elfogadni amit a tudomány meg tud magyarázni. Az érveik azonban alapvetően csak közvetett bizonyítékokon alapulnak. Számos tudományos vizsgálat van már ami ennek a számunkra láthatatlan fogalomnak a létezése mellett és ellen szól, de mindegyik hagy maga után kiskapukat. Mindig lehet még újabb kérdéseket feltenni, amiből az következik, hogy még mindig nem sikerült egyik oldalt sem egyértelműen bizonyítani. Tehát marad a hit, az emberek pedig aszerint választhatnak nézőpontot, hogy mi illik jobban bele a világképükbe. Az ember egyébként hajlamos főként a saját nézeteit alátámasztó írásokat fürkészni, ezzel bizonygatva saját magának az igazát. Felmerül így bennem a kérdés, hogy ennyire a hitünk befolyása alatt élnénk? A hitünk alkotta korlátokkal együtt?

Meg kell említenem, hogy létezik az ateistáknak egy másik csoportja is, ahova azok az emberek tartoznak, akik úgy gondolják, hogy “Isten” – én jobban szeretem a transzcendencia szót használni – létére mi emberek nem tudunk bizonyítékot találni, vagy szimplán nem kívánnak foglalkozni ezzel a kérdéskörrel. Ezt hívják gyenge ateizmusnak, amire az elutasító magatartásforma kevésbé jellemző.

Ami engem illet, én szeretném a korábban említett korlátokat ledönteni magam elől és inkább egyfajta kíváncsi, kérdező, kutakodó szerepet betölteni a témában. Nem kívánok másokat sem befolyásolni, sem pedig a véleményemről meggyőzni. Egyszerűen ezt egy izgalmas területnek tartom. Valamilyen szinten képes vagyok elfogadni a vallásos emberek nézetét is – bár nem szó szerint úgy ahogyan ők vélekednek a világról – ugyanakkor képes vagyok elfogadni az ateista ember nézetét is. Úgy érzem, ha a kettőt egymás mellett párhuzamosan vizsgálom, akkor tudok elfogultság mentesen gondolkodni.

Az agnoszticizmus az, ami talán a legközelebb áll hozzám, viszont azt nem állíthatom, hogy egyetértek azzal a megállapítással, hogy nem lehetséges erről a területről semmilyen konkrét információt, bizonyítékot beszereznünk. Inkább úgy gondolom, hogy ezt még nem találtuk meg és lehet ez alátámasztó vagy cáfoló bizonyíték is.

Facebook megosztások a rákgyógyításról

Első körben a legfontosabb amit tisztáznunk kell ezzel a témával kapcsolatban az az információk forrása. Számomra azon a weboldalon található információ számít hitelesnek, amelyik felvállalja a tartalomért a felelősséget, és ennek függvényében próbál objektív tájékoztatást nyújtani. Ismert minden bejegyzés szerzője, és tudom, hogy ki vagy milyen társaság áll a szerkesztés mögött.

Azokról a lapokról amelyeknél ezek a pontok nem teljesülnek, azt kell gondolnom, hogy a háttérben ténykedő emberek nem vállalják fel a felelősséget az előállított tartalomért. Te fel mered vállalni a felelősséget a megosztásukért? Fel tetted már magadnak azt a kérdést a megosztás előtt, hogy ki írta ezt, és milyen tapasztalatok és vizsgálatok alapján?

Teljes mértékben megértem, hogy segíteni próbálsz a megosztásoddal a beteg embereken, de a poszt vége felé meg fogod érteni, hogy ez igazából nem segítség.

Sajnos már többször kiderült, hogy a témában leggyakrabban megosztásra kerülő weboldalak bejegyzései fölött semmilyen ellenőrzés nincs. Én magam is írhatnék a saját termesztésű csodafüvemről, ami igazából nem is létezik. Az Index csapata volt olyan bátor, hogy ezt megtette.

A következő fontos dolog, hogy ugyanolyan gazdasági érdekek vezérlik ezeknek az oldalaknak a szerkesztőit, mint amilyen gazdasági érdekek vezérlik a gyógyszergyárakat. Csak az egyik gyógyszer forgalmazásból szerzi a bevételét (ami mögött azért számos tudományos kutatás és tesztelés áll) a másik meg a weboldala látogatóinak a számából. Azzal, hogy ezeket a bejegyzéseket megosztod még több látogatót generálsz ezeknek az oldalaknak, akik így magasabb áron értékesíthetik a reklám felületeiket. Minél több embert csalsz oda, nekik csak annál jobb lesz.

