Fény az alagút végén

Egy korábbi bejegyzésemben bemutattam Pam Raynolds halál közeli élményét. Míg az ő esetében a külső körülmények nem túl hétköznapiak voltak, addig a szívleállásakor tapasztalt vízió teljes mértékben megegyezett a halál közeli élményt átélt emberek sokaságának beszámolójával.

Nagyon érdekes dolog, hogy a halál közeli élmények ilyen nagy mértékben hasonlítanak egymáshoz. Összegyűjtöttem néhány alap elemet amelyek szinte mindegyik tapasztalásban megjelennek. Ezek a következők:

  1. Testen kívüli élmény: A legtöbb esetben az alany úgy érzi mintha kilépett volna a testéből. Saját magára és az őt körülvevő emberekre, valamint a környezetre felülnézetből tekint le. Mintha 1-2 méterrel a saját teste fölött lebegne.

  2. Alagút élmény: Az alanyok úgy érzik mintha egy viszonylag sötét alagúton mennének végig, amelynek a végén erős vakító fényt látnak. Sokszor mondják, hogy olyan érzésük van, mintha a fény vonzaná őket.

  3. Érzelmek: Boldogság, nyugalom, és határtalan szeretet. Ezek a leggyakrabban tapasztalt érzelmek a halálközeli élményekben.

  4. Korábban elhunyt rokonokkal való találkozás: Az alanyok beszámolóik szerint korábban elhunyt rokonokkal találkoznak a fényben vagy annak kapujában. Fontos, hogy ezek a "személyek" minden esetben már meghalt ismerősök és soha nem a még élők. A beszámolók szerint ezek a lelkek köszönteni és segíteni jöttek az alanyt.

  5. Lepereg életük filmje: Mintha mindent egyszerre újra átélnének az életükből.

  6. Maradni akarás: A legtöbben nem akarnak visszatérni ebből az állapotból a megszokott életükhöz. Jól érzik magukat ott ahol épp vannak.

  7. Saját testükben újra magukhoz térnek: Az alanyok azt érzik, hogy valami erőteljes húzó erő visszavezeti őket a testükhöz.

  8. Szavakba nem önthető: A halál közeli élményt átélt emberek utólag nehezen tudnak beszélni az élményükről. Sok esetben mondják hogy olyan dolgokat tapasztaltak meg amiket itt a Földön még soha, ezért nem tudják megfelelő szavakba önteni amit láttak.

Tehát így lehetne általánosan leírni egy halálközeli élményt. A fent említett pontoktól tovább azonban még nem jutottak el azok az emberek akiknek ilyenben részük volt. Így továbbra is ott a kérdés, hogy milyen jelenség lehet mindez illetve mi váltja ki. Erre számos elmélet és számos találgatás létezik már, viszont ez a poszt most nem ezekről fog szólni.

Módosult tudatállapotban számos ember tapasztalt már a halálközeli élményekhez hasonló jelenséget úgy, hogy nem volt életveszélyben. Bizonyos hallucinogének – akárcsak a DMT – előidézhetnek a halálközeli élményhez hasonló víziókat. Ezek azonban nem egyeznek meg teljes mértékben a halálközeli élményekkel, sőt egymáshoz sem hasonlítanak annyira mint a halálközeli élmények. Viszont a fenti listából változó számban de szinte mindegyik alkalommal megjelennek elemek. Korábban már olvashattál a blogon a DMT hatásáról és mivel az akkori bejegyzés kapcsolódik a mostani témához nyugodtan felelevenítheted, hogy jobban megértsd mire is gondolok.

Van azonban egy módosult tudatállapot, ami hasonló víziókat idéz elő. Ez pedig a hipnózis, amiről már szintén sokat írtam korábban. Illetve saját tapasztalataimat is elolvashattad és meghallgathattad ezzel kapcsolatban.

A hipnózisban látott víziók már sokkal jobban hasonlítanak a halálközeli élményekre a DMT okozta látomásokhoz képest. Azt is mondhatnám, hogy meglepő módon hasonlítanak, ám mégis van egy komoly és meghatározó különbség a két jelenség között. Hipnózisban a 7. és 8. pont nem teljesül, helyette az alanyok tovább haladnak a “fényben” és részletesen elmondják, hogy mit látnak és mi történik velük.

Korábban már szintén olvashattál tőlem Dr. Michael Newtonról és az ő módszeréről. Egy "előző életbeli” halálemléken keresztül – ami vagy valós vagy nem de jelen esetben ez most nem számít – vezeti el az alanyát abba a mély hipnotikus állapotban amikor képes beszámolni arról, hogy mi történt vele a halálát követően. Ez az LBL (Life between lives) hipnózis. Dr. Michael Newton 35 év alatt több mint 7000 embert hipnotizált a módszerével, és ez idő alatt az alanyai mind ugyanarról a jelenségről számoltak be. Beleértve az alagutat a fénnyel a végén valamint a korábban elhunyt rokonokkal való találkozást is. A megdöbbentő azonban az, hogy ennek a sok embernek az állítása a közismert alagút elemek átlépése után is megegyezett egymással.

De én szeretnék továbbra is az "alagút jelenségnél" maradni. Dr. Michael Newton egy egész fejezetet szentelt könyvében ennek.

“Vizsgált alanyaim azt mondják, hogy a lelkek utazása valójában sokkal egyszerűbb: a Földet elhagyva az alagúthatás viszi át őket a szellemvilágba. Bár a lelkek igen gyorsan elhagyják a testet, nekem úgy tűnik, hogy a szellemvilágba való átmenet egy pontosan kimért, szabályozott folyamat. Később, a Földre való visszatérés idején, utunk már sokkal gyorsabb lehet. … Alanyaim többféleképpen számoltak be az alagút Földhöz viszonyított helyzetéről. Néhány frissen meghalt ember úgy látja, hogy az a testükhöz közel nyílik meg számukra, míg mások azt állítják, hogy magasan a Föld fölé emelkednek, mielőtt elérnék az alagutat. De bármelyik esetet is vesszük, a Föld elhagyása és az alagútba történő bejutás között eltelő idő elhanyagolható. “ - részlet Dr. Michael Newton Lelkünk útja I. című könyvéből

Érdekes módon azt vettem észre, hogy hipnózisban az emberek részletesebben le tudják írni az "alagút élményt” mint azok akik halálközeli élményt éltek át. Nézzünk most meg néhány példát erre. A következő párbeszédek hipnózis közben zajlottak Dr. Newton és az alanyok között:

Dr. N.: Ön most éppen elhagyja a testét. Látja magát, ahogy egyre távolabb kerül halála helyétől, egyre távolabb a Föld síkjától. Mondja el, mit tapasztal!
A.: Először... nagyon világos volt... közel a Földhöz... most egy kicsit sötétebb van, mert bejutottam az alagútba.
Dr. N.:írja le nekem ezt az alagutat!
A.: Ez egy... öblös, sötét szellőzőcső... egy kis fénykör látszik a túlsó végén.
Dr. N.: Oké. Mi történik ezután?
A.: Valami meglódít... gyengéd húzást érzek. .. azt hiszem, át kéne mennem ezen az alagúton... és aztán meg is teszem. Most már szürkeség vesz körül, mert a fényes kör egyre növekszik előttem. Olyan, mintha... (kliensem itt megáll).
Dr. N.: Folytassa!
A.: Felszólítanak, hogy haladjak tovább...
Dr. N.: Figyelje, ahogy az alagút végén a fénykör kitágul, és mondja tovább. hogy mi történik önnel!
A.: A fénykör nagyon széles lesz, és... egyszer csak kint vagyok az alagútból. Felhős fényességet látok...fényes ködöt. Átmegyek rajta.
Dr. N.: Ahogy kijött az alagútból, mit észlel, azon kívül, hogy nem lát elég tisztán?
A.: (az alany szinte suttogva szólal meg): Olyan csöndes minden..., olyan hihetetlenül csöndes..., a lelkek lakóhelyén vagyok...
Dr. N.: Éri önt mint lelket, bármilyen más benyomás is?
A.: Gondolat! Érzem a gondolat erejét magam körül!...
Dr. N.: Lazuljon el teljesen, és mondja tovább, hogy mi történik önnel! Engedje, hogy az érzéseit szabadon szavakba öntse! Kérem, folytassa!
A.: Hát nehéz ezt szavakban kifejezni..., amit érzek... a szeretet gondolatai...,közösség..., empátia..., nagy-nagy megértés..., mintha a többiek már vártak volna.
Dr. N.: Biztonságban érzi magát, vagy egy kissé ijedt?
A.: Nem félek semmitől. Amikor még az alagútban voltam, egy kicsit... nem találtam a helyemet. De most, igen...,most biztonságban érzem magam. Érzem a gondoskodást, amely megérint... és táplál. Furcsa, de azt is pontosan tudják körülöttem. hogy ki vagyok. és miért vagyok most itt.
Dr. N.: Lát erre valami bizonyítékot maga körül?
A. (csitítva): Nem! Inkább érzem... a gondolatok harmóniáját érzem mindenütt.
Dr. N.: Említette, hogy felhők vették körül. amikor kijött az alagútból. Az égben van. a Föld fölött?
A.(szünet): Nem. Nem ott... De úgy tűnik, hogy átlebegek egy felhőszerűdolgon, ami különbözik a földi felhőtől.
Dr. N.: Látja egyáltalán a Földet? Maga alatt van?
A.: Lehet, hogy ott van valahol, de nem látom, mert bementem az alagútba.
Dr. N.: Úgy érzi, hogy még mindig kötődik a Földhöz, mondjuk egy másik dimenzióban?
A.: Ez lehetséges... igen. Gondolatban a Föld közel van... és még mindig érzem a kapcsolatot vele... de tudom, hogy egy másik térben vagyok.
Dr. N.: Mit tudna még elmondani a helyről, ahol most van?
A.: Még mindig... homályos egy kicsit. De már kifelé megyek belőle."

Egy másik eset:

Dr. N.: Miután kijött az alagútból, és lassan távolodik tőle, kérem, írja le részletesen, hogy mit lát maga körül!
A.: A dolgok rétegzettek....
Dr. N.: Hogy érti azt, hogy rétegzettek?
A.: Hát... kábé úgy, mint egy torta.
Dr. N.: Nézzük hát a tortát; leírná egy kicsit pontosabban?
A.: Úgy értem, a legtöbb tortának kicsi teteje és széles alja van. De ez nem olyan... Amikor átmegyek az alagúton... rétegeket látok..., a fény különböző szintjeit... Áttetszőnek. .., rovátkoltnak tűnnek...
Dr. N.: Úgy látja, hogy itt a szellemvilág valamilyen szilárd struktúra?
A.: Épp ezt próbálom megmagyarázni. Nem szilárd, bár elsőre úgy tűnik. Rétegzett. A fény szintjei... egy rétegzett fonattá állnak össze... Nem azt mondom, hogy a dolgok nem szimmetrikusak, mert azok. De... különféle vastagságokat, színes fénytöréseket látok a rétegekben. Oda-vissza mozognak. Mindig ez fogad, amikor elhagyom a Földet.
Dr. N.: Mit gondol, mi lehet ennek a jelenségnek a magyarázata?
A.: Fogalmam sincs. Nem én terveztem.
Dr. N.: Leírása alapján a szellemvilágot egy nagy, vízszintes irányban árnyékokkal rétegzett tortának képzelem el.
A.: Igen, és a rétegek ívesek - elhajlanak tőlem, ahogy köztük lebegek.
Dr. N.: Mostani megfigyelési pontjáról le tudná írni a rétegek színeit?
A.: Nem látom, hogy a rétegeknek különös színeik lennének..., valahogy inkább a fehér valamely változatai. Amerre megyek, arra fényesebb, fehérebb, mint ahol előzőleg voltam. Körülöttem párás fehérség, ami sokkal fényesebb, mint amit az alagútban láttam.
Dr. N.: Ahogy keresztüláramlik ezeken a szellemi rétegeken, a lelke mozog fölfelé vagy lefelé?
A.: Nem. Oldalirányban haladok.
Dr. N.: Értem. Akkor most vonalak és szögek lineáris dimenziójában látja a szellemvilágot, ahogy keresztülmegy rajta?
A. (szünet): Nekem ez olyan sodró, nem anyagi jellegű energia, ami fényesebb és sötétebb színrétegekre bomlik. Azt hiszem, valami... az utamnak megfelelő szintre húz, és próbál ellazítani...
Dr. N.: Milyen módon?
A.: Hangokat hallok.
Dr. N.: Milyen hangokat?
A.: Zene... visszhangját..., zene bizsergését..., a szél harangjátékát..., ami együtt rezeg a mozgásommal... Olyan megnyugtató...
Dr. N.: Mások hullámzó természetűnek írták le ezt a hangot, mintha egy hangvilla pengésének a rezonanciáján utaznának. Egyetért ezzel a leírással?
A. (egyetértően bólint): Igen, ez az..., és illatra és ízre is emlékszem.
Dr. N.: Ez azt jelenti, hogy halálunk után megmaradnak a fizikai érzékeink?
A.: Igen, az emlékeik... A hangok hullámai most olyan gyönyörűek... Harangok..., húrok... Micsoda nyugalom!...

Végül egy harmadik beszámoló:

Dr. N.: Most már tisztán lát, hogy átért az alagúton?
A.: Még mindig ezek között a... habos felhők között haladok.
Dr. N.: Szeretném, ha egészen átmenne rajtuk, és elmondaná, mit lát.
A. (szünet): Ah... már kint vagyok... Úristen, de nagy ez a hely! Olyan nagy és tiszta! Remek az illata is. Most egy gyönyörű jégpalotát látok.
Dr. N.: Meséljen még róla!
A. (hangjában ámulattal): Hihetetlenül nagy..., fényes, szikrázó kristály..., körülöttem színes kövek csillognak.
Dr. N.: Amikor kristályról beszél, én tiszta színekre gondolok.
A.: Hát jobbára szürkék és fehérek..., de ahogy továbblebegek, más színeket is látok...mozaikszerűen... Mind csillámló.
Dr. N.: Nézzen szét erről a helyről! Lát valahol határokat?
A.: Nem, ez a tér végtelen. Olyan fenséges... és békés.

Összegezve nem is tudom mit írhatnék. Zavarba ejtőek az összefüggések. De talán a leginkább zavarba ejtő az mindebben, hogy nem tudjuk a pontos válaszokat. A pszichedelikus szerek használata nem köthető közvetlenül halál esethez, vagy halál közeli helyzethez. Talán ez lehet az oka annak, hogy nem ugyanazt látják az alanyok mint a halál torkába kerülő vagy azt vízionáló emberek. Persze a dolog ettől sokkal bonyolultabb ha figyelembe vesszük a fizikai és kémiai hatásokat is az agyban. Mindenesetre számomra döbbenetes, hogy a fent idézett három különböző személy szinte ugyanúgy számolt be az élményéről hipnózisban. Mindháromban megjelent valami fehér felhő szerű anyag pedig egymással soha nem találkoztak és soha nem is beszéltek. – legalábbis Dr. Michael Newton állítása szerint. Mindenesetre azt hiszem ha a fent írt párbeszédeket odaadnám egy halálközeli élményt átélt embernek, akkor az bizony ráismerne bennük a saját víziójának emlékeire is.

A menekült helyzetről

Unfollowt kapott nálam mindenki aki bármilyen menekültekkel kapcsolatos hírt oszt meg facebookon. Unom, hogy feketében és fehérben akarja a média, a politika (és ezáltal ti is) láttatni ezt a kérdést. Ez a világ nagyon is szürke!

A médiában csak a szélsőségeket látjuk, legyen az rossz vagy jó. Kevés menekült bántalmaz magyarokat, ugyanakkor kevés menekült ment meg magyar életeket. Ezek csak a szélsőséges esetek ami alapján nem lehet megítélni egy egész népcsoportot sem jó sem pedig rossz irányba. Úgy érzem, hogy az itt megosztott cikkeknek az a célje, hogy meggyőzze az ellenkező tábor képviselőit a saját igazukról. Csak az a baj, hogy szerintem egyik tábornak sincs igaza, ezért nem is érdekelnek a győzködéseik.

Unom, hogy mindenkinek nagy szája van a gép előtt ülve, de ezen kívül nem csinál semmit. Én sem csinálok semmit de nem is akarom megmondani másnak, hogy mit csináljon, vagy mit gondoljon. De azt azért remélem tudjátok, hogy nem a facebookos megosztások fogják megoldani a helyzetet, bármilyen hazafinak és hazalánynak is érzitek magatokat ettől.

Kedves menekült ellenző tábor! Csak hogy tudjátok, nem érzem semmivel sem kevesebbnek magam (vagy kevésbé magyarnak magam) nálatok azért mert elolvasom egy-egy nehéz helyzetbe került menekült történetét, és van szívem meg is sajnálni őket. Hidd el te sem lennél rossz ember tőle!

Unom, hogy az egyik oldal mutat néhány kigyúrt embert "katona" címszó alatt és unom, hogy a másik csoport csak éhező gyerekeket lát. Mindenki csak azt látja amit látni akar. Mindneki csak abban hisz amiben hinni akar. Objektíven gondolkodni a legnehezebb dolog lenne, ezt nem is sokan próbálják meg.

"Ha nem vagyunk meggyőződve a mi ismereteink, módszereink magasabbrendűségéről, ha komolyan el tudjuk képzelni, hogy másokéi ugyanolyan értékűek lehetnek, akkor a tolerancia értelmét veszti, és helyére a kíváncsi érdeklődés lép a másfajta bölcsességek, másfajta viselkedések, másfajta gondolkodásmódok másfajta mondanivalói iránt." – Mérő László

Itt sajnos nem teljesülnek Mérő László szavai de még a toleranci sem. Én pedig nem fogom tovább nézegetni a facebookon folytatott vitázásokat. Azt az oldalt anno az ismerősökkel való kapcsolattartásra hozták létre. Én továbbra is erre szeretném használni. Ha ilyen híreket akarok olvasni, akkor megkeresem a megfelelő platformot, mint ahogy eddig is tettem.

Akik visszatértek a halálból

Pam Raynolds

Pam Raynolds

Az utóbbi évtizedekben a világ egész táján több milliárd ember köszönheti életét az orvostudomány nagyfokú fejlődésének. Az életek megmenthetővé váltak még egy szívleállás következtében is. A különböző média felületek segítésével pedig, a halálközeli élményt átélt páciensek történetei ismertté váltak. Ma már szinte nincs ember a Földön aki ne hallott volna a "fényről az alagút végén” és az ehhez hasonló történetekről. Ám a jelenségre még mindig nem született pontos magyarázat. Találgatásokból és különböző elméletekből viszont annál több látott napvilágot.

A halálközeli élményt átélt történetek között akad jónéhány kiemelkedő. Egy ilyent szeretnék most részletesen bemutatni, mely az atlantai énekes és dalszerző Pam Reynoldsról szól. Az ő története talán az összes halálközeli élményt átélt ember esete közül kimagasló, hiszen úgy is fogalmazhatnék, hogy számára az egyetlen esély az életre a halál volt.

Pamet 35 éves korában 1991-ben erős szédüléses panasszal szállították kórházba, ahol kiderítették, hogy óriás aneurizmája van. Ez egy súlyos értágulat amit, az ő esetében az agytörzs közelében találták. Pam fejében lényegében egy időzített bomba ketyegett, ami bármelyik pillanatban megrepedhetett volna. A bombát az elhelyezkedése miatt egy szimpla műtéttel nem lehetett volna hatástalanítani, ezért Pam végső elkeseredésében Dr. Robert Spetzlerhez fordult aki a hipotermikus szívmegállás szakértője és egyben úttörője is. Ez volt az egyetlen esély arra, hogy Pam minimális vérveszteséggel és az agytörzs sérülése nélkül megszabadulhasson az aneurizmától. Ilyen eljáráskor a műtét során a beteg testhőmérsékletét olyan alacsonyra hűtik le, hogy az meghal. Nincs agyműködés, nincs szívdobogás nincs semmi. A beteget azonban nem lehet hosszú ideig ebben az oxigén hiányos állapotban tartani mert visszafordíthatatlan károsodásokat szenvedhet. Tehát a műtét egy kicsit sem kockázat mentes, és 1991-ben ez még rendkívül új eljárásnak számított. 1986 és 1998 között Dr. Spetzler mindössze 54 beteget operált meg ezzel az eljárással ezek közül 28-nak volt nagy vagy óriás aneurizmája, amik között Pam is ott volt. Az alacsony hőmérsékletre az aneurizma esetében azért van szükség, mert tompítja a duzzadt ereket és lehetővé teszi az orvosok számára a beavatkozást úgy, hogy a “robbanás veszély” csökkenjen.

Pam esete nem csak orvostudományilag elképesztő hanem a halálközeli élmények esetében is kimagasló. Ezt a területet azért nehéz kutatni mert a legtöbb esetben az orvosok azért küzdenek, hogy a beteg életben maradjon és ne pedig meghaljon. Így a halálközeli élményeket nem tudják pontos mérésekkel vagy feljegyzésekkel alátámasztani illetve kutatni mert azok kiszámíthatatlan helyzetekben jelentkeznek. Itt azonban más volt a helyzet. Az orvosok előre tudták, hogy Pam meg fog halni a műtőasztalon. Mivel pontosan dokumentálták a műtét során történteket, azokat később nagyon könnyen össze tudták egyeztetni Pam elmondásaival.

A műtét

Pamet 7:15 perckor éber állapotban tolták be a műtőbe. Ez az első dolog amivel a szkeptikusok magyarázatot adnak néhány jelenségre, szerintük ugyanis ekkor Pam láthatta a műtő elrendezését, az őt körülvevő orvosokat és az előkészített eszközöket is. Az altatás nem a szokványos altatószerekkel történt, mivel azok emelik a vérnyomást ami Pam esetében végzetes lehetett volna. Így az aneszteziológus magas dózisú morfin szerű kábítószert használt. Mint köztudott ezek az anyagok okoznak hallucinációkat. Az egyetlen különbség, hogy a kábítószer okozta hallucinációk nem egyeztethetőek össze és igazolhatóak vissza az alany körül zajló valós történésekkel.

Miután Pam már nem volt tudatánál Dr. Spetzler és több mint 20 fős csapata hozzáláttak a munkához. Bekenték Pam szemét, hogy ne száradjon ki majd leragasztották. Ezt követően EEG-re kötötték, hogy lássák az agyi aktivitást. A műtét során az EEG "burst-supression" ("kitörés szuppresszió") agykérgi aktivációs mintát mutatott, ami annyit tesz, hogy váltakozva követik egymást az intenzív és inaktív periódusok. Ma már erre az állapotra úgy tekint az orvostudomány mint egy stend by módra a TV készüléken. Ezt az állapotot egyébként maga a hipotermia is kiváltja, de Pam Thiopentál narkotikumot kapott, ami szintén okozója ennek. Pam 6 óra 55 percen keresztül volt altatásban és bár a gépek szerint nem volt tudatánál, mégis képes volt pontosan megfigyelni, hogy mi zajlik körülötte a műtőben, ehhez azonban tudatra lett volna szüksége. Persze mindenre lehet magyarázatot találni ha megfelelő időt fektetünk a keresésébe. Néhányan felvetették ugyanis, hogy sajnos ezek az orvosi készülékek nem 100%-ban pontosak, így bár hiába mutatták azt, hogy Pam nincs tudatánál, ez időszakosan mégis előfordulhatott.

A beteg egy külön az ő fülére öntött fülhallgatót is kapott amellyel kiszűrték az operáció közbeni hangokat. Ezeket a fülhallgatókat még le is ragasztották és gézzel is átkötötték. Utólag ezzel kapcsolatban is felmerültek viták, miszerint a zene nem volt elég hangos, és a géz sem elég vastag ahhoz, hogy a beteg ne hallhassa az orvosok és gépek hangját. Viszont a beteg eszméletlen volt, így az is kérdés, hogy, hogyan hallhatott egyáltalán bármit is a körülötte zajló tevékenységekből? Egyébként ennek az eljárásnak nem csak a külső hangok kizárása volt a szerepe, hanem az is, hogy az orvosok a műtét során BAEP vizsgálattal ellenőrizni tudják, hogy az agytörzs nem-e károsodott. A halló ideg központja ugyanis az agytörzsben helyezkedik el.

8:40 perckor Dr. Spetzler átvágta Pam koponyáját. Ezt a pillanatot később Pam úgy írta le, hogy azt érezte mintha valami nagyon erős dolog húzná kifele őt a feje tetején keresztül. Ezt követően Dr. Spetzler vállára ült és nézte, hogy mi zajlik körülötte. Pam két féle hangot tudott megkülönböztetni. Az egyiket egy “természetes D” hanghoz hasonlította, ami mint utólag kiderült a fúró hangja volt, amellyel lyukat vágtak a koponyáján. A másik hang egy rezgő berregő hang volt amit az elektromos fogkeféhez tudott hasonlítani, ez a fűrész volt. Pam látta, hogy a fűrésznek cserélhető pengéi voltak és emellett számos olyan orvosi eszközt is felfedezett amiket később nem tudott megnevezni. Ezzel kapcsolatban aztán miközben már lábadozott elvégeztek vele egy tesztet. Különböző orvosi eszközöket és azoknak a képeit mutattak neki, amelyek közül pontosan ki tudta választani azokat amelyeket ebben az állapotban látott.

De hogy hallhatta Pam ezeket a hangokat, ha be volt dugva a füle és nem volt tudatánál? Egyesek szerint Pam felébredt a rezgő érzésre és a fúró hangjára, úgy mint bárki aki éjjel álmában felébred egy zajra. Azt, hogy nem érzett fájdalmat a morfin-szerű kábítószernek tulajdonították. Vannak akik szerint viszont maga a fűrész rezgése stimulálta úgy az agyat, hogy az testen kívüli élményt okozott. Pam szívverése és testhőmérséklete ekkor még teljesen normális volt, légzését pedig lélegeztető gép biztosította.

Míg Dr. Spetzler ollóval eltávolította Pam agyhártyáját addig ezzel egy időben egy női szívsebész, Dr. Murray próbálta megtalálni Pam artériáját a jobb lágyékán. Pam későbbi állítása ezzel kapcsolatban igen figyelemre méltó. Emlékezett egy női hangra amely így szólt: “Van egy kis probléma. Túl kicsi az artéria.” Válaszként egy férfihang ennyit mondott: “Próbálja a másik oldalon.” Az orvosi feljegyzések mindezt alátámasztották. A szívsebész szerint Pam jobb lágyékában levő erek valóban túl kicsik voltak ahhoz hogy bőséges véráramlást biztosítsanak a kardiopulmonális bypass gépnek. Ilyenkor ugyanis ez a gép dolgozik a szív és a tüdő helyett, fenntartva a vérkeringést és a szövetek oxigénszintjét. A szkeptikusok ezt azzal magyarázták, hogy Pam belekerült egy olyan állapotba amelyet minden aneszteziológus megpróbál elkerülni. Ilyenkor a beteg teste teljesen lebénul viszont hallja a körülötte zajló eseményeket és a legtöbb esetben a fájdalmat is érzi, viszont nem képes beszélni, megmozdulni és lélegezni. Valóban egy rettenetes dologról beszélhetünk, viszont Pam nem érzett fájdalmat, amit továbbra is a narkotikumnak tulajdonítottak. Viszont felmerül az a kérdés is, hogy a zenét és a zajt ami a fülhallgatójából jött ekkor hogyhogy nem hallotta?

10:50 perckor csövet helyeztek be Pam baloldali artériájába. A bypass gépbe meleg vér kerül be ahol azt lehűtötték mielőtt visszatér volna a testbe. Pam testhőmérséklete zuhanni kezdett ennek ellenére szívverése még normális volt. 11:05 perckor a szíve megállt. Az EEG-n az agyhullámok teljesen eltűntek. Testhőmérséklete 15 Celsius fokra csökkent.

11:25 perckor a csapat kikapcsolta a bypass gépet és lecsapolták Pam vérét, ekkor ő már a klinikai halál állapotában volt. Pam testen kívüli élménye átváltozott halálközeli élménnyé. Emlékezett arra, hogy egyszerűen kilebegett a műtőből. Olyan érzés volt mintha valamilyen húzó erű vonzaná, de elmondása szerint erre nem is volt szükség mert ő magától is akar menni. Olyan volt mintha egy liftbe szállt volna be ami egy alagúthoz hasonlított volna a végén fehér fénnyel. A fényben látta elhunyt rokonait és barátait köztük már rég elhunyt nagyanyját is, aki hívta magához mint aki azt akarná, hogy menjen vele. Ahogy közeledett a fényhez az egyre nagyobb és vakítóbb lett. Mikor belépett a fénybe fantasztikus, lenyűgöző melegséget és szeretetet érzett. Úgy érezte, hogy minden ami létezik az ebből a fényből jött létre. Közben több ismerőst is be tudott azonosítani, úgy mint a nagyapját, egy nagybátyját és egy nagynénjét. Elhunyt rokonai azonban ettől a ponttól már nem akarták őt tovább engedni. Pam elhunyt nagybátyja visszavezette őt a testéhez. A lány a látványtól előszőr megijedt, és nem akart “visszaköltözni” a testébe. Eközben orvosai épp a defibrillátorral próbálták újraéleszteni. Előszőr 50 Joule-lal próbálkoztak, de erre a lány még nem reagált. Végül 100 Joule töltéssel sikerült újraindítani a szívét. Pam annyira megrémült a saját látványától, hogy mindezt olyan érzésként írta le mintha nagybátya lökte volna bele a testébe mert már késésben volt. Ezután Pam úgy érezte magát mint akit beledobnak egy jéghideg medencébe.

Eközben a műtőben az operáció véget ért, és elkezdték a meleg vért visszajuttatni Pam szervezetébe. Ahogy nőtt a teste hőmérséklete elkezdte hallani a fülhallgatóból jövő csattogó hangokat, az EEG pedig elektromos aktivitást mutatott az agykéregben. 12:32-kor Pam újra életben volt. Miközben az orvosai a fejét és a lágyék részt zárták be Pam a “Hotel Californiát” hallotta a fülhallgatóból. Ekkor a testhőmérséklete már 32 Celsius fok volt és még mindig mesterséges lélegeztetést kapott, de a bypass gépet már lekapcsolták. Az is megdöbbentő, hogy egyáltalán tudatánál volt ekkor, hiszen a legtöbb ember ilyen alacsony testhőmérsékleten eszméletlen lenne. A műtét végül sikeresen zárult. 14:10-kor stabil állapotban vitték át az intenzív osztályra.

Következtetés

Csak egyetlen esetet mutattam be ebben a posztban, de a halálközeli élmények többnyire mindig megegyezőek egymással vagy nagy mértékben hasonlítanak egymáshoz szemben a szimpla narkotikumok okozta hallucinációkkal melyek random képzeteket okoznak. Mindemellett a halálközeli élmények összeegyeztethetők a valós történésekkel míg a hallucinációk nem. A legtöbb esetben az alanyok testen kívüli élményekről számolnak be.

Az eset ismertetése során több szkeptikus elgondolást is bemutattam. Ezek közül én személy szerint néhányat egy kicsit erőltetettnek vagy túlzásnak érzek. Azt, hogy mi lehet a teljes igazság a történet mögött egyelőre senki nem tudja. Lehet, hogy mindez csak a kémiai és fizikai hatások eredményeként jött létre az agyban, de az is lehet hogy tényleg vár valami ránk a halálunk után is. De egy biztos az emberek mindig abban hisznek amiben hinni akarnak.

Hipnózis alatt az egész világ? – Tévhitek a hipnózisról

Elég sok emberrel beszéltem már a hipnózissal kapcsolatban. Szóba kerültek a saját tapasztalataim és mások véleményei is. Sokszor kaptam azonban olyan visszajelzéseket, amelyekből az derült ki, hogy az emberek többsége idegenkedik a hipnózistól. A beszélgetések során arra a következtetésre jutottam, hogy mindez azért van, mert nincsenek teljesen tisztába azzal, hogy pontosan mi az a hipnózis. Elképzeléseik vannak, de ezek sok esetben tévesek, ezért szeretném most kiemelni a leggyakoribb tévhiteket amellyekkel találkoztam és tisztázni a félreértéseket.

1. A hipnózis egy mély öntudatlan vagy önkívületi állapot

A hipnózis egy mély nyugalmi állapot, de nem öntudatlan, vagy önkívületi állapot. Az alany mindvégig tudatánál van csak elengedi saját gondolatait és átadja a szerepet a tudattalannak. Ez a mélyen relaxált állapot nagyon hasonlít a meditációhoz.

2. A hipnózis ugyanaz mintha aludnál és álmodnál

Ez szorosan kapcsolódik az előző tévhithez. Az alvás egy sokkal önkívületibb állapot mint a hipnózis ám a kettő teljes mértékben nem különíthető el egymástól. Tulajdonképpen mindenki átéli a hipnózist naponta, ráadásul kétszer is. Egyszer mielőtt elalszik, egyszer pedig mielőtt felébred.

3. Csak a hipnotizőr tud visszahozni a hipnózisból, ezért bent lehet ragadni hipnózisban ha ezt nem teszi meg

Ha a hipnotizőr magára hagyja az alanyt a hipnózis közben akkor az nagyjából 10 perc alatt teljesen éber állapotba kerül mindenféle külső segítség nélkül. Nem lehet a hipnotikus állapotba bennragadni.

4. A hipnotizőr személyes adatokat tud kicsalni belőled hipnózis során (pl. bankkártyához tartozó pin kódot)

Mivel – ahogy már korábban is említettem – a hipnózis nem egy önkívületi állapot és az alany teljes mértékben tudatánál van nem fog elárulni olyan személyes adatokat magáról amelyekről éber állapotban sem beszélne.

5. A hipnózis során elbűvölnek vagy elvarázsolnak ezért úgy tud irányítani a hipnotizőr ahogy akar

Semmi ilyen nem történik. A hipnotizőr szerepe egyébként sem az irányítás hanem a segítés. Nem varázsol el, hiszen ez nem egy cirkuszi bűvész trükk, mint ahogy azt sokan gondolják. A hipnózis célja, hogy segítse megoldani a mélyen rejlő lelki problémákat. Számos pszichés betegség kezelésére alkalmazzák.

6. A hipnózis rossz irányba befolyásolja a viselkedést, és az emberek kifordulnak önmagukból a hipnózist követően

Hipnózis során a hipnotizőrtől szuggesztiókat kapunk, melyek képesek megváltoztatni a gondolkodásmódunkat egy adott dologgal kapcsolatban. De ezek olyan módosítások amelyekre szükség van, hiszen a problémák megoldására ez a kulcs. Például egy agorafóbiás ember esetében az alany tömeghez való viszonyát, gondolatait kell módósítani, hogy a félelme elmúljon.

Másrészt a temérdek információ amit hipnózis során magunktól kapunk szintén hatással van ránk, de sokkal inkább építi a személyiséget nem pedig rombolja. A hipnózis elsődleges szerepe, hogy segítse az alanyt abban, hogy felfedezhesse önmagát és azokat a rejtett gondolatait és tulajdonságait amelyek nem tudatosodtak benne. Ezeknek a megismerése csak gazdagíthatja a személyiséget. Esetleg előtérbe kerülhetnek az alany olyan tulajdonságai amelyeket korábban kevésbé mutatott meg, de azok ugyanúgy a személyisége részét képezték korábban is.

A hipnózis megrázó és felkavaró élmény

A tévhitek áttekintése után jöjjön egy közhiedelem, ami viszont nem alaptalan. Attól függően, hogy hipnózis közben milyen helyzetek és érzelmek törnek elő, a hipnózis valóban lehet megrázó és felkavaró élmény, de ez nem szabályszerű. Maga az információ amit kapunk sokkal inkább felkavaró. Főleg ha az az információ olyan amivel korábban próbáltunk a lehető legkevesebbet foglalkozni, vagyis elnyomtuk vagy elfojtottuk magunkba. A kapott információknak a feldolgozása eleinte okozhat némi zavarodottságot, hiszen temérdek érzelem és gondolat tör fel belőlünk néhány óra leforgása alatt. Ezeket fel kell dolgozni, ehhez pedig időre van szükség.

Fogalomzavar

Úgy gondolom, hogy sokan összekeverik a hipnózist egy másik fogalommal ami a manipuláció. A kettőnek semmi köze egymáshoz. Hipnózis során a gyeplő mindig az alany kezében van és a hipnotizőr a segítő szerepét tölti be. Nem manipulál, nem kényszerít és nem varázsol el. A hipnozis során a hipnotizőr segít gondolatokat elültetni az elme mélyére, úgy mint például: legyél magabiztosabb, mutass több törődést a családod iránt, legyél szerényebb stb. Nem csoda, hogy mindig az Inception című film jut eszembe róla. A csodálatos mindebben az, hogy ezek a gondolatok mind az alanytól származnak, a hipnotizőr csak segít előhozni őket. Te magad fogsz ráébredni a saját problémáidra, meg fogod érteni azt és így képes leszel megoldani vagy felülkerekedni rajta. Az ember a saját gondolatait sokkal könnyebben elfogadja mint egy kívülálló személy tanácsait.

Manipuláció

Miután már kifejtettem, hogy mi az a hipnózis, szeretném bemutatni azt a szót is amivel oly sokan keverik.

"Dr. Aczél Petra manipuláció definíciója: A manipuláció mindezek figyelembevételével a valóság képének megalkotása úgy, hogy azt a látszatot keltjük, hogy ez maga a valóság. Stratégius eljárás, melynek során előszőr a befogadó lehetséges ellenvéleményét azonosítjuk, majd ehhez álcázzuk a valós szándékot. Interakción alapuló gyakorlat. amelyben a manipulátor kontrollt gyakorol mások fölött, a rejtésért, az információ megformálásának szándékosan kirekesztő, és torz módozataiért nem vállalva a felelősséget. A manipuláció a befogadó kommunikációs akarata, szándéka ellenére jön létre: társas öntudatlanságot, behódolást, azonosulást, illetve belsővé tételt vált ki. A beszéd eszközeit, a kontextus meghatározó jegyeit használja, ezek által gyakorol hatást, és az erőszakos hatalmat foglalja magába." – Wikipédia

"Zentai István manipuláció definíciója: Manipulációnak azokat a befolyásolási folyamatokat nevezzük, ahol a célszemély nincs tudatában a befolyásoló szándéknak, de végül mégis annak megfelelő reakciót ad." – Wikipédia

Ebbe a fogalomkörbe úgy vélem sok dolog beletartozik, úgy mint a politika, a vallások, a gazdasági társaságok és a média. Mindezeknek az a célja, hogy elhitessenek velünk olyan dolgokat amik nem valósak és ezáltal formálják a gondolkodásunkat, viselkedésünket és irányítanak bennünket. Ha ezt észrevesszük akkor rájövünk, hogy ebben a világban semmi nem az aminek látszik. Minden tele van a mások által elképzelt vagy ideálisnak tartott eszmékkel, véleményekkel, reakciókkal és nem utolsó sorban hazugságokkal. Mindez azért, hogy a fent említett szereplők rajtunk keresztül tudjanak növekedni és gyarapodni. Ha ez lenne a hipnózis, akkor hipnotizálva van az egész világ.

Proof

A nyáron új sorozat indult az amerikai TNT csatornán Proof címmel. Rövid bevezetőként elmondhatom, hogy a sorozat főhősnője Dr. Carolyne Tyler sebészként dolgozik egy amerikai kórházban. A milliárdos Ivan Turing a kórházat adománnyal támogatná ám mindehhez van egy feltétele. Dr. Tyler együttműködését kérné a kutatásában, aminek célja nem más, mint tudományos bizonyítékot találjani a halál utáni életre. Már a harmadik részben meg is jelenik a hipnózis mint egyik kutatási terület.

A sorozat még most kezd kibontakozni, egyelőre még magyar felirat sem készült hozzá, ami remélhetőleg a jövőben változni fog.

Mi az örök élet titka?

Bizonyára már sokan elgondolkoztatok azon, hogy mi lenne ha örökké élhetnénk. Persze végig fiatalon és egészségesen itt a Földön. Félretéve olyan problémákat mint a túlszaporodás és a Föld pusztulása.

Ha örök életünk lenne ki tudnánk tölteni minden pillanatát? Ugyanabban a bőrben és a hátunk mögött levő múltbeli problémákkal és olykor kínzó emlékekkel együtt. Ismerve a rossz döntéseket amiket már nem tudnánk kijavítani. Lehet, hogy ez nem is lenne olyan fantasztikus mint ahogy elképzeljük. Sokszor gondolunk arra is, hogy milyen jó lenne újrakezdeni mindent, hogy kijavíthassuk a hibákat és jobb döntéseket hozhassunk. Visszafordítani az idő kerekét és megpróbálni újra szembenézni a nehézségekkel a korábbi hibáinkból okulva.

De nézzük meg az örök élet kérdéskört egy másik szemmel is. Mit ért a keresztény hit örök életen? Halálunk után egy örökké valóságon keresztül a mennyben vagy a pokolban üthetjük el az időt. De mivel? Miért jó egy örökké valóságon keresztül a lábunkat lógatni a hatalmas boldogságban? Ez nekem rémesen unalmas dolognak hangzik, ami már-már inkább kínzás. Az emberi élet arról szól, hogy újabb és újabb célokat tűzzűnk ki magunk elé. Az élet a változásról és az előrehaladásról szól. Ha elértünk egy célt akkor leülünk és az mondjuk, hogