Akik visszatértek a halálból III.

Korábban már bemutattam egy esettanulmányt Pam Raynoldsról és egy másikat Reinée Passarowról de természetesen nem csak ezek a történetek azok amik a klinikai halál állapotában látott különös dolgok és összefüggések soráról árulkodnak. Ez a poszt néhány további történetet fog bemutatni. Nem volt könnyű válogatni az esetek között, hiszen nagyon sok érdekes sztori van ami közül csak nagyon keveset tudok bemutatni. A blognak ugyanis nem az a célja hogy ezeket az eseteket prezentálja, ezzel a néhány kivételes történettel csak szeretnék egy picit szélesebb skálát megmutatni a halálközeli élményekről.

Maria cipője

Rögtön egy nagyon ismert és népszerű történettel szeretnék kezdeni. Az eset 1977-ben történt de csak 1984-ben lett ismert amikor Kimberly Clark Sharp nyilvánosságra hozta.

Kimberly szociális munkásként dolgozott a Seattle-i kórházban amikor 1977 áprilisában egy migráns munkavállalót – akit mindenki csak Marianak szólított – szívroham után vettek fel a kórházba. Három nappal később Marianak újabb szívrohama lett, amire orvosai gyorsan tudtak reagálni így újra tudták éleszteni. Egy nappal az eset után Kimberly járt Marianál, hogy ellenőrizze állapotát, ekkor Maria egy testen kívüli élményről számolt be neki. Elmondása alapján tanúja volt saját újraélesztésének. Látta ahogy az orvosok és nővérek ijedten iparkodnak körülötte. Minden annyira valóságosnak tűnt, mondhatni valóságosabbnak attól mint amit addig valóságnak hitt. Csak lebegett és döbbenten figyelte az eseményeket. Az egész jelenetet felülnézetből követte figyelemmel és látta ahogy a gépek amelyek rá voltak kötve nem mutattak életjeleket. Hangosan zúgtak és sípoltak, közben a körülötte levő orvosok kiabáltak, de ő ennek ellenére is boldogságot és békességet érzett. Ezt követően átlebegett a plafonon majd a tetőn míg végül a kórház falain kívülre került. A nő pontosan le tudta írni a mentőbejárat környékét, amit Kimberly különösen érdekesnek talált mivel a fák lombkoronáitól Maria nem láthatta ezt a helyet részleteiben a szobája ablakából. Ezt követően a nő elmesélte, hogy a kórház túlsó oldalán levő 3. emeleti ablakpárkányhoz lebegett. Ott egy sötétkék bal lábas férfi tenisz cipőt látott amiről meglehetősen részletesen tudott beszámolni. A kislábujjánál egy kopott foltot látott rajta, a cipőfűzőjének egyik fele pedig a cipő sarka alatt volt. Kimberly is átélt már korábban halálközeli élményt ezért felkeltette érdeklődését Maria története. Maria pedig kíváncsi volt arra, hogy amit látott tényleg valóság volt-e, ezért megkérte Kimberly-t, hogy nézze meg azt a bizonyos ablakpárkányt.

Kimberly előszőr a kórházon kívül nézett körül, de lentről semmit nem látott, ezért elkezdett szóbáról szobára járni, hogy megkeresse a bizonyítékul szolgáló cipőt. Sikerrel járt. Valóban megtalálta a tenisz cipőt az egyik ablakpárkányon, de mindvégig ragaszkodott ahhoz az állításához, hogy Maria a saját szobája ablakából semmiképpen sem láthatta a cipő részleteit.

A filozófus Dr. Gary Habermas nem csak ellenőrzött néhány részletett az üggyel kapcsolatban, hanem kinyomozta, hogy Maria épp csak megkérkezett Seattlebe és az egész város ismeretlen volt számára és korábban soha nem járt a kórkázban.

Mennyek és poklok

Írtam már korábban arról, hogy mik azok az alap elemek amelyekről szinte minden halálközeli élményt átélt ember beszámol. Most azonban egy ezektől kicsit eltérő esetet szeretnék bemutatni.

Az amerikai művész és egyetemi professzor Howard Storm épp úton volt Párizsba amikor hirtelen nagyon erőteljes fájdalmat kezdett érezni. Azonnal hívta a mentőket akik a legközelebbi kórházba szállították. A férfi csak egy rövid ideig volt a klinikai halál állapotában, de ez alatt az idő alatt különös élményben volt része.

Storm ateista lévén úgy gondolta, hogy a halál a nagy semmivel egyelő. Legnagyobb meglepetésére azonban egyik pillanatról a másikra a testén kívül találta magát és fentről nézett le a kórházi szobájára. Ezt követően elindult a fény felé de úgy érezte, hogy valami erőszakkal húzta lefelé egy borzalmas sötétségbe ahol szörnyű gonosz entitások kínozták. Később mégis sikerült átkerülnie a “mennyországba” ahol elmondása szerint angyalokkal és a Teremtővel találkozott, akivel komolyan elbeszélgetett addigi életéről. Storm újraélesztését követően megváltozott, hivatást váltott és lelkész lett.

Hogy teljes mértékben őszinte legyek ez a történet nem tartozik a kedvenceim közé, mindenesetre szerettem volna egy ilyen kirívó esetet is bemutatni. Túlságosan sok vallási motívum jelenik meg benne, amire egyébként nagyon sokan a katolikus vallásuk alátámasztásaként tekintenek. Ebben látják a pokol és a mennyország bizonyítékát. De azt mindenképpen fontosnak tartom kiemelten is hangsúlyozni, hogy a halálközeli élményekben összességében véve csak 1-2 százalékban fordulnak elő ilyen negatív vagy konkrét vallásra utaló motívumok. Mivel ez az arány nagyon kicsi azért elég sok kérdést vet fel bennem a jelenség. Ha egy percre hagyom magam átadni a gondolatnak, hogy valóban létezik pokol és menny, akkor elsőként a statisztikából arra tudok következtetni, hogy az emberek nagyon kicsi hányada kerülhet pokolra. A második kérdésem pedig az, hogy szerencsétlen Howard Storm milyen bűnöket követhetett el korábban ami miatt a pokolra szánták volna? Mi, vagy mik voltak azok a tettek amik miatt ebbe a szűk csoportba került?

De nem csak olyan emberek vannak akik a halálközeli élményük után megtértek, hanem vannak olyan esetek amelyeknél pont az ellenkezője következett be, azaz az alanyok eltávolodtak korábbi vallásuktól és ők vannak többségben. Sokan egyébként összekeverik vagy nem jól látják ezeket a személyiség változásokat. Ezek az emberek ugyanis azt mondják, hogy felfogásuk sokkal spirituálisabb és nem pedig vallásosabb lett. Dr. P.M.H. Atwater beszélt egy hasonló esetről 2013-ban Jim Harold Paranormal Podcastjében. Atwater végezte a legtudományosabb munkát a halálközeli élmények utóhatásainak katalogizálásában és idővel arra a következtetésre jutott, hogy a halálközeli élményt átélt emberek 75 százaléka kezd lázadni a keresztény vallás ellen és kezdi el a panteizmust támogatni.

Panteizmus: Olyan filozófiai irányzat, ami Istent a természettel azonosítja.

Jim Harold podcastjében Atwater a következő esetről számolt be:

Mondok egy példát egy nőről aki Arkansasban vagy Missouriban él. Egy lelkész felesége és számos gyerek anyja. Volt egy halálközeli élménye. Amikor beszéltem vele bizalmasan elmondta, hogy nem tud már többé templomba menni. Nem tud többé az egyházközösség tagja és hallgatósága lenni ott ahol a férje a szentbeszédet tartja. Megkérdeztem tőle, hogy “Miért?” és azt mondta, hogy “Azért mert hazudik. Tudom, hogy hazudik. Nem tudok odaülni és hallgatni amit az embereknek mond. Csak kifogásokat keresek azért, hogy vasárnap reggelenként otthon maradhassak.”

Az eltűnt fogsor

A következő történetet szintén egy nővér hozota nyilvánosságra, ami még a gyakorlati ideje alatt történt vele. A nő így emlékezik az esetre:

Egy éjszakai műszak alatt egy 44 éves cyanotikus kómás férfit hozott be a mentő a kardiológiai intenzív osztályra. Nagyjából egy órával azelőtt találták meg egy réten az arra járók. A felvétele után mesterséges lélegeztetést kapott intubálás nélkül amíg a szív masszázst és a defibrillálást végeztük. Amikor intubálni akartuk a beteget kiderült hogy műfogsor volt a szájában. Kivettem a felső műfogsorát és az altatókocsira tettem. Közben folytattuk az újraélesztést. Nagyjából másfél órával később a betegnek már megfelelő szívritmusa és vérnyomása volt, de még mindig intubálva és lélegeztetve volt és még mindig kómában volt. Átvitték az intenzív osztályra, ahol folytatták a mesterséges lélegeztetést. Csak egy héttel később találkoztam újra a beteggel, aki ekkor már visszakerült a kardiológiára osztályra. Én lettem beosztva a kezelésére. Abban a pillanatban amikor meglátott ezt mondta: “Oh, ez a nővér tudja, hogy hol van a fogsorom.” Nagyon meglepődtem. Aztán elmagyarázta: “Igen, maga volt ott amikor behoztak a kórházba és maga vette ki a fogsorom a számból és letette arra a kocsira, amin minfenféle palackok voltak és alul kihúzható fiókjai vannak.” Teljesen meglepett voltam mert emlékeztem hogy ez történt amíg a férfi mély kómában volt és amíg folyt az újraélesztése. Amikor tovább kérdezgettem úgy tűnt a férfi látta magát az ágyon feküdni és felülről látta ahogy a nővérek és az orvosok elfoglaltak az újraélesztésével. Képes volt pontosan és részletesen leírni azt a kicsi termet ahol újraélesztették és ugyanígy a jelenlevők kinézetét is, mint például az enyémet. Miközben megfigyelte ezt a helyzetet nagyon félt, hogy abba kell hagynunk az újraélesztést és ő meg fog halni. Igaz, hogy amikor felvettük nagyon negatívak voltunk a beteg kilátásait illetően a rossz állapota miatt. A beteg elmondta nekem hogy kétségbeesetten és sikertelenül próbálta a tudtunkra adni, hogy még mindig él és folytatnunk kell az újraélesztést. Nagyon mélyen lenyűgözte amit tapasztalt és azt mondta, hogy soha többé nem fog már félni a haláltól. A férfi 4 héttel később egészségesen hagyta el a kórházat.

Minden jó ha a vége jó. Ezzel zárnám is a halálközeli élményekkel kapcsolatos esetek bemutatását. Akit esetleg további történetek érdekelnének az alábbi oldalon talál még néhány rövid példát köztük számos magyar esettel.

Akik visszatértek a halálból II.

Reinée Passarow

Korábban már olvashattál a blogon egy konkrét halálközeli élményről. Ebben a bejegyzésben is egy hasonló történettel ismerkedünk meg azzal a különbséggel, hogy a mostani alanyunk sokkal részletesebben tudott beszámolni a klinikai halál állapotában tapasztaltakról. A sztori 1966 májusából származik amikor Reinée Pasarow még csak 16 éves volt és egy komoly étel allergiás reakció következtében került halálközeli helyzetbe. Története azonban csak évekkel később 1989-ben lett ismert.

A posztban nem fogok semmilyen érveket és ellenérveket felhozni, nem fogok vizsgálni különböző szempontokat és nem fogok összefüggéseket sem keresni. Az itt leírtak csak Reinée saját állításait tartalmazzák, és a történetet csupán úgy írom le, ahogy azt ő saját maga látta és elmondta.

Reinée testét már 2 napja csalánkiütések borították amikor állapota egy vacsora után hirtelen romlani kezdett. A kiütések egyre csúnyábbak és nagyobbak lettek míg végül a lány már levegőt is alig kapott. Édesanyja és egy régi általános iskolai barátja próbált segíteni rajta. Betették a lányt az autóba, hogy mielőbb kórházba vigyék, de ekkor már látták, hogy Reinée nem fogja kibírni a kórházig tartó 12 perces utat így hívták a mentőket. Sajnos a legközelebbi állomáson nem volt szabad mentőautó ezért 2 tűzoltó autót küldtek ki a helyszínre. Ekkor Reinée már öntudatlan állapotba került és anyja a házuk előtti járdára fektette.

“Már csak arról vettem tudomást, hogy a tűzoltók nagyon hangos szirénával megérkeztek. Hallottam, ahogy a legjobb barátom azt mondogatja: Reinée ne halj meg, ne halj meg Reinée. Bár hallottam amit mond de mégis olyan volt mintha egy idegen nyelven beszélt volna. Rájöttem, hogy az életem veszélyben van.” - Reinée Pasarrow

A tűzoltók keményen küzdöttek a lány életéért, de a harc egyre kilátástalanabbnak tűnt. Reinée légzése leállt. Erről a pillanatról azt mondta, hogy nagyon megkönnyebbült mert már nem érezte az életben maradásért való küzdélmének terhét. A teljes öntudatlanság állapotába került, ami egyben békés is volt számára. Azonban egyik pillanatról a másikra néhány láb magasan a teste fölött találta magát egy fény vagy energiagömb formájában. Kíváncsian nézni kezdte ahogy a tűzoltók szájon át lélegeztették és próbálták újraéleszteni. Az édesanyja az elszürkült arcát pofozgatta a legidősebb tűzoltó pedig - aki, az újraélesztést végezte - könyörögve mondogatta, hogy “ne hagyj itt!” miközben a saját tizenéves lánya jutott eszébe. Reinée ezután hirtelen azon kapta magát, hogy a jelenetet már egy kicsit magasabbról, nagyjából a telefonvezetékek magasságából figyeli. Látta ahogy a szomszéd kisfiú kijött a házukból. Az arca szomorú volt, és arra gondolt, hogy Reinée lehet meghalt. Reinée próbált kiáltani az anyjának, hogy küldje vissza a fiút a házba mielőtt meglátná, hogy mi történik náluk, de ekkor tudatosult benne, hogy nem tud kapcsolatba lépni az emberekkel. Senki nem hallotta őt.

Az egyik tűzoltó közben nagyot sóhajtott, Reinée-nek ekkor már 3 perce nem volt pulzusa.

“Éreztem azt a bűntudatot amit az a szegény tűzoltó érzett amiért kudarcot vallott az életem megmentésében. Főleg azért érintette meg annyira az esetem mert hasonlítottam a lányára. Az anyám kábult volt, elvesztette uralmát a helyzet felett és kezdte lebénítani a bánat … Szerettem volna kikiabálni mindenkinek, az anyámnak a barátaimnak és a tűzoltóknak, hogy minden rendben van és jól vagyok. Telepatikusan tudatában voltam mindennek amit a többiek éreztek és gondoltak, a fájdalmuk egyben teher volt a számomra is.” – Reinée Passarow

Reinée tisztában volt azzal, hogy az őt körülvevő összes ember mit gondol és mit érez. Ez hirtelen olyan sok információ volt a számára, amitől összezavarodott. Ugyanakkor gyönyörködni kezdett abban a határtalan szabadságban amit érzett. Úgy érezte magát mint akit felszabadítottak a fizikai világ korlátjai alól. Zenét hallott maga körül és tiszta, önzetlen szeretetet érzett. Tudta hogy nem tud szeretteinek segíteni ezért elkezdett emelkedni. Úgy érezte magát, mintha egy kis kamera lenne egy űrhajón amit épp most lőnek ki. Előszőr csak kicsiben látta a helyszínt, majd az egész utcát majd a várost míg végül már olyan magasra emelkedett, hogy az egész Földet egyben látta. Gyönyörű látványként emlékszik vissza rá. Majd a Föld is elkezdett egyre kisebb és kisebb lenni ahogy távolodott tőle, míg végül már csak egy pont volt. Közben éneket hallott és úgy érezte mintha az a földi élet éneke lenne amiben minden élőlény részt vesz ami csak a földön él. Lenyűgözte ez a hang ezért ő is csatlakozott az énekhez. Közben arra gondolt, hogy az emberek milyen egyedülálló hatással vannak a világra, még akkor is ha nem csinálnak semmit. Pusztán a létünk befolyásolja a bolygót, és ez a befolyásolás lehet pozitív és negatív attól függően, hogy ők milyenek.

“Rájöttem, hogy van egy fény ami valahova máshova hív engem és ekkor beléptem arra a helyre amit az emberek csak alagútként emlegetnek. Én is így fogom hívni, habár nem egészen úgy láttam mint egy alagutat. Ez egy átmeneti hely ahol más lényekről is tudomást szereztem, akik ezen keresztül mentek az otthonukba … Ahogy haladtam ezen a helyen rájöttem, hogy nem úgy mozgok mint ahogy a fizikai világban. Amikor fizikailag haladunk valahova van egy szándékunk vagy célunk és lépésről lépésre haladunk a cél felé. De ami engem ezen a helyen mozgatott az a szeretet volt.” - Reinée Passarow

Reinée szerint a szeretet volt az ami a kapcsolatot fenntartotta. Az alagút végénél észrevette, hogy a korábban már meghalt kedvenc bácsikája is vele van. Könnyedén felismerték egymást annak ellenére, hogy nem fizikai formájukban látták egymást. Egy rövid ideig együtt utaztak egy helyre amit Reinée egy hatalmas fénytengerként írt le és ami nagyon erős mágnesként vonzotta magához. Mikor már közel volt a fényhez (de megjegyezte, hogy ez nem olyan volt mint ahogy az a fizikai világban értendő) még nagyobb szeretetet és révületet érzett. Imádta a fényt és imádta ahogy húzza haza fele. Egyenesen a fény közepe felé haladt.

“Végül elnyelt a fény forrása de nem úgy mint egy buborékot a pezsgőfürdő, hanem eggyé váltam vele.” – Reinée Passarow

“Többé már nem egy egyén vagy egy személy voltam hanem egyszerűen ennek a fénynek a része … Nekem úgy tűnt, hogy ez a létezés csúcsa.” - Reinée Passarow

Reinée számára úgy tűnt, mintha egy időtlen térbe került volna. Mindezt követően újra egy “egyénné” vált ki és elhívták máshova, hogy beszámoljon tetteiről. Itt találkozott egy “fény lénnyel” aki megmutatta neki múltjának különböző eseményeit. Minden amit már korábban átélt, ismert és tudott ott volt egy pillanatban. Azok a cselekedetei amelyekkel önzetlenül és szeretettel segített másokat állítása szerint visszavonhatatlanul beleíródtak az Akasha krónikába.

Az Akasha krónika főleg az ezotériában ismert fogalom. Egy elképzelés miszerint létezik egy könyvtár valahol a "spirituális térben", amiben a világ történelmének minden mozzanata, eseménye a legapróbb részletekig le van írva. Egy hatalmas térként beszélnek róla, ahol vissza lehet keresni minden eseményt ami a világban valaha történt. Beleérve a földi életet is évmilliókkal az ember megjelenése előtt, vagy a csillagködöket még a Föld kialakulása előtti időkből. Az Akasha krónikára több vallási szent szöveg is utal, így a Biblia is. Dolores Cannon és Dr. Michael Newton is komolyabb kutatásba kezdett ezzel kapcsolatban, mert voltak alanyaik, akik hipnózisban viszonylag részletesen tudtak beszámolni a helyről.

A "fénylény" elmondta, hogy a kicsi de jó cselekedeteknek messze menőkig fontosabb szerepük van azoktól a tettektől amiknek a földi élet során nagyobb jelentőséget adunk. A lény elmesélte Reinének a legpozitívabb dolgot amit valaha tett életében. Ez egy nyári táborban történt ahol különös figyelmet szentelt egy fiúnak aki nem volt épp kellően szerethető figura. Mindezt azért, hogy a fiú tudtára adja, hogy igenis őt is lehet szeretni. A "fénylény" szerint ez a kedvesség fontosabb volt attól mintha ő lett volna az Egyesült államok elnöke vagy Anglia királynője.

Élete áttekintését követően Reinée azon kezdett el gondolkodni, hogy mi lesz az emberi faj sorsa. Ezzel a gondolattal már látta is az emberiség fejlődését, történelmét és annak várható jövőjét. Érezte a neandervölgyiek állatias és önközpontú létsíkját, a Rómaiak szemet hunyó politikját akik azt hitték, hogy mindenhatóak, és érezte a reményt a reneszánsz tudományos forradalma iránt. Látta, hogy az emberiség most egy hatalmas választás és lépés előtt áll ami nagyobb annál mint ami a fejlődés és az evolúció során valaha is történt velünk. De erről szándékosan nem írnék most többet.

Ezután Reinée hirtelen a fény másik oldalánál találta magát és látta, hogy ez a hely tele van olyan emberekkel akiket ismert és szeretett. Ők azért voltak ott, hogy köszöntsék hazatérése alkalmából. Emlékszik, hogy valaki intett neki habár akkor nem tudta, hogy ki az. Szinte ugyanabban a pillanatban tudatosult számára, hogy a feladatait még nem fejezte be és van valami amit magának az emberi fajnak is el kell érnie a létezés fizikai síkján. Úgy érezte, hogy a fény azt mondja neki, hogy “Ez nem a te időd”. Ezután belekerült egy alagútba, ami mintha egy fény, hang és a szeretet alkotta szivárvány lett volna. Olyan volt ez az egész mint egy katapultálás vissza a Földre amit a fény kijelentése indított volna el.

Egy rettenetesen erős csattanással hirtelen újra ugyanabban a jelenetben találta magát amit nemrég otthagyott. A tűzoltó autók és most már egy mentő autó is ott volt. Néhányan felemelték a testét és hordágyon a mentőautóhoz vitték. Újra néhány láb magasságban lebegett a teste fölött, és nagyon szomorú volt amiért vissza kellett jönnie. Úgy érezte magát mint akit kiűztek a paradicsomból. A fizikai világ zavaró és idegen volt számára. Az idő és a tér érzékelése szinte elfojtotta a lényét mintha még sohasem élt volna fizikai testben. Úgy érezte, hogy a lelke be lesz börtönözve és le lesz fokozva ahhoz képest amilyen valójában.

Amíg a mentősök ellenőrizték a még mindig nem tapintható pulzust Reinée megpróbált újra egyesülni azzal a testtel ami egykor az övé volt de ami most úgy nézett ki mint egy idegen anyag. Ehhez óriási erőfeszítésre volt szüksége. Lebegett a teste fölött a mentőautóban majd hirtelen újraegyesült vele. Érezte a vér hullámzását az ereiben. A mentős intett a sofőrnek, hogy van pulzus. Azonban a fizikai fájdalom túl sok volt Reinée számára, hogy maradjon. Újra külön vált testétől és immár egyszerre lebegett a mentőn belül és kívül.

“Aggódtam az anyámért mert egyedül volt és elvesztette a 16 éves lányát.” - Reinée Passarow

Az édesanyja tudta, hogy a lánya a klinikai halál állapotában van, mert az egyik mentős a sofőrnek csak annyit mondott, hogy DOA (dead on arrival), ő pedig tudta, hogy ez mit jelent.

“A sofőr kikapcsolta a szirénát és lelassított az autóval. Előtte nagyon felelőtlen módon vezetett.” - Reinée Passarow

Az édesanyja fájdalma az ő fájdalma is volt egyben és érezte a dühét ami a mentősök érzéketlenségére irányult. Reinée követte a mentőt egészen a kórházig. Továbbra is kívülről nézte a jelenetet, és testét üresnek látta. Kivették a mentőből és a hordágyat egyenesen a sürgősségire gurították. Az anyja is kísérte a lányt. Reinée nézte ahogy az orvos elkezdett foglalkozni vele, de nem különösebben érdekelte Reiné mert aznap hoztak be egy – a hegyekben történt – motorbaleset sérültjeit is. Egy nagyon hosszú napon volt túl és nem érdekelte az aki a kórházba érkezésekor már 10 perce a klinikai halál állapotában volt. Reinée közben inkább a szeretteivel foglalkozott.

“Aztán elhagytam a sürgősségi szobát és az anyám és néhány barátom felett lebegtem, akik követték az anyámat egy másik szobába. Újra megpróbáltam kommunikálni velük. Próbáltam tudatni velük, hogy ez egy nagyon örömteli pillanat.” - Reinée Passarow

Reinée halottnak érezte magát, azt hitte, hogy a két világ között fog rekedni. A "spirituális világ" még nem a fizikai világ pedig már nem hajlandó befogadni. Ijesztő volt a gondolat számára, hogy senkivel sem tud kapcsolatba lépni.

Végül Reinée-t az orvos halottá nyilvánította, testét pedig épp a hullaházba akarta leküldetni amikor beviharzott a szobába Reinée régi orvosa egy szmokingban egy táskával a kezében. Egy vidéki orvos volt aki egyébként meglehetősen mogorva de már régóta a család barátja. Ránézett a nővérre aki telefonon épp a hullaházat hívta. Erőteljes hangon megkédezte, hogy mi történik és hogy hol a beteg. Közölték vele, hogy a lány már halott. Ekkor az orvos ráüvöltött a sarokban álló másik nővérre: “Adrenalin injekciókat kérek. Azonnal jöjjön ide asszisztálni.” Elkezdte a szívmasszázst és a deffibrilállást. Reinée megrémült ennek látványától. Túl brutálisnak tartotta. Az orvosa 6 nagy adrenalin injekciót adott be neki amit korábban a másik orvos és a nővérek túl veszélyesnek ítéltek meg. Az orvosa addig folytatta a szívmasszázst míg végül Reinée pulzusa visszatért.

Reinée annak köszönheti életét, hogy orvosa az utolsó erőfeszítésig igyekezett újraéleszteni a lányt, aki végül visszatért a testébe. Amikor Reinée magához tért nem tudta megérteni és elfogadni hogy visszatért a fizikai világba ami annyira borzalmas a fényhez és a szeretethez képest amit tapasztalt. Csak sírt, és azonnal az öngyilkossággal próbálkozott.

Másnap az orvosa káromkodva rontott be a szobájába és azt kérdezte tőle: "Mégis mi a fenét csináltál magaddal?” Reinée könnyek között mondta el neki, hogy nem volt joga ahhoz, hogy visszahozza őt. Az orvosa megdöbbenve hátralépett és hosszasan csak nézte Reinéet. Végül azt felelte neki: “Nem voltál halott, mivel most sem vagy halott.” Reinée tovább sírt és elmondta neki, hogy miket tapasztalt a klinikai halál állapotában. De ettől az orvosa csak a lány mentális egészségéért kezdett el aggódni és kijelölt neki egy pszichiátert, hogy beszéljen vele.

Amikor a pszichiáter eljött meglátogatni Reinéet, leült és azt mondta, hogy addig nem hajlandó elmenni amíg meg nem győzi őt arról, hogy nem bolond. Reinée elmesélte neki, hogy miket látott és tapasztalt. A pszichiáter alaposan és részletesen kikérdezett őt arról, amit a sürgősségin látott. Ezután megvizsgált minden lehetséges részletet, hogy igazak-e. Két vagy három órával később tért vissza a lány szobájába aki fal fehérnek látta az arcát. Ránézett Reinére és elmondta, hogy minden igaz volt amit mondott. Amit elmesélt a sürgősségin történtekről valóban megtörténtek. Valóban két nővér volt mellette, és a kinézetük megegyezett azzal, ahogy Reinée leírta neki. Az első fiatalabb orvos valóban aznap motorbalesetesekkel foglalkozott és valóban nem akart adrenalin injekciót közvetlenül a lány szívébe beadni.

Reinée nagyjából 15 percig volt pulzus nélkül, emiatt néhány minimális agykárosodást szenvedett amelynek hatását sikerült lekűzdenie habár a reflexei a mai napig tükrözik a károsodást. Az eset után közgazdaságtudományi diplomát szerzett és sikeres üzletasszony lett. Emellett – sok más halálközeli élményt átélt társához hasonlóan – nagy szerepeket vállal humanitárius tevékenységekben.

Támogassuk a magyar DMT kutatást

Korábban már olvashattál a blogon a DMT-ről és annak hatásáról. Nemrégiben indult egy kezdeményezés Magyarországon, amely ennek a molekulának a vizsgálatát tűzte ki célul.

A Debreceni Egyetem docense és egyben a debreceni Kenézy Kórház Felnőtt Pszichiátriai Osztályának vezető főorvosa prof. dr. Frecska Ede és csapata azon dolgoznak, hogy minél több információt szerezzenek a fent említett molekuláról. Úgy vélik, hogy a DMT-t használni lehetne a modern orvostudományban. Hipotézisük szerint ugyanis a DMT-nek nagy szerepe van a klinikai halál állapotában. A szívleállástól számítva 5 perc áll rendelkezésre, hogy a beteget valaki újraélessze. Ha a DMT segítene meghosszabbítani ezt az időszakot, akkor azzal lényegesen több ember élete válna megmenthetővé. A tét tehát nem kevés.

Ehhez a kutatáshoz gyűjtenek most hozzájárulásokat és támogatásokat. Ha úgy érzed, hogy a kutatás hozzájárul a tudomány fejlődéséhez – ráadásul ez a kutatás a hazánkban zajlik – valamint az eredmény számodra is megér néhány Forintot a következő oldalon tudod támogatni: https://walacea.com/campaigns/dmt

Az alábbi videó szépen demonstrálja a kutatást és annak célját.

Fény az alagút végén

Egy korábbi bejegyzésemben bemutattam Pam Raynolds halál közeli élményét. Míg az ő esetében a külső körülmények nem túl hétköznapiak voltak, addig a szívleállásakor tapasztalt vízió teljes mértékben megegyezett a halál közeli élményt átélt emberek sokaságának beszámolójával.

Nagyon érdekes dolog, hogy a halál közeli élmények ilyen nagy mértékben hasonlítanak egymáshoz. Összegyűjtöttem néhány alap elemet amelyek szinte mindegyik tapasztalásban megjelennek. Ezek a következők:

  1. Testen kívüli élmény: A legtöbb esetben az alany úgy érzi mintha kilépett volna a testéből. Saját magára és az őt körülvevő emberekre, valamint a környezetre felülnézetből tekint le. Mintha 1-2 méterrel a saját teste fölött lebegne.

  2. Alagút élmény: Az alanyok úgy érzik mintha egy viszonylag sötét alagúton mennének végig, amelynek a végén erős vakító fényt látnak. Sokszor mondják, hogy olyan érzésük van, mintha a fény vonzaná őket.

  3. Érzelmek: Boldogság, nyugalom, és határtalan szeretet. Ezek a leggyakrabban tapasztalt érzelmek a halálközeli élményekben.

  4. Korábban elhunyt rokonokkal való találkozás: Az alanyok beszámolóik szerint korábban elhunyt rokonokkal találkoznak a fényben vagy annak kapujában. Fontos, hogy ezek a "személyek" minden esetben már meghalt ismerősök és soha nem a még élők. A beszámolók szerint ezek a lelkek köszönteni és segíteni jöttek az alanyt.

  5. Lepereg életük filmje: Mintha mindent egyszerre újra átélnének az életükből.

  6. Maradni akarás: A legtöbben nem akarnak visszatérni ebből az állapotból a megszokott életükhöz. Jól érzik magukat ott ahol épp vannak.

  7. Saját testükben újra magukhoz térnek: Az alanyok azt érzik, hogy valami erőteljes húzó erő visszavezeti őket a testükhöz.

  8. Szavakba nem önthető: A halál közeli élményt átélt emberek utólag nehezen tudnak beszélni az élményükről. Sok esetben mondják hogy olyan dolgokat tapasztaltak meg amiket itt a Földön még soha, ezért nem tudják megfelelő szavakba önteni amit láttak.

Tehát így lehetne általánosan leírni egy halálközeli élményt. A fent említett pontoktól tovább azonban még nem jutottak el azok az emberek akiknek ilyenben részük volt. Így továbbra is ott a kérdés, hogy milyen jelenség lehet mindez illetve mi váltja ki. Erre számos elmélet és számos találgatás létezik már, viszont ez a poszt most nem ezekről fog szólni.

Módosult tudatállapotban számos ember tapasztalt már a halálközeli élményekhez hasonló jelenséget úgy, hogy nem volt életveszélyben. Bizonyos hallucinogének – akárcsak a DMT – előidézhetnek a halálközeli élményhez hasonló víziókat. Ezek azonban nem egyeznek meg teljes mértékben a halálközeli élményekkel, sőt egymáshoz sem hasonlítanak annyira mint a halálközeli élmények. Viszont a fenti listából változó számban de szinte mindegyik alkalommal megjelennek elemek. Korábban már olvashattál a blogon a DMT hatásáról és mivel az akkori bejegyzés kapcsolódik a mostani témához nyugodtan felelevenítheted, hogy jobban megértsd mire is gondolok.

Van azonban egy módosult tudatállapot, ami hasonló víziókat idéz elő. Ez pedig a hipnózis, amiről már szintén sokat írtam korábban. Illetve saját tapasztalataimat is elolvashattad és meghallgathattad ezzel kapcsolatban.

A hipnózisban látott víziók már sokkal jobban hasonlítanak a halálközeli élményekre a DMT okozta látomásokhoz képest. Azt is mondhatnám, hogy meglepő módon hasonlítanak, ám mégis van egy komoly és meghatározó különbség a két jelenség között. Hipnózisban a 7. és 8. pont nem teljesül, helyette az alanyok tovább haladnak a “fényben” és részletesen elmondják, hogy mit látnak és mi történik velük.

Korábban már szintén olvashattál tőlem Dr. Michael Newtonról és az ő módszeréről. Egy "előző életbeli” halálemléken keresztül – ami vagy valós vagy nem de jelen esetben ez most nem számít – vezeti el az alanyát abba a mély hipnotikus állapotban amikor képes beszámolni arról, hogy mi történt vele a halálát követően. Ez az LBL (Life between lives) hipnózis. Dr. Michael Newton 35 év alatt több mint 7000 embert hipnotizált a módszerével, és ez idő alatt az alanyai mind ugyanarról a jelenségről számoltak be. Beleértve az alagutat a fénnyel a végén valamint a korábban elhunyt rokonokkal való találkozást is. A megdöbbentő azonban az, hogy ennek a sok embernek az állítása a közismert alagút elemek átlépése után is megegyezett egymással.

De én szeretnék továbbra is az "alagút jelenségnél" maradni. Dr. Michael Newton egy egész fejezetet szentelt könyvében ennek.

“Vizsgált alanyaim azt mondják, hogy a lelkek utazása valójában sokkal egyszerűbb: a Földet elhagyva az alagúthatás viszi át őket a szellemvilágba. Bár a lelkek igen gyorsan elhagyják a testet, nekem úgy tűnik, hogy a szellemvilágba való átmenet egy pontosan kimért, szabályozott folyamat. Később, a Földre való visszatérés idején, utunk már sokkal gyorsabb lehet. … Alanyaim többféleképpen számoltak be az alagút Földhöz viszonyított helyzetéről. Néhány frissen meghalt ember úgy látja, hogy az a testükhöz közel nyílik meg számukra, míg mások azt állítják, hogy magasan a Föld fölé emelkednek, mielőtt elérnék az alagutat. De bármelyik esetet is vesszük, a Föld elhagyása és az alagútba történő bejutás között eltelő idő elhanyagolható. “ - részlet Dr. Michael Newton Lelkünk útja I. című könyvéből

Érdekes módon azt vettem észre, hogy hipnózisban az emberek részletesebben le tudják írni az "alagút élményt” mint azok akik halálközeli élményt éltek át. Nézzünk most meg néhány példát erre. A következő párbeszédek hipnózis közben zajlottak Dr. Newton és az alanyok között:

Dr. N.: Ön most éppen elhagyja a testét. Látja magát, ahogy egyre távolabb kerül halála helyétől, egyre távolabb a Föld síkjától. Mondja el, mit tapasztal!
A.: Először... nagyon világos volt... közel a Földhöz... most egy kicsit sötétebb van, mert bejutottam az alagútba.
Dr. N.:írja le nekem ezt az alagutat!
A.: Ez egy... öblös, sötét szellőzőcső... egy kis fénykör látszik a túlsó végén.
Dr. N.: Oké. Mi történik ezután?
A.: Valami meglódít... gyengéd húzást érzek. .. azt hiszem, át kéne mennem ezen az alagúton... és aztán meg is teszem. Most már szürkeség vesz körül, mert a fényes kör egyre növekszik előttem. Olyan, mintha... (kliensem itt megáll).
Dr. N.: Folytassa!
A.: Felszólítanak, hogy haladjak tovább...
Dr. N.: Figyelje, ahogy az alagút végén a fénykör kitágul, és mondja tovább. hogy mi történik önnel!
A.: A fénykör nagyon széles lesz, és... egyszer csak kint vagyok az alagútból. Felhős fényességet látok...fényes ködöt. Átmegyek rajta.
Dr. N.: Ahogy kijött az alagútból, mit észlel, azon kívül, hogy nem lát elég tisztán?
A.: (az alany szinte suttogva szólal meg): Olyan csöndes minden..., olyan hihetetlenül csöndes..., a lelkek lakóhelyén vagyok...
Dr. N.: Éri önt mint lelket, bármilyen más benyomás is?
A.: Gondolat! Érzem a gondolat erejét magam körül!...
Dr. N.: Lazuljon el teljesen, és mondja tovább, hogy mi történik önnel! Engedje, hogy az érzéseit szabadon szavakba öntse! Kérem, folytassa!
A.: Hát nehéz ezt szavakban kifejezni..., amit érzek... a szeretet gondolatai...,közösség..., empátia..., nagy-nagy megértés..., mintha a többiek már vártak volna.
Dr. N.: Biztonságban érzi magát, vagy egy kissé ijedt?
A.: Nem félek semmitől. Amikor még az alagútban voltam, egy kicsit... nem találtam a helyemet. De most, igen...,most biztonságban érzem magam. Érzem a gondoskodást, amely megérint... és táplál. Furcsa, de azt is pontosan tudják körülöttem. hogy ki vagyok. és miért vagyok most itt.
Dr. N.: Lát erre valami bizonyítékot maga körül?
A. (csitítva): Nem! Inkább érzem... a gondolatok harmóniáját érzem mindenütt.
Dr. N.: Említette, hogy felhők vették körül. amikor kijött az alagútból. Az égben van. a Föld fölött?
A.(szünet): Nem. Nem ott... De úgy tűnik, hogy átlebegek egy felhőszerűdolgon, ami különbözik a földi felhőtől.
Dr. N.: Látja egyáltalán a Földet? Maga alatt van?
A.: Lehet, hogy ott van valahol, de nem látom, mert bementem az alagútba.
Dr. N.: Úgy érzi, hogy még mindig kötődik a Földhöz, mondjuk egy másik dimenzióban?
A.: Ez lehetséges... igen. Gondolatban a Föld közel van... és még mindig érzem a kapcsolatot vele... de tudom, hogy egy másik térben vagyok.
Dr. N.: Mit tudna még elmondani a helyről, ahol most van?
A.: Még mindig... homályos egy kicsit. De már kifelé megyek belőle."

Egy másik eset:

Dr. N.: Miután kijött az alagútból, és lassan távolodik tőle, kérem, írja le részletesen, hogy mit lát maga körül!
A.: A dolgok rétegzettek....
Dr. N.: Hogy érti azt, hogy rétegzettek?
A.: Hát... kábé úgy, mint egy torta.
Dr. N.: Nézzük hát a tortát; leírná egy kicsit pontosabban?
A.: Úgy értem, a legtöbb tortának kicsi teteje és széles alja van. De ez nem olyan... Amikor átmegyek az alagúton... rétegeket látok..., a fény különböző szintjeit... Áttetszőnek. .., rovátkoltnak tűnnek...
Dr. N.: Úgy látja, hogy itt a szellemvilág valamilyen szilárd struktúra?
A.: Épp ezt próbálom megmagyarázni. Nem szilárd, bár elsőre úgy tűnik. Rétegzett. A fény szintjei... egy rétegzett fonattá állnak össze... Nem azt mondom, hogy a dolgok nem szimmetrikusak, mert azok. De... különféle vastagságokat, színes fénytöréseket látok a rétegekben. Oda-vissza mozognak. Mindig ez fogad, amikor elhagyom a Földet.
Dr. N.: Mit gondol, mi lehet ennek a jelenségnek a magyarázata?
A.: Fogalmam sincs. Nem én terveztem.
Dr. N.: Leírása alapján a szellemvilágot egy nagy, vízszintes irányban árnyékokkal rétegzett tortának képzelem el.
A.: Igen, és a rétegek ívesek - elhajlanak tőlem, ahogy köztük lebegek.
Dr. N.: Mostani megfigyelési pontjáról le tudná írni a rétegek színeit?
A.: Nem látom, hogy a rétegeknek különös színeik lennének..., valahogy inkább a fehér valamely változatai. Amerre megyek, arra fényesebb, fehérebb, mint ahol előzőleg voltam. Körülöttem párás fehérség, ami sokkal fényesebb, mint amit az alagútban láttam.
Dr. N.: Ahogy keresztüláramlik ezeken a szellemi rétegeken, a lelke mozog fölfelé vagy lefelé?
A.: Nem. Oldalirányban haladok.
Dr. N.: Értem. Akkor most vonalak és szögek lineáris dimenziójában látja a szellemvilágot, ahogy keresztülmegy rajta?
A. (szünet): Nekem ez olyan sodró, nem anyagi jellegű energia, ami fényesebb és sötétebb színrétegekre bomlik. Azt hiszem, valami... az utamnak megfelelő szintre húz, és próbál ellazítani...
Dr. N.: Milyen módon?
A.: Hangokat hallok.
Dr. N.: Milyen hangokat?
A.: Zene... visszhangját..., zene bizsergését..., a szél harangjátékát..., ami együtt rezeg a mozgásommal... Olyan megnyugtató...
Dr. N.: Mások hullámzó természetűnek írták le ezt a hangot, mintha egy hangvilla pengésének a rezonanciáján utaznának. Egyetért ezzel a leírással?
A. (egyetértően bólint): Igen, ez az..., és illatra és ízre is emlékszem.
Dr. N.: Ez azt jelenti, hogy halálunk után megmaradnak a fizikai érzékeink?
A.: Igen, az emlékeik... A hangok hullámai most olyan gyönyörűek... Harangok..., húrok... Micsoda nyugalom!...

Végül egy harmadik beszámoló:

Dr. N.: Most már tisztán lát, hogy átért az alagúton?
A.: Még mindig ezek között a... habos felhők között haladok.
Dr. N.: Szeretném, ha egészen átmenne rajtuk, és elmondaná, mit lát.
A. (szünet): Ah... már kint vagyok... Úristen, de nagy ez a hely! Olyan nagy és tiszta! Remek az illata is. Most egy gyönyörű jégpalotát látok.
Dr. N.: Meséljen még róla!
A. (hangjában ámulattal): Hihetetlenül nagy..., fényes, szikrázó kristály..., körülöttem színes kövek csillognak.
Dr. N.: Amikor kristályról beszél, én tiszta színekre gondolok.
A.: Hát jobbára szürkék és fehérek..., de ahogy továbblebegek, más színeket is látok...mozaikszerűen... Mind csillámló.
Dr. N.: Nézzen szét erről a helyről! Lát valahol határokat?
A.: Nem, ez a tér végtelen. Olyan fenséges... és békés.

Összegezve nem is tudom mit írhatnék. Zavarba ejtőek az összefüggések. De talán a leginkább zavarba ejtő az mindebben, hogy nem tudjuk a pontos válaszokat. A pszichedelikus szerek használata nem köthető közvetlenül halál esethez, vagy halál közeli helyzethez. Talán ez lehet az oka annak, hogy nem ugyanazt látják az alanyok mint a halál torkába kerülő vagy azt vízionáló emberek. Persze a dolog ettől sokkal bonyolultabb ha figyelembe vesszük a fizikai és kémiai hatásokat is az agyban. Mindenesetre számomra döbbenetes, hogy a fent idézett három különböző személy szinte ugyanúgy számolt be az élményéről hipnózisban. Mindháromban megjelent valami fehér felhő szerű anyag pedig egymással soha nem találkoztak és soha nem is beszéltek. – legalábbis Dr. Michael Newton állítása szerint. Mindenesetre azt hiszem ha a fent írt párbeszédeket odaadnám egy halálközeli élményt átélt embernek, akkor az bizony ráismerne bennük a saját víziójának emlékeire is.

A menekült helyzetről

Unfollowt kapott nálam mindenki aki bármilyen menekültekkel kapcsolatos hírt oszt meg facebookon. Unom, hogy feketében és fehérben akarja a média, a politika (és ezáltal ti is) láttatni ezt a kérdést. Ez a világ nagyon is szürke!

A médiában csak a szélsőségeket látjuk, legyen az rossz vagy jó. Kevés menekült bántalmaz magyarokat, ugyanakkor kevés menekült ment meg magyar életeket. Ezek csak a szélsőséges esetek ami alapján nem lehet megítélni egy egész népcsoportot sem jó sem pedig rossz irányba. Úgy érzem, hogy az itt megosztott cikkeknek az a célje, hogy meggyőzze az ellenkező tábor képviselőit a saját igazukról. Csak az a baj, hogy szerintem egyik tábornak sincs igaza, ezért nem is érdekelnek a győzködéseik.

Unom, hogy mindenkinek nagy szája van a gép előtt ülve, de ezen kívül nem csinál semmit. Én sem csinálok semmit de nem is akarom megmondani másnak, hogy mit csináljon, vagy mit gondoljon. De azt azért remélem tudjátok, hogy nem a facebookos megosztások fogják megoldani a helyzetet, bármilyen hazafinak és hazalánynak is érzitek magatokat ettől.

Kedves menekült ellenző tábor! Csak hogy tudjátok, nem érzem semmivel sem kevesebbnek magam (vagy kevésbé magyarnak magam) nálatok azért mert elolvasom egy-egy nehéz helyzetbe került menekült történetét, és van szívem meg is sajnálni őket. Hidd el te sem lennél rossz ember tőle!

Unom, hogy az egyik oldal mutat néhány kigyúrt embert "katona" címszó alatt és unom, hogy a másik csoport csak éhező gyerekeket lát. Mindenki csak azt látja amit látni akar. Mindneki csak abban hisz amiben hinni akar. Objektíven gondolkodni a legnehezebb dolog lenne, ezt nem is sokan próbálják meg.

"Ha nem vagyunk meggyőződve a mi ismereteink, módszereink magasabbrendűségéről, ha komolyan el tudjuk képzelni, hogy másokéi ugyanolyan értékűek lehetnek, akkor a tolerancia értelmét veszti, és helyére a kíváncsi érdeklődés lép a másfajta bölcsességek, másfajta viselkedések, másfajta gondolkodásmódok másfajta mondanivalói iránt." – Mérő László

Itt sajnos nem teljesülnek Mérő László szavai de még a toleranci sem. Én pedig nem fogom tovább nézegetni a facebookon folytatott vitázásokat. Azt az oldalt anno az ismerősökkel való kapcsolattartásra hozták létre. Én továbbra is erre szeretném használni. Ha ilyen híreket akarok olvasni, akkor megkeresem a megfelelő platformot, mint ahogy eddig is tettem.

Akik visszatértek a halálból

Pam Raynolds

Pam Raynolds

Az utóbbi évtizedekben a világ egész táján több milliárd ember köszönheti életét az orvostudomány nagyfokú fejlődésének. Az életek megmenthetővé váltak még egy szívleállás következtében is. A különböző média felületek segítésével pedig, a halálközeli élményt átélt páciensek történetei ismertté váltak. Ma már szinte nincs ember a Földön aki ne hallott volna a "fényről az alagút végén” és az ehhez hasonló történetekről. Ám a jelenségre még mindig nem született pontos magyarázat. Találgatásokból és különböző elméletekből viszont annál több látott napvilágot.

A halálközeli élményt átélt történetek között akad jónéhány kiemelkedő. Egy ilyent szeretnék most részletesen bemutatni, mely az atlantai énekes és dalszerző Pam Reynoldsról szól. Az ő története talán az összes halálközeli élményt átélt ember esete közül kimagasló, hiszen úgy is fogalmazhatnék, hogy számára az egyetlen esély az életre a halál volt.

Pamet 35 éves korában 1991-ben erős szédüléses panasszal szállították kórházba, ahol kiderítették, hogy óriás aneurizmája van. Ez egy súlyos értágulat amit, az ő esetében az agytörzs közelében találták. Pam fejében lényegében egy időzített bomba ketyegett, ami bármelyik pillanatban megrepedhetett volna. A bombát az elhelyezkedése miatt egy szimpla műtéttel nem lehetett volna hatástalanítani, ezért Pam végső elkeseredésében Dr. Robert Spetzlerhez fordult aki a hipotermikus szívmegállás szakértője és egyben úttörője is. Ez volt az egyetlen esély arra, hogy Pam minimális vérveszteséggel és az agytörzs sérülése nélkül megszabadulhasson az aneurizmától. Ilyen eljáráskor a műtét során a beteg testhőmérsékletét olyan alacsonyra hűtik le, hogy az meghal. Nincs agyműködés, nincs szívdobogás nincs semmi. A beteget azonban nem lehet hosszú ideig ebben az oxigén hiányos állapotban tartani mert visszafordíthatatlan károsodásokat szenvedhet. Tehát a műtét egy kicsit sem kockázat mentes, és 1991-ben ez még rendkívül új eljárásnak számított. 1986 és 1998 között Dr. Spetzler mindössze 54 beteget operált meg ezzel az eljárással ezek közül 28-nak volt nagy vagy óriás aneurizmája, amik között Pam is ott volt. Az alacsony hőmérsékletre az aneurizma esetében azért van szükség, mert tompítja a duzzadt ereket és lehetővé teszi az orvosok számára a beavatkozást úgy, hogy a “robbanás veszély” csökkenjen.

Pam esete nem csak orvostudományilag elképesztő hanem a halálközeli élmények esetében is kimagasló. Ezt a területet azért nehéz kutatni mert a legtöbb esetben az orvosok azért küzdenek, hogy a beteg életben maradjon és ne pedig meghaljon. Így a halálközeli élményeket nem tudják pontos mérésekkel vagy feljegyzésekkel alátámasztani illetve kutatni mert azok kiszámíthatatlan helyzetekben jelentkeznek. Itt azonban más volt a helyzet. Az orvosok előre tudták, hogy Pam meg fog halni a műtőasztalon. Mivel pontosan dokumentálták a műtét során történteket, azokat később nagyon könnyen össze tudták egyeztetni Pam elmondásaival.

A műtét

Pamet 7:15 perckor éber állapotban tolták be a műtőbe. Ez az első dolog amivel a szkeptikusok magyarázatot adnak néhány jelenségre, szerintük ugyanis ekkor Pam láthatta a műtő elrendezését, az őt körülvevő orvosokat és az előkészített eszközöket is. Az altatás nem a szokványos altatószerekkel történt, mivel azok emelik a vérnyomást ami Pam esetében végzetes lehetett volna. Így az aneszteziológus magas dózisú morfin szerű kábítószert használt. Mint köztudott ezek az anyagok okoznak hallucinációkat. Az egyetlen különbség, hogy a kábítószer okozta hallucinációk nem egyeztethetőek össze és igazolhatóak vissza az alany körül zajló valós történésekkel.

Miután Pam már nem volt tudatánál Dr. Spetzler és több mint 20 fős csapata hozzáláttak a munkához. Bekenték Pam szemét, hogy ne száradjon ki majd leragasztották. Ezt követően EEG-re kötötték, hogy lássák az agyi aktivitást. A műtét során az EEG "burst-supression" ("kitörés szuppresszió") agykérgi aktivációs mintát mutatott, ami annyit tesz, hogy váltakozva követik egymást az intenzív és inaktív periódusok. Ma már erre az állapotra úgy tekint az orvostudomány mint egy stend by módra a TV készüléken. Ezt az állapotot egyébként maga a hipotermia is kiváltja, de Pam Thiopentál narkotikumot kapott, ami szintén okozója ennek. Pam 6 óra 55 percen keresztül volt altatásban és bár a gépek szerint nem volt tudatánál, mégis képes volt pontosan megfigyelni, hogy mi zajlik körülötte a műtőben, ehhez azonban tudatra lett volna szüksége. Persze mindenre lehet magyarázatot találni ha megfelelő időt fektetünk a keresésébe. Néhányan felvetették ugyanis, hogy sajnos ezek az orvosi készülékek nem 100%-ban pontosak, így bár hiába mutatták azt, hogy Pam nincs tudatánál, ez időszakosan mégis előfordulhatott.

A beteg egy külön az ő fülére öntött fülhallgatót is kapott amellyel kiszűrték az operáció közbeni hangokat. Ezeket a fülhallgatókat még le is ragasztották és gézzel is átkötötték. Utólag ezzel kapcsolatban is felmerültek viták, miszerint a zene nem volt elég hangos, és a géz sem elég vastag ahhoz, hogy a beteg ne hallhassa az orvosok és gépek hangját. Viszont a beteg eszméletlen volt, így az is kérdés, hogy, hogyan hallhatott egyáltalán bármit is a körülötte zajló tevékenységekből? Egyébként ennek az eljárásnak nem csak a külső hangok kizárása volt a szerepe, hanem az is, hogy az orvosok a műtét során BAEP vizsgálattal ellenőrizni tudják, hogy az agytörzs nem-e károsodott. A halló ideg központja ugyanis az agytörzsben helyezkedik el.

8:40 perckor Dr. Spetzler átvágta Pam koponyáját. Ezt a pillanatot később Pam úgy írta le, hogy azt érezte mintha valami nagyon erős dolog húzná kifele őt a feje tetején keresztül. Ezt követően Dr. Spetzler vállára ült és nézte, hogy mi zajlik körülötte. Pam két féle hangot tudott megkülönböztetni. Az egyiket egy “természetes D” hanghoz hasonlította, ami mint utólag kiderült a fúró hangja volt, amellyel lyukat vágtak a koponyáján. A másik hang egy rezgő berregő hang volt amit az elektromos fogkeféhez tudott hasonlítani, ez a fűrész volt. Pam látta, hogy a fűrésznek cserélhető pengéi voltak és emellett számos olyan orvosi eszközt is felfedezett amiket később nem tudott megnevezni. Ezzel kapcsolatban aztán miközben már lábadozott elvégeztek vele egy tesztet. Különböző orvosi eszközöket és azoknak a képeit mutattak neki, amelyek közül pontosan ki tudta választani azokat amelyeket ebben az állapotban látott.

De hogy hallhatta Pam ezeket a hangokat, ha be volt dugva a füle és nem volt tudatánál? Egyesek szerint Pam felébredt a rezgő érzésre és a fúró hangjára, úgy mint bárki aki éjjel álmában felébred egy zajra. Azt, hogy nem érzett fájdalmat a morfin-szerű kábítószernek tulajdonították. Vannak akik szerint viszont maga a fűrész rezgése stimulálta úgy az agyat, hogy az testen kívüli élményt okozott. Pam szívverése és testhőmérséklete ekkor még teljesen normális volt, légzését pedig lélegeztető gép biztosította.

Míg Dr. Spetzler ollóval eltávolította Pam agyhártyáját addig ezzel egy időben egy női szívsebész, Dr. Murray próbálta megtalálni Pam artériáját a jobb lágyékán. Pam későbbi állítása ezzel kapcsolatban igen figyelemre méltó. Emlékezett egy női hangra amely így szólt: “Van egy kis probléma. Túl kicsi az artéria.” Válaszként egy férfihang ennyit mondott: “Próbálja a másik oldalon.” Az orvosi feljegyzések mindezt alátámasztották. A szívsebész szerint Pam jobb lágyékában levő erek valóban túl kicsik voltak ahhoz hogy bőséges véráramlást biztosítsanak a kardiopulmonális bypass gépnek. Ilyenkor ugyanis ez a gép dolgozik a szív és a tüdő helyett, fenntartva a vérkeringést és a szövetek oxigénszintjét. A szkeptikusok ezt azzal magyarázták, hogy Pam belekerült egy olyan állapotba amelyet minden aneszteziológus megpróbál elkerülni. Ilyenkor a beteg teste teljesen lebénul viszont hallja a körülötte zajló eseményeket és a legtöbb esetben a fájdalmat is érzi, viszont nem képes beszélni, megmozdulni és lélegezni. Valóban egy rettenetes dologról beszélhetünk, viszont Pam nem érzett fájdalmat, amit továbbra is a narkotikumnak tulajdonítottak. Viszont felmerül az a kérdés is, hogy a zenét és a zajt ami a fülhallgatójából jött ekkor hogyhogy nem hallotta?

10:50 perckor csövet helyeztek be Pam baloldali artériájába. A bypass gépbe meleg vér kerül be ahol azt lehűtötték mielőtt visszatér volna a testbe. Pam testhőmérséklete zuhanni kezdett ennek ellenére szívverése még normális volt. 11:05 perckor a szíve megállt. Az EEG-n az agyhullámok teljesen eltűntek. Testhőmérséklete 15 Celsius fokra csökkent.

11:25 perckor a csapat kikapcsolta a bypass gépet és lecsapolták Pam vérét, ekkor ő már a klinikai halál állapotában volt. Pam testen kívüli élménye átváltozott halálközeli élménnyé. Emlékezett arra, hogy egyszerűen kilebegett a műtőből. Olyan érzés volt mintha valamilyen húzó erű vonzaná, de elmondása szerint erre nem is volt szükség mert ő magától is akar menni. Olyan volt mintha egy liftbe szállt volna be ami egy alagúthoz hasonlított volna a végén fehér fénnyel. A fényben látta elhunyt rokonait és barátait köztük már rég elhunyt nagyanyját is, aki hívta magához mint aki azt akarná, hogy menjen vele. Ahogy közeledett a fényhez az egyre nagyobb és vakítóbb lett. Mikor belépett a fénybe fantasztikus, lenyűgöző melegséget és szeretetet érzett. Úgy érezte, hogy minden ami létezik az ebből a fényből jött létre. Közben több ismerőst is be tudott azonosítani, úgy mint a nagyapját, egy nagybátyját és egy nagynénjét. Elhunyt rokonai azonban ettől a ponttól már nem akarták őt tovább engedni. Pam elhunyt nagybátyja visszavezette őt a testéhez. A lány a látványtól előszőr megijedt, és nem akart “visszaköltözni” a testébe. Eközben orvosai épp a defibrillátorral próbálták újraéleszteni. Előszőr 50 Joule-lal próbálkoztak, de erre a lány még nem reagált. Végül 100 Joule töltéssel sikerült újraindítani a szívét. Pam annyira megrémült a saját látványától, hogy mindezt olyan érzésként írta le mintha nagybátya lökte volna bele a testébe mert már késésben volt. Ezután Pam úgy érezte magát mint akit beledobnak egy jéghideg medencébe.

Eközben a műtőben az operáció véget ért, és elkezdték a meleg vért visszajuttatni Pam szervezetébe. Ahogy nőtt a teste hőmérséklete elkezdte hallani a fülhallgatóból jövő csattogó hangokat, az EEG pedig elektromos aktivitást mutatott az agykéregben. 12:32-kor Pam újra életben volt. Miközben az orvosai a fejét és a lágyék részt zárták be Pam a “Hotel Californiát” hallotta a fülhallgatóból. Ekkor a testhőmérséklete már 32 Celsius fok volt és még mindig mesterséges lélegeztetést kapott, de a bypass gépet már lekapcsolták. Az is megdöbbentő, hogy egyáltalán tudatánál volt ekkor, hiszen a legtöbb ember ilyen alacsony testhőmérsékleten eszméletlen lenne. A műtét végül sikeresen zárult. 14:10-kor stabil állapotban vitték át az intenzív osztályra.

Következtetés

Csak egyetlen esetet mutattam be ebben a posztban, de a halálközeli élmények többnyire mindig megegyezőek egymással vagy nagy mértékben hasonlítanak egymáshoz szemben a szimpla narkotikumok okozta hallucinációkkal melyek random képzeteket okoznak. Mindemellett a halálközeli élmények összeegyeztethetők a valós történésekkel míg a hallucinációk nem. A legtöbb esetben az alanyok testen kívüli élményekről számolnak be.

Az eset ismertetése során több szkeptikus elgondolást is bemutattam. Ezek közül én személy szerint néhányat egy kicsit erőltetettnek vagy túlzásnak érzek. Azt, hogy mi lehet a teljes igazság a történet mögött egyelőre senki nem tudja. Lehet, hogy mindez csak a kémiai és fizikai hatások eredményeként jött létre az agyban, de az is lehet hogy tényleg vár valami ránk a halálunk után is. De egy biztos az emberek mindig abban hisznek amiben hinni akarnak.

Hipnózis alatt az egész világ? – Tévhitek a hipnózisról

Elég sok emberrel beszéltem már a hipnózissal kapcsolatban. Szóba kerültek a saját tapasztalataim és mások véleményei is. Sokszor kaptam azonban olyan visszajelzéseket, amelyekből az derült ki, hogy az emberek többsége idegenkedik a hipnózistól. A beszélgetések során arra a következtetésre jutottam, hogy mindez azért van, mert nincsenek teljesen tisztába azzal, hogy pontosan mi az a hipnózis. Elképzeléseik vannak, de ezek sok esetben tévesek, ezért szeretném most kiemelni a leggyakoribb tévhiteket amellyekkel találkoztam és tisztázni a félreértéseket.

1. A hipnózis egy mély öntudatlan vagy önkívületi állapot

A hipnózis egy mély nyugalmi állapot, de nem öntudatlan, vagy önkívületi állapot. Az alany mindvégig tudatánál van csak elengedi saját gondolatait és átadja a szerepet a tudattalannak. Ez a mélyen relaxált állapot nagyon hasonlít a meditációhoz.

2. A hipnózis ugyanaz mintha aludnál és álmodnál

Ez szorosan kapcsolódik az előző tévhithez. Az alvás egy sokkal önkívületibb állapot mint a hipnózis ám a kettő teljes mértékben nem különíthető el egymástól. Tulajdonképpen mindenki átéli a hipnózist naponta, ráadásul kétszer is. Egyszer mielőtt elalszik, egyszer pedig mielőtt felébred.

3. Csak a hipnotizőr tud visszahozni a hipnózisból, ezért bent lehet ragadni hipnózisban ha ezt nem teszi meg

Ha a hipnotizőr magára hagyja az alanyt a hipnózis közben akkor az nagyjából 10 perc alatt teljesen éber állapotba kerül mindenféle külső segítség nélkül. Nem lehet a hipnotikus állapotba bennragadni.

4. A hipnotizőr személyes adatokat tud kicsalni belőled hipnózis során (pl. bankkártyához tartozó pin kódot)

Mivel – ahogy már korábban is említettem – a hipnózis nem egy önkívületi állapot és az alany teljes mértékben tudatánál van nem fog elárulni olyan személyes adatokat magáról amelyekről éber állapotban sem beszélne.

5. A hipnózis során elbűvölnek vagy elvarázsolnak ezért úgy tud irányítani a hipnotizőr ahogy akar

Semmi ilyen nem történik. A hipnotizőr szerepe egyébként sem az irányítás hanem a segítés. Nem varázsol el, hiszen ez nem egy cirkuszi bűvész trükk, mint ahogy azt sokan gondolják. A hipnózis célja, hogy segítse megoldani a mélyen rejlő lelki problémákat. Számos pszichés betegség kezelésére alkalmazzák.

6. A hipnózis rossz irányba befolyásolja a viselkedést, és az emberek kifordulnak önmagukból a hipnózist követően

Hipnózis során a hipnotizőrtől szuggesztiókat kapunk, melyek képesek megváltoztatni a gondolkodásmódunkat egy adott dologgal kapcsolatban. De ezek olyan módosítások amelyekre szükség van, hiszen a problémák megoldására ez a kulcs. Például egy agorafóbiás ember esetében az alany tömeghez való viszonyát, gondolatait kell módósítani, hogy a félelme elmúljon.

Másrészt a temérdek információ amit hipnózis során magunktól kapunk szintén hatással van ránk, de sokkal inkább építi a személyiséget nem pedig rombolja. A hipnózis elsődleges szerepe, hogy segítse az alanyt abban, hogy felfedezhesse önmagát és azokat a rejtett gondolatait és tulajdonságait amelyek nem tudatosodtak benne. Ezeknek a megismerése csak gazdagíthatja a személyiséget. Esetleg előtérbe kerülhetnek az alany olyan tulajdonságai amelyeket korábban kevésbé mutatott meg, de azok ugyanúgy a személyisége részét képezték korábban is.

A hipnózis megrázó és felkavaró élmény

A tévhitek áttekintése után jöjjön egy közhiedelem, ami viszont nem alaptalan. Attól függően, hogy hipnózis közben milyen helyzetek és érzelmek törnek elő, a hipnózis valóban lehet megrázó és felkavaró élmény, de ez nem szabályszerű. Maga az információ amit kapunk sokkal inkább felkavaró. Főleg ha az az információ olyan amivel korábban próbáltunk a lehető legkevesebbet foglalkozni, vagyis elnyomtuk vagy elfojtottuk magunkba. A kapott információknak a feldolgozása eleinte okozhat némi zavarodottságot, hiszen temérdek érzelem és gondolat tör fel belőlünk néhány óra leforgása alatt. Ezeket fel kell dolgozni, ehhez pedig időre van szükség.

Fogalomzavar

Úgy gondolom, hogy sokan összekeverik a hipnózist egy másik fogalommal ami a manipuláció. A kettőnek semmi köze egymáshoz. Hipnózis során a gyeplő mindig az alany kezében van és a hipnotizőr a segítő szerepét tölti be. Nem manipulál, nem kényszerít és nem varázsol el. A hipnozis során a hipnotizőr segít gondolatokat elültetni az elme mélyére, úgy mint például: legyél magabiztosabb, mutass több törődést a családod iránt, legyél szerényebb stb. Nem csoda, hogy mindig az Inception című film jut eszembe róla. A csodálatos mindebben az, hogy ezek a gondolatok mind az alanytól származnak, a hipnotizőr csak segít előhozni őket. Te magad fogsz ráébredni a saját problémáidra, meg fogod érteni azt és így képes leszel megoldani vagy felülkerekedni rajta. Az ember a saját gondolatait sokkal könnyebben elfogadja mint egy kívülálló személy tanácsait.

Manipuláció

Miután már kifejtettem, hogy mi az a hipnózis, szeretném bemutatni azt a szót is amivel oly sokan keverik.

"Dr. Aczél Petra manipuláció definíciója: A manipuláció mindezek figyelembevételével a valóság képének megalkotása úgy, hogy azt a látszatot keltjük, hogy ez maga a valóság. Stratégius eljárás, melynek során előszőr a befogadó lehetséges ellenvéleményét azonosítjuk, majd ehhez álcázzuk a valós szándékot. Interakción alapuló gyakorlat. amelyben a manipulátor kontrollt gyakorol mások fölött, a rejtésért, az információ megformálásának szándékosan kirekesztő, és torz módozataiért nem vállalva a felelősséget. A manipuláció a befogadó kommunikációs akarata, szándéka ellenére jön létre: társas öntudatlanságot, behódolást, azonosulást, illetve belsővé tételt vált ki. A beszéd eszközeit, a kontextus meghatározó jegyeit használja, ezek által gyakorol hatást, és az erőszakos hatalmat foglalja magába." – Wikipédia

"Zentai István manipuláció definíciója: Manipulációnak azokat a befolyásolási folyamatokat nevezzük, ahol a célszemély nincs tudatában a befolyásoló szándéknak, de végül mégis annak megfelelő reakciót ad." – Wikipédia

Ebbe a fogalomkörbe úgy vélem sok dolog beletartozik, úgy mint a politika, a vallások, a gazdasági társaságok és a média. Mindezeknek az a célja, hogy elhitessenek velünk olyan dolgokat amik nem valósak és ezáltal formálják a gondolkodásunkat, viselkedésünket és irányítanak bennünket. Ha ezt észrevesszük akkor rájövünk, hogy ebben a világban semmi nem az aminek látszik. Minden tele van a mások által elképzelt vagy ideálisnak tartott eszmékkel, véleményekkel, reakciókkal és nem utolsó sorban hazugságokkal. Mindez azért, hogy a fent említett szereplők rajtunk keresztül tudjanak növekedni és gyarapodni. Ha ez lenne a hipnózis, akkor hipnotizálva van az egész világ.

Proof

A nyáron új sorozat indult az amerikai TNT csatornán Proof címmel. Rövid bevezetőként elmondhatom, hogy a sorozat főhősnője Dr. Carolyne Tyler sebészként dolgozik egy amerikai kórházban. A milliárdos Ivan Turing a kórházat adománnyal támogatná ám mindehhez van egy feltétele. Dr. Tyler együttműködését kérné a kutatásában, aminek célja nem más, mint tudományos bizonyítékot találjani a halál utáni életre. Már a harmadik részben meg is jelenik a hipnózis mint egyik kutatási terület.

A sorozat még most kezd kibontakozni, egyelőre még magyar felirat sem készült hozzá, ami remélhetőleg a jövőben változni fog.

Mi az örök élet titka?

Bizonyára már sokan elgondolkoztatok azon, hogy mi lenne ha örökké élhetnénk. Persze végig fiatalon és egészségesen itt a Földön. Félretéve olyan problémákat mint a túlszaporodás és a Föld pusztulása.

Ha örök életünk lenne ki tudnánk tölteni minden pillanatát? Ugyanabban a bőrben és a hátunk mögött levő múltbeli problémákkal és olykor kínzó emlékekkel együtt. Ismerve a rossz döntéseket amiket már nem tudnánk kijavítani. Lehet, hogy ez nem is lenne olyan fantasztikus mint ahogy elképzeljük. Sokszor gondolunk arra is, hogy milyen jó lenne újrakezdeni mindent, hogy kijavíthassuk a hibákat és jobb döntéseket hozhassunk. Visszafordítani az idő kerekét és megpróbálni újra szembenézni a nehézségekkel a korábbi hibáinkból okulva.

De nézzük meg az örök élet kérdéskört egy másik szemmel is. Mit ért a keresztény hit örök életen? Halálunk után egy örökké valóságon keresztül a mennyben vagy a pokolban üthetjük el az időt. De mivel? Miért jó egy örökké valóságon keresztül a lábunkat lógatni a hatalmas boldogságban? Ez nekem rémesen unalmas dolognak hangzik, ami már-már inkább kínzás. Az emberi élet arról szól, hogy újabb és újabb célokat tűzzűnk ki magunk elé. Az élet a változásról és az előrehaladásról szól. Ha elértünk egy célt akkor leülünk és az mondjuk, hogy most már mindenünk megvan? Nem, új célokat tűzünk ki, hiszen a folytonos fejlődés ami vezérel minket. Enélkül üres és értelmetlen az életünk. Ismered a mondást, hogy a pénz nem boldogít? Ezt is ehhez tudnám hasonlítani. Ha mindened megvan, akkor az élet nem olyan élvezetes már.

Ha a pokolra gondolok az a kérdés jut eszembe, hogy miért kellene egy emberéletnyi idő alatt elkövetett bűnök miatt egy örökké valóságon át a pokolban égni és bűnhődni? Kicsit aránytalannak tartom a kettőt egymáshoz képest. Egy emberi élet nagyon rövid. Szinte felfoghatatlanul rövid ahhoz képest amit örökké valónak gondolunk.

Ha az Univerzum 1 éves lenne, akkor az emberiség kora 1 perc lenne benne. Felfoghatatlan nem igaz? Egy olyan mérhetetlenül rövid időszak mint a te életed döntené el azt, hogy mi történjen veled időtlen időkön keresztül? Esélyt sem adva az újrakezdésre és a javításra? Hol az irgalom amit a katolikus vallás annyira hírdet? Egy emberöltő alatt egyszerűen lehetetlen olyan nagy bűnöket és olyan jó tetteket elkövetni amiért ilyen nagy büntetést vagy jutalmat  érdemelnénk.

A keresztény hit nem enged meg kérdéseket feltenni. Nem hagy gondolkodni, és végképp elutasítja ha megkérdőjelezed a dogmáit. A Biblia túlságosan ember központú, mintha az ember lenne mindennek a közepe. Pedig az ember egy porszemnél is kisebbnek tűnhet ha kitekintünk az Univerzumra. Senkik vagyunk a világűr szélén. Az édenkertet úgy mutatja be, mintha az értünk lenne. Mintha a természet és minden ami a Földön van csakis értünk lenne. Pedig a természet nagyon jól elvolt nélkülünk is akkor, amikor az embernek még csak nyoma sem volt a Földön.

De akkor mi értelme az életnek? – teszik fel sokan ezt a kérdést. Mi értelme az életnek ha a végén úgyis meghalunk? Vizsgáljuk meg egy kicsit távolabbról a kérdêst. Mennyivel van több értelme annak, hogy a halálod után egy örökké valóságban élvezed a boldogságot vagy hánykolódsz a pokol tüzében? Én nem gondolom, hogy ez adná meg az élet értelmét.

Júniusban szabad a pálya

Jó hírem azok számára, akik a Hipnózis után című posztom elolvasásától kedvet kaptak a regressziós hipnózis kipróbálásához. A terapeuta, akinél én jártam ismét Magyarországra látogat. 

Nagy Karolin második szintű QHHT hipnotizőr. (Hogy ez pontosan mit jelent ebből a korábbi posztomból megtudod.) Angliában tanulta a hipnotizálást közvetlenül Dolores Cannontól. Jelenleg Belgiumban él így viszonylag ritkán látogat haza. Akit érdekel a hipnózis, annak érdemes megragadnia ezt az alkalmat. Előreláthatóan júniusban fog érkezni. Előzetesen már lehet vele egyeztetni.

Dolores Cannon hivatalos oldalán megtalálod őt és az elérhetőségeit is: http://www.dolorescannon.com/practitioner/karolina-nagy/10665

Sok szerencsét kívánok mindazoknak akik úgy gondolják, hogy kipróbálják ezt a remek utazást! A beszámolókat pedig szívesen veszem, kíváncsi vagyok mások véleményére is.

Az energia nem vész el csak átalakul

Néhány napja belefutottam a következő idézetbe, ami meglehetősen elgondolkodtatott:

“Ha többször is megszületünk, az semmivel sem meglepőbb, mint az, ha csak egyszer. A természetben minden ujjászületik.” – Voltaire

Tetszik a gondolat, miszerint ugyanannyi a valószínűsége annak, hogy csak egyszer születünk meg, mint annak, hogy többször.

Nos anyagi szinten az állítás helytálló. A természetben valóban minden újjászületik, és egyelőre úgy tűnik, hogy ez egy soha véget nem érő keringő. Elég ha csak az évszakok állandó váltakozására gondolunk. De a  szén - ami a földi élet alapját biztosítja - a nitrogén és a víz is állandó körforgásban vannak. Ha valami elpusztul, akkor abból valami új keletkezik. Ez pedig nem csak a Földön de az egész Univerzumban így működik. Ahhoz, hogy mi most élhessünk egy csillagnak el kellett pusztulnia. A csillag a szupernóva-robbanáskor a világűrbe szórta a belsejében zajló fúzió termékeként létrejött elemeket. A felszabadult hidrogén és hélium a világegyetem nyersanyagai, a nitrogén és az oxigén pedig a földi élet építő köve lett. A szervezetünkben levő oxigén és nitrogén is nukleáris fúzióban keletkezett olyan csillagokban amik jóval a Föld születése előtt elpusztultak. Egyszer eljön majd az idő amikor a mi Napunk is erre a sorsra jut, és így a kör bezárul.

Viszont a folyamatot tekintve elmondhatjuk, hogy bár a természetben minden újjászületik, de az újonnan létrejött dolgok már nem egyenlőek az elpusztultakkal. A természet csupán felhasználja a pusztulást arra, hogy újat teremtsen. Tehát ha én meghalok, akkor a testemet a természet felhasználja, de a tudatom nem kerül át azokba a növényekbe és állatokba amik az anyagi mivoltomat hasznosítják. De mi történik akkor a tudattal? Egyszerűen kisül, elveszik, eltűnik, semmivé válik? És mi történik azzal a dologgal, amit léleknek hívunk?

Dr. Michel Newton  és Dolores Cannon több ezer hipnotizált alanya a lelkeket energiaként írták le, melyek különböző színű fényt sugároznak. Itt egy általános  párbeszéd erről ami egy hipnózis során került rögzítésre:

"Dr. N.: Jól van, Sally. Már elfogadta a tényt, hogy megölték ezek az indiánok. Leírná nekem pontosan, hogy milyen érzéseket érez a halál pillanatában?
A.: Egy erő... valamilyen erő nyom ki, fölfelé a testemből.
Dr. N.: Kinyomja? Hová?
A.: A fejem tetején jövök ki.
Dr. N.: És mi az, ami kijött?
A.: Hát én!
Dr. N.: Mondja el pontosan, mit jelent az, hogy "én"! Mit csinál az a dolog, ami ön, amikor kimegy a fején?
A. (szünet): Mint egy... fénypont... sugároz...
Dr. N.: Hogyan sugározza a fényt?
A.: A saját energiámat használom. Olyan átlátszóan fehér vagyok... a lelkem...
Dr. N.: És ez az energiafény ugyanolyan marad, miután elhagyta a testét?
A. (szünet): Egy kicsit nőtt... ahogy megyek tovább.
Dr. N.: És hogy néz ki most, hogy megnőtt a fénye?
A.: .. .leheletfinom. ... húr... felfüggesztve…”

Dr. N.: Értem, Sally. Mint lélek, nemigen találja most a helyét. Ez természetes ebben az állapotban, azután, amin keresztülment. Figyeljen rám, és válaszoljon a kérdéseimre! Az imént azt mondta, hogy lebeg. Ahogy meghalt, azonnal képes volt szabadon mozogni?
A.: Ez furcsa... olyan, mintha a levegőben lógnék, ami nem is levegő... nincsenek határok... nincs gravitáció... súlytalan vagyok.
Dr. N.: Úgy érti, kicsit olyan, mintha vákuumban lenne?
A.: Igen... semmi sem szilárd körülöttem. Nincsenek akadályok, amikbe beleütközhetnék... sodródom...
Dr. N.: Tudja irányítani a mozgását? Merre megy éppen?
A.: Igen... valamit tudok... de ez az erő... a fényes fehérségbe húz... olyan nagyon fényes!– részlet Dr. Michael Newton Lelkünk útja I. című könyvéből

Én is valami ilyesmi fénygolyót láttam a hipnózisom során, ez hallható az összevágott hangfelvétel végén is. Rendkívül érdekes, hogy a hipnotizált alanyok energiaként írják le a lelküket, melyek eredetét nem tudják pontosan meghatározni, illetve azt állítják, hogy a lelkek örökké élnek, és azokat nem lehet elpusztítani. Mindez még össze is egyeztethető az energia tudományos fogalmával.

"Az energia a fizikában a testek egy fizikai tulajdonsága, amely átalakítható különböző megjelenési formákba és átadható a testek között a négy alapvető kölcsönhatás által, de amely soha nem jöhet újonnnan létre és nem semmisülhet meg." – Wikipédia

Az állítások szerint ez az energia fényt bocsájt ki ami egy elég speciális helyzetet állít elénk. A fény nem éppen a "hagyományos értelemben vett anyagok" közé sorolható. Anyagnak ugyanis a fizika azokat az alkotó elemeket tekinti amiből a tárgyak állnak. Amiből a világegyetem áll. Einstein relativitás elmélete szerint az energia meghatározható a tömeg és a fénysebesség négyzetének szorzatából. Ez a tömeg-energia ekvivalencia.

A fény azonban elektromágneses sugárzás melynek "részecskéit" (kvantumait) a kvantummechanika fotonoknak nevezte el. 

"A fotonok olyan részecskék amelyek nyugalmi tömege zérus, üres térben pedig vákuumbeli fénysebességgel mozognak. … Mint minden kvantum, a fotonnak is vannak hullám- és részecsketulajdonságai; teljesül rá a hullám-részecske kettősség." – Wikipédia

Vagyis a foton tömegtelen mégis van energiája, melynek kiszámítása épp ezért másképp történik.

A foton energiája és lendülete csak a v frekvenciájától függ - vagy ha úgy tetszik a vele szorosan összefüggő hullámhosszától. – Wikipédia

A hipnotizált alanyok saját és mások lelkeit olykor  eltérő színűnek látják. Dr. Newton azonban rájött, hogy ezek a különböző színek nem véletlenszerűen jelennek meg és összefüggések fedezhetőek fel a hipnotizált alany személyisége és a hipnózisban látott saját lélekre vonatkozó szín között. Valamint Dr. Newton szerint ezekre különböző színű fényekre valamilyen rezgés is hatással van. A kapott információt többrétűen elemezte és kiértékelte. Néhány idézet ezzel kapcsolatban tőle:

 A lélekenergiáról hallottak és az égen látott színárnyalatok fizikája között párhuzamot vonni csupán feltételesen lehet. … A lelkek energiaszíneinek valószínűleg semmi köze sincs az olyan elemekhez, mint amilyen a hidrogén vagy a hélium, de talán valamilyen kapcsolatban állhatnak az elektromágnesesség nagyenergiájú mezőivel. Azt gyanítom, hogy minden lélek fényére egy rezgőmozgás hat, amely a harmonikus szellemi egység bölcsességéből ered. A kvantumfizika egyes tételei arra engednek következtetni, hogy az univerzum rezgésekből áll, amelyek különböző frekvenciákkal hatnak a fizikai objektumok tömegére. Úgy tapasztaltam, hogy ugyanezek a viszonyok jellemzőek az eseteimben előforduló lelki jelenségekre is. … A lélek által kibocsátott fény sűrűsége, színe és formája arányban áll a lélek tudásával és felfogásával, ahogy azt a fejlődéssel együtt növekvő fénykoncentráció is mutatja. … Hipnózisban az emberek színekkel írják le a lelkeket, különösen nagyobb távolságból, ha nincs jól kivehető körvonaluk. Vizsgált eseteimből megtanultam, hogy a fejlettebb lelkek gyorsabban mozgó energiarészecskék tömegét sugározzák ki, amelyek kék, különösen nagy koncentrációban pedig lila színűek. A Földön a látható spektrumban a kék-ibolya színű fénynek a legrövidebb a hullámhossza, és az energia a szemmel láthatatlan ultraibolyában a legtöbb. Ha a szín sűrűsége a bölcsesség szintjével áll arányban, akkor az alacsonyabb hullámhosszúságú sárga és fehér fényeket olyan lelkek bocsátják ki, akikben alacsonyabb koncentrációban található a rezgési energia.” – Részlet Dr. Michael Newton Lelkünk útja I. című könyvéből

Ez a rezgési energia lehet az amit a hipnotizált alanyok legtöbbször csak forrásként emlegetnek. Elutasítják az Isten vagy bárminemű vallási eredetű meghatározást mondván, hogy Istent az emberek egy személyként képzelik el.

Az energiára nem úgy tekintünk mint valamire ami bizonyos hatásokat tud létrehozni vagy okozni, tehát nem mint potenciálra gondolunk, hanem egy "dologra". Istenre pedig úgy gondolunk, hogy ő “minden ami van”. De lehet azt kellene mondanunk, hogy ez a potenciálja mindennek ami van és minden ezen a potenciálon belül létezik. Vagyis a te és az én lelkem is ennek a potenciálnak a hatásai vagyunk.

Többször hallottam és olvastam már azt a kijelentést miszerint minden energiából van. Valamint találkoztam olyan vallásos kijelentésekkel, melyek összeegyeztethetőek ezzel. Ilyen például az “Isten bennünk él”.

Nagyon mélyen el lehet merülni ezekben az elmélkedésekben, és magyarázatot találni valamire nem nehéz, bizonyítékot viszont már annál inkább. A fizika nem éppen tartozik az erősségeim közé, valamint a témakör is hatalmas információ tömeget foglal magába. Többek között ez is az oka a sok idézetnek a posztban. Célom csupán az összefüggések felkutatása volt. Minden bizonnyal vannak olyan olvasók, akik ehhez jobban értenek, és talán ki is javítanak ha szükséges.

A DMT molekula felel minden “spirituális” víziónkért?

Figyelem! A poszt elolvasása 18 éven aluliak számára nem ajánlott! A posztban olvasható tudatmódosító szer használata illegális és veszélyes! Annak használatát, birtoklását és átadását a törvény Magyarországon bünteti!

Alapvetően annak vagyok híve, hogy ha valamiről írok akkor előtte tapasztalatot szerzek róla, ám a fenti mondatok miatt ettől az elvemtől most eltekintek, viszont cserébe alapos kutatást végeztem.

Kezdjük a vizsgálatot a legelején. Dr. Michael Newton felfedezésének megismerése megdöbbentő volt számomra. Hogyan lehetséges az, hogy több ezer hipnotizált ember vallástól – köztük számos ateistával – és kulturális hovatartozástól függetlenül hipnózisban ugyanúgy írja le a halál utáni létet? Ezek a leírások ráadásul megegyeznek a halál közeli élményt átélt emberek elmondásaival, valamint a hospice házakban dolgozó ápolók haldokló betegeknél észlelt tapasztalataival is. Ilyen például a korábban elhunyt rokonokkal/barátokkal történő beszélgetés. Testen kívüli élmények. Alagút vakítóan fehér fénnyel a végén, valamint a határtalan nyugalom és a szeretet érzete. Hipnózisban azonban az alanyok ezeken a tapasztalatokon kívül még számos hasonló élményről számolnak be, amiket olyan megdöbbentő jelenségekként írnak le amelyekkel itt a Földön még csak nem is találkozhattak korábban. Már-már azt is mondhatnám, hogy átlépik a képzelet határát. De honnan eredhet mindez?

Egy korábbi posztomban már írtam arról, hogy a hipnózis egy módosult tudatállapot. Ám módosult tudatállapotot eredményez az alvás a meditáció és bizonyos pszichoaktív szerek (drogok) hatása is. A legismertebb pszichedelikus/hallucinogén szerek talán az LSD és a Marihuana, de ilyen szernek minősül a DMT is. Ezekkel a szerekkel kapcsolatban az emberekben él némi előítélet. Talán ezt az előítéletet hivatott kicsit oldani az Impakták márciusi adása is. A DMT egyébként meglehetősen hasonlít a podcastben is említett tudatmódosító szerekhez, ám azokhoz képest talán még érdekesebb.

Mi az a N,N-dimetiltriptamin (N,N-DMT vagy DMT)?

A DMT egy pszichoaktív alkaloid ami a triptaminok közé tartozik. Az alkaloidok nitrogéntartalmú szerves vegyületek melyekből több ezret ismer a tudomány. Ezeken belül a DMT egy pszichoaktív szer, ami azt jelenti, hogy ha élő szervezetbe kerül, akkor – a bevitt mennyiségtől függően – képes a központi idegrendszerre hatni és megváltoztatni annak működését.

A DMT bioszintézisben két egyszerű enzimes lépésre van a triptofántól, ami a húszféle alapvető fehérjealkotó aminosav egyike. Esszenciális aminósav ami azt jelenti, hogy bár szervezetünk nem tudja előállítani, de annak működéséhez létfontosságú. Szerepe többek között, hogy B3 vitamint és szerotonint, abból pedig melatonint állítson elő. Utóbbi az alvási ciklust irányító hormon ami megnöveli a REM fázis hosszát és élénk álmokat okoz. A triptofán mindenhol jelen van az életben. Minden élőlény rendelkezik triptofánnal és rendelkezik a DMT szintetizálásához szükséges két kulcs enzimmel is. Ez azt jelenti, hogy bármilyen élőlény képes DMT-t előállítani, és nem csak képes de elő is állítja. A DMT tehát egy endogén vegyület, amely megtalálható az emberi szervezetben. Azt azonban még nem sikerült kiderítenie a tudománynak, hogy mi célt szolgál a testünkben, viszont bizonyos kutatók szerint a DMT lehet a magyarázat a spirituális jellegű halucinációkra.

DMT mint "drog"

A kutatások eddig nem igazolták, hogy a DMT testi függőséget okozna. A lelki függőség kialakulása is igen csekély, mivel a DMT élmények nagyon intenzívek, amelyeket napokba vagy akár hetekbe telik feldolgozni. Eddig káros hatást sem tudtak kimutatni. Mellékhatásaként a rendre jelentkező hasmenés vagy hányás mondható el. Illetve dózistól függően vérnyomás és pulzusszám emelkedést okoz.  A DMT-t használók többsége nem csak az euforikus hatás miatt alkalmazza a szert, hanem elmondásuk szerint a tudatuk tágítása és személyiségük fejlesztése is a céljuk. Bár ez ugyanúgy elmondható sok LSD-t használó emberre is, ami többek között Steve Jobsra is mély benyomást tett.

A DMT hatása a beadást követően meglehetősen gyorsan és hirtelen jelentkezik. A hallucináció rövid viszont rendkívül intenzív. A használók állítása szerint a rövid idő ellenére temérdek, szinte már feldolgozhatatlan mennyiségű információt kapnak és megtapasztalják a testen kívüli tudat létezését. Amilyen gyorsan jönnek a víziók olyan gyorsan távoznak is, mivel a máj monoamin-oxidáz (MAO) enzime hamar lebontja a szert így rövid időn belül teljesen ki is ürül a szervezetből.

A DMT szájon át szedve nem hatásos pont a gyors lebomlás miatt. Tulajdonképpen nincs ideje a hatását kifejteni, ezért szükség van valamilyen monoamin-oxidáz-gátló jelenlétére. Így a DMT és a MAOI (monoamin-oxidáz-inhibitor) megfelelő kombinációja hozhatja meg a kívánt hatást. Ennek ismerete viszont koránt sem olyan új-keletű mint gondolnánk.

Az Ayahuasca – melynek látomást generáló összetevője a DMT – az amazóniai bennszülöttek vallási szertartásaik során használt főzete. Egyelőre tisztázatlan körülmények között az őslakosok vagy kikísérletezték vagy pedig szimplán a véletlennek köszönhetően rájöttek, hogy az egyik növényben a DMT, míg a másikban az enzim gátló található meg. A kettőből főzetet készítve vált szájon át beszedve is hatásossá a DMT, ami így lassabban is hat és tovább is tart mint szúrva vagy szívva. Az Amazon környékén élő bennszülött sámánok vallási szertartásaihoz évezredek óta hozzátartozik az Ayahuasca fogyasztása. A mély hallucinációs élmények alatt úgy gondolják, hogy kapcsolatba kerülnek a szellemi világgal és ezáltal testileg és lelkileg is lehetővé válik a gyógyulásuk. Az utóbbi 10-15 évben az Ayahuasca fogyasztása a világban megnőtt. Egyházat alapítottak több nagyvárosban is és mivel a főzet a vallási szertartások eszközének számított a törvényeket megkerülve terjedhetett el.

Nem tudni, hogy az amazóniai őslakosok hogyan találtak rá erre a vegyületre, mivel alapvetően több ezer növény található az őserdőben. Saját bevallásuk szerint a "fentiek" segítettek nekik, akiket vízióik során is látnak. De hogy léphettek korábban kapcsolatba a "fentiekkel"? Mi volt előbb a tyúk vagy a tojás?

DMT hatása (ez egy általános leírás a DMT beadását követő tapasztalatokról)

A hirtelen jelentkező hatások közül az első, hogy az alanyok egy melengető érzést kezdenek el érezni a mellkasukban aminek forrását egy 4-5 cm átmérőjű gömbhöz társítják. Ez a melegség aztán elindul felfelé a testükben. Mikor a koponya legfelső részéhez ér egyik pillanatról a másikra az alany úgy érzi, mintha a gömb kilépett volna a testéből a feje tetején keresztül. Ezután úgy érzik, mintha a testük felett lebegnének. Ekkor kezdődnek a pszichedelikus élmények. Az alany előszőr azt hiszi, hogy meghalt. Nincs idő érzéke, a lineáris idő megszűnik létezni számára. Az alanyoknak elmondásuk alapján olyan érzésük támad, mintha az idő saját magába fordulna vissza. Egyszerre látják a születésüket és a halálukat is, ami sokakra rémisztően hat. Nincs múlt és nincs jövő, minden a "mostban" történik. A vizionálás során az alany elkezdi folyamatosan levetkőzni emberi tulajdonságait, míg végül ő mint ember már teljesen megszűnik létezni. Úgy érzik mintha ki lennének lőve a testükből valahova az univerzumba, ahol fények veszik őket körbe a szivárvány minden árnyalatában. Egyfajta magként írják le az “utazók” ezt a helyet, melyből jelek és szimbólumok végtelennek tűnő sokasága árad. Az alanyoknak olyan érzésük támad mintha egyszerre lennének a magon belül és kívül, alatta és felette, mintha egy magasabb dimenzióban lennének. Ugyanakkor néhány anyag szerű dolgot is látnak, olyanokat mint amik a Földön is vannak. A helyet rendkívül barátságosnak érzik, sőt még ismerősnek is, mintha nem előszőr járnának ott. Az esetek többségében az alanyok idegen lényekkel való találkozásról is beszámolnak. Olyan lényekről melyek fejlettsége és intelligenciája messze meghaladja a földi emberét. Nagy erejű békét és nyugalmat éreznek, amilyet korábban még soha. Nincs félelem érzet csak szabadság érzet és mindeközben hatalmas információ áradat. Miután a szer hatása kezd elmúlni az alany úgy érzi, hogy újra egyesül saját testével. Sok ember bevallása szerint a DMT kipróbálása megváltoztatta az életét és a világhoz való hozzáállását.

Nos ezekről a víziókról olvasni számomra egyáltalán nem volt újdonság, ugyanis feltűnően hasonló tapasztalatokról számoltak be azok a páciensek is, akik Dr. Michael Newton LBL (“Life Between Lives”) hipnózisán részt vettek. Számomra is ez lesz a következő állomás a hipnózis kutatásban.

Kutatások a DMT-ről

Egyelőre csak meg nem erősített hipotézisekként léteznek azok az elméletek amik azt vizsgálják, hogy mi célt szolgálhat az emberi agyban is termelődő DMT. Az orvos kutató J.C. Callaway 1988-ban felállított egy biokémiai mechanizmust mely szerint a DMT összefüggésbe hozható az álmok vizuális megjelenésével. Elmélete szerint az agyban a DMT szintje időről időre megnövekedik, ezzel álmokat és egyéb természetes tudatállapotokat indukál. J. Wallach az elméletet tovább vezetve úgy gondolta, hogy a DMT nem csak az álmokért felelős, hanem szerepe van a mindennapi éber tudatállapotokban is. 

A DMT-re irányuló első komolyabb kutatás Dr. Rick Strassman nevéhez fűződik. Dr. Strassman kezdeményezte a ’90-es években az első ember az emberen végzett pszichedelikus kísérletet. Kutatása 5 évig tartott mely során 60 önkéntesen figyelte meg a szer hatásait. Az önkénteseket külön csoportokra osztotta korábbi drogokhoz fűződő viszonyuk alapján. Így lett olyan csoport melynek alanyai korábban még nem próbáltak ki semmilyen kábító hatású szert, illetve lett olyan csoport is ahol az alanyok életvitel szerűen használtak valamilyen kábító szert. Dr. Strassmann alap felvetése szerint a DMT-t az agy középső részén elhelyezkedő tobozmirigy állítja elő, ami stressz hatására, meditáció során vagy a halálhoz közeledve nagy mennyiségű DMT-t szabadít fel az agyban, és ennek köszönhetőek a víziók. Ha ezen az elméleten haladunk tovább, akkor a képbe az LBL hipnózis is beleilleszkedhet. A DMT-t tesztelő alanyai számos esetben halálközeli élményhez hasonló hallucinációkról számoltak be. Az eltéréseket a dózis különbségekkel illetve az alanyoknál tapasztalt pánik jelenségekkel magyarázta.

Dr. Strassmann a kutatásaiból könyvet is írt “DMT: The Spirit Molecule” (DMT: A lélek molekula) címmel, melyből később dokumentumfilm is készült. Nos ebből már kitűnik, hogy a kutatás során egy másik szempont is előkerült, ami már sokkal inkább spirituális mint tudományos megközelítés. Felmerült ugyanis az a gondolat, hogy a DMT valójában segít a léleknek ki-be lépni a testbe.

Összegzés, személyes vélemény

Azok az emberek akik részt vettek már LBL hipnózison, és akik próbálták a DMT-t sok hasonlóságot találtak. Lehet, hogy Dr. Strassmann feltevése helytálló és a szervezetben keringő DMT mennyisége határozza meg a “spirituális” víziókat? Az LBL hipnózis során pedig lehet, hogy minden alanynál nagyjából ugyanannyi mennyiségű DMT termelődik, és ez okozza az azonos víziókat? Lehet, hogy mindez csupán az agy reakciója a lezajló kémiai folyamatokra? Bár már olyan elgondolások is születtek, hogy nem az agy a tudat forrása, és az inkább egyfajta “rádióvevőként” funkcionál. Mindenesetre elmondható, hogy a világ összes vallása és a DMT tapasztalatok között fellelhetőek párhuzamok. A kérdés, hogy honnan jöhettek korábban ezek az információk, és miért kísérik végig az emberiség történelmét?