Mindezek mellett, az hogy te megosztasz egy olyan bejegyzést, ami azt az ígéretet adja, hogy pusztán a citrom és a gyömbér mindennapos evésétől valaki ki fog gyógyulni a rákból, egy hatalmas felelősséget nyom a válladra. A bejegyzésben ismertetik, hogy hány ember gyógyult meg eddig ettől a módszertől? Te meggyógyultál tőle? Ismersz valakit aki meggyógyult tőle? Igen lehet, hogy a cikkben azt írták, hogy Kiss Piroskának segített a citrom és a gyömbér, de ki az a Kiss Piroska? Létezik egyáltalán Kiss Piroska?

Az egész cikket bizonytalanság lengi körbe, de te hiszel neki és megosztod azt gondolván ártani biztos nem fog. Biztos? Igen, a citromnak és a gyömbérnek lehet hogy nincs vagy jóval kevesebb mellékhatása van mint a kemoterápiának, de vizsgáljuk meg a kérdéskört egy kicsit távolabbról. Mit szólnál ahhoz, ha azt mondanám, hogy a megosztásodon felbuzdulva egy beteg ember úgy döntött, hogy ezentúl ezzel a módszerrel kezeli magát. És mi lesz, ha a csoda citrom és a csoda gyömbér módszer mégsem fog beválni? Életbevágó döntések meghozatalát befolyásolhatsz egy-egy gombnyomásoddal! Pici apró döntések ezek számodra, de egy beteg és kiszolgáltatott helyzetben levő embernek a komoly döntéshozatalára gyakorolsz hatást. Még mindig úgy gondolod, hogy ez egy ártatlan és segítő szándékú megosztás? Hajlandó vagy felelősséget vállalni az ismeretlen forrású cikk megosztásáért és annak az emberekre gyakorolt hatásáért?

Ennek a betegségnek temérdek változata fordul elő. Két tüdőrákos beteg között is rengeteg különbség van. Az egyik típuson A gyógyszer, a másik típuson B gyógyszer segíthet. Ezért van az, hogy az orvostudomány olyan lassan képes előre haladni ezen a téren. Ami egyik betegnek használ az a másiknak árt. Az, hogy csak a citrom és a gyömbér mindenkit meggyógyíthat egy iszonyatosan felelőtlen kijelentés amit a betegek, – akik nem tájékozódnak megfelelően a betegségüket illetően – könnyen el is hihetnek. Ki ne szeretne citromot és gyömbért majszolni ahelyett, hogy kemoterápiák sorát próbálja meg túlélni. Persze, hogy kedvezőbb megoldásnak tűnhet. Biztos hogy sok olyan készítmény és természetben megtalálható növény van, ami képes ezeknek a betegeknek segíteni. De a teljes meggyógyúlást ígérő állításokkal mindig óvatosan bánjunk, mert lehetnek legalább annyira veszélyesek is mint amennyire mi hasznosnak gondoljuk őket. Ilyen típusú állításoknál érdemesebb alaposabb kutatást végezni mielőtt bármit megosztanánk.

ThetaHealing ásás

Keveset foglalkoztam a ThetaHealinggel, tehát nincs átfogó és teljes képem erről a módszerről. Az igazat megvallva nem is áll hozzám túl közel, és szerintem furcsán is hangzanak az ehhez hasonló mondatok – “Letölthetem neked a boldogság és az öröm érzését?” – egy ThetaHealing alkalmon során. Alapvetően nem utasítom el, de nem is igazán érdekel. De azért vizsgáljuk meg, hogy mit is jelent a ThetaHealing – illetve mivel foglalkozik – mielőtt elkezdenék róla írni.

A ThetaHealing magába foglalja a Theta nevet, ami egy agyhullám, 4-7 Hz. A ThetaHealing során a tudatalattinkhoz tudunk hozzáférni éber állapotban. Vannak akik szektának tartják, mert a Szcientológiában is alkalmazzák a módszert. Mivel ez nem az én területem, ezt sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudom. Viszont láttam egy ThetaHealing alkalmat, ami beindított bennem bizonyos gondolatokat, amikkel esetleg másoknak is tudok segíteni, vagy te tudsz vele másoknak vagy saját magadnak segíteni.

A ThetaHealingben van egy úgynevezett “ásás”, ami arra szolgál, hogy megtaláljuk az adott probléma gyökerét a tudatalattinkban. Az ásás során a kísérő vagy terapeuta (igazából nem is nagyon tudom, hogy ezen a területen hogy hívják) csupán kérdéseket tesz fel a páciensének és hagyja, hogy ő adja meg a válaszokat az adott problémára. Úgy vélem, hogy ez valamilyen szinten akkor is működhet, ha nem vagyunk megbűvölve és nem vagyunk Theta állapotban. Azért, hogy jobban érthető legyen, hogy miről is próbálok most írni, elmagyarázom ezt az egészet egy példán keresztül.

Tegyük fel, hogy van egy ismerősöm akinek komoly félelmei vannak attól, hogy valaki rátör az utcán és bántalmazza. Ez fóbia szintjén él az adott illetőben. Én leülhetek ezzel az emberrel beszélgetni erről a problémájáról. A ThetaHealingben mindig előszőr a pozitív oldaláról közelítik meg az adott helyzetet. A következőkben egy fiktív párbeszédet fogok leírni:

- Mit gondolsz mi a legjobb ami történhet veled azért, mert félsz az utcán egyedül?
- Elővigyázatosabb vagyok az utcán.
- Mit gondolsz, mi az ami még ettől is jobb lehet neked azért, mert van ez a félelmed?
- Nincs ettől jobb.

Amikor már nem találnak több pozitívumot az adott dologban, akkor a kérdező elkezdi visszafordítani az irányt.

- Mit gondolsz mi a legrosszabb ami történhet veled azért mert félsz?
- Magába kerít a félelem.
- Mit gondolsz mi az ami még ettől is rosszabb lehet?
- A félelem miatt nem bírok kimenni az utcára, és zárkozott ember leszek.
- Mi az ami még ettől is rosszabb lehet?
- Belebetegszek a félelembe.
- Mi az ami még ettől is rosszabb lehet?
- Átragasztom másokra a félelmem, és ezzel másokat is megbetegítek, vagy elűzök magam mellől, így magányos leszek.
- Mi az ami még ettől is rosszabb lehet?
- Belehalok a félelembe.
- Mi az ami még ettől is rosszabb lehet?
- Szerintem nincs ettől rosszabb.

Amikor az alany elért arra a pontra, amitől rosszabbat már nem tud elképzelni, akkor szintén visszafordítja a kérdező az irányt.

- Rendben, akkor mond el nekem, hogy mi az amit nyerhetsz azáltal ha ez a félelmed eltűnik!
- Szabadságot nyerek vele.
- Mi lehet még ettől is jobb?
- Egészséges leszek.
- Mi lehet még ettől is jobb?
- Boldog leszek, és körülöttem is mindenki boldog, és nyugodt, tudják, hogy nincs semmi baj.
- Mi lehet még ettől is jobb?
- Nem tudok ettől jobbat.

Nagyjából ennyi az ásásnak az a része ami engem teljesen megfogott. Az, hogy egy problémákkal küzdő ember a saját gondolatain keresztül vetíti le saját magának a potenciális következményeket sokkal nagyobb hatással lehet rá, mintha én elmondtam volna neki, hogy ez a félelem meg fog téged betegíteni, becsavarodsz és meghalsz. Lehet elgondolkodik rajta, de különösebb hatással nincs rá, ha viszont saját magát vezeti rá a következményekre, az nyilván mélyebb nyomot hagy benne.

Nincs ebben semmi különleges, lényegében pro-kontra érveket hozunk fel. Ezeket a kérdéseket biztos rá lehet húzni az élet bármely területére. Ugyanilyen hatást lehet kiváltani a miértek folyamatos kérdezgetésével is. A 3 év körüli gyerekek igen kedvelik ezt a fajta terápiát alkalmazni rajtunk, és valljuk be, néha igenis el tudnak menni olyan mélységekig, amikor te is elgondolkodsz azon, hogy ez miért is van így?

Te mint családtag, barát, rokon lehet hogy egy beszélgetéssel tudsz a problémákkal küzdő ismerősödnek segíteni, de természetesen minden esetben forduljatok szakemberhez, ha úgy ítélitek meg, hogy az adott problémát ti már nem vagytok képesek kézben tartani. A szakember alatt pedig pszichológusra vagy pszichiáterre gondolok.

Mit tanítottak nekünk a vallások?

Mi mással indíthatnám a blogot, mint a kedvenc témámmal, a vallásokkal.

Katolikusnak kereszteltek még csecsemőként, akkor, amikor az embernek még nem sok választási lehetősége van a nézeteivel kapcsolatban döntést hozni. Ha viszont ma megkérdeznének arról, hogy milyen vallást szeretnék felvenni, valószínűleg azt válaszolnám, hogy egyiket sem. Ám azt sem mondhatom magamról, hogy ateista lennék, csak egyszerűen a vallásokat nem érzem hozzám közelállónak. Ennek számos oka van, ezeket szeretném most kifejteni.

Mindenféle feminista gondolkodást félretéve, a vallások között nem tudok olyat megemlíteni amelyik ne alá-fölé rendelt viszonyba helyezné a férfi-nő kapcsolatokat a férfi nem javára. Illetve egyet tudok, a sátánizmust, de az tőlem nagyon távol áll. Isten – vagy Allah, vallástól függően – megteremtette a férfit, belőle pedig a nőt. A Buddhista felfogás szerint a nő alárendelt a férfival szemben, és nem üdvözülhet. A hinduizmus hajlamos a nőket lenézni spirituális téren. A nőknek korán kell házasodniuk és gyereket szülniük, az özvegyasszonyokat pedig kiközösítik. Az iszlám esetében még az arcukat is el kell takarniuk, férjeik pedig poligám életet élhetnek. Általánosan Isten férfi alakként történő bemutatása, az angyalok női alakként történő ábrázolása (akik ugye nem egyenlőek Istennel) és rengeteg olyan apróságnak vélt megállapítás ami nagy hatást és befolyást gyakorolt a társadalomra, annak fejlődésére és talán aminek következtében általánosan kialakult az emberekben az a kép, hogy a férfi a nő fölött áll. Elég csak megvizsgálnunk a magyar nyelvet, amiben a feleségek gyakran uruknak hívják férjüket. Teljes mértékben általánossá vált ez a felfogás és talán pont a vallások miatt. Mára ez a viszony kezd javulni, de emlékezzünk vissza történelmi tanulmányainkra, amikor a nőknek úgy kellett kiharcolniuk a szavazati jogukat, vagy amikor az ókori görög színházakban férfiak játszották a női szerepeket is mert nő nem lehetett színész. Mellékesen megjegyzem, hogy puszta képmutatásnak tartom az egyház részéről, hogy mindezek ellenére azt híresztelik, hogy a felfogásuk szerint Isten szemében minden ember egyenlő, míg bizonyos vallások nyíltan beismerik ezt az alá-fölé rendelt viszonyt mintha ez teljesen természetes lenne, és mivel a vallás nagy hatalom, így az is lett.

Ha már a hatalomnál tartunk. Mi a különbség a politika és a vallás között? Én úgy látom mindegyik a hatalomvágytól éhes és kapzsi emberekkel van tele. Hogy miért gondolom mindezt? Vizsgáljuk meg az építészetünket. Nézzünk csak körbe a világon, mik a legdíszesebb építmények? A királyi kastélyok és várak, a parlamentek és a templomok. Ahol pedig telik pompára és díszes aranytárgyakra ott jut valami nekem is. Ha vagyonom van akkor a többiek felett állok, és ha felettük állok, akkor irányítani és befolyásolni is tudom őket. Ha ez mind megvan akkor a hatalom az én kezemben van. Akinek pedig hatalma van az még többet és többet akar majd, amihez viszont áldozok is kellenek. Először csak egy ember, aztán néhány, végül tömegek. Mindez csak annak érdekében, hogy a rendszer fennmaradhasson és működjön. Legyen az vallási, politikai netán gazdasági.

Erőszak útján megpróbálni érvényesíteni az akaratot. Bele sem merek gondolni, hogy a Föld történelme során hány millió ember vesztette életét vallási háborúkban. Mindezt a szent és dicső bálványuk nevében.

És ami nagyban működik az kicsiben is fog. A vallásos emberek társaságokban képesek órákon keresztül vitatkozni egymással arról, hogy kinek a vallása az igazi. Mindenki úgy gondolja, hogy neki van igaza, és ezt próbálja minden erejével bizonygatni. Holott a keresztény vallás példának okáért pont azt próbálná tanítani, hogy fogadj el mást olyannak amilyen. Persze csak képmutatás képpen, hiszen ezt ők sem így teszik. Mindenesetre, én ezekből a vitákból mindig az szűröm le, hogy vagy senkinek nincs igaz, vagy pedig mindenkinek igaza van. Bizonyos vallások között meglepően nagy átfedések vannak, de nyilván ha egyenként vizsgáljuk meg őket, és hasonlítjuk össze, akkor rájövünk, hogy mindenkinek nem lehet szó szerint igaza, és már vissza is kanyarodtunk az “akkor kinek van igaza” vitához.

"A hamisság végtelenül sok alakot képes magára ölteni, az igazságnak azonban csak egyetlenegy létezési módja van." – Jean Jacques Rousseau

De visszatérve az elfogadáshoz. Szeresd felebarátod – mondja az egyház – de ők maguk nem tartják be a szavukat. Ha te más vagy, vagy nem illesz bele abba az ideálisnak vélt képbe, amit ők alkottak az emberekről, akkor rossz vagy, bűnös vagy amiért elitélnek, és amiért bűnhödnöd kell. Talán nincs még egy olyan szervezet a világon, ami olyan könnyen hoz ítéletet emberekről mint az egyház. Elítélnek ha meleg vagy, elítélnek ha más a vallásod, vagy másként, szabadon gondolkodsz. A vallásos emberek pedig ezt a magatartás formát egy az egyben át is vették az egyházaktól. Ítélkeznek másokról és mások fölött saját magukat fényezve ezzel. Mások elítélése azonban nem más mint saját magunk felsőbbrendűségének és tökéletességének bizonygatása.

A biblia szerint Isten a saját képére teremtette az embert. Valahogy hozzám közelebb áll az a gondolat, hogy az ember a saját képére teremtette Istent. Mintha összegyűjtöttük volna az összes jó tulajdonságot, amit csak el tudunk képzelni, és azt ráruháztuk volna egy személyre. Az én szememben a vallások nem mások mint ember alkotta rendszerek, melyek azzal a céllal alakultak, hogy biztonságérzetet adjanak a félelmekkel és bizonytalanságokkal teli életben. Viszont a vallások mindig mindent jobban tudnak és nem engedik az embert kérdezni. Minden bizonnyal ha ezeket a sorokat pár száz évvel ezelőtt írtam volna, bebiztosított lenne a máglyahalálom.

Ha választanom kellene vallást, azt mondanám, hogy nincs rá szükségem. Az én hitem a szeretetben van, amihez nincs szükség vallásra!

Mi várható az új splicearton?

A domain a régi, a tartalom megújul. Ez is lehetne akár az új spliceart szlogenje. Akik korábban olvasták a blogot, lehet meg fognak lepődni az új stíluson, de remélem, hogy ezek a témák is érdekelni fogják őket, hiszen ez is én vagyok.

Olykor kényes kérdésköröket is feszegetni fogok, amiről minden bizonnyal mindenkinek meglesz a saját véleménye, és álláspontja. Sokan egyet fognak érteni velem és sokan nem. Nincs olyan, hogy jó vagy rossz vélemény, csak különböző vélemény. Ami rendjén is van, kommentelni szabad, sőt csak bátorítani tudok mindenkit arra, hogy vitassuk meg együtt, közösen az adott témákat, de azt kérném, hogy ezt mindenki próbálja olyan stílusban és hangnemben tenni, ahogy azt ő maga is elvárná másoktól. Az illetlen és bántó kommentek moderálásra fognak kerülni.

Ez csak egy rövid beköszönő volt, nem szaporítanám tovább a szót, hamarosan értékesebb és érdekesebb bejegyzések fognak érkezni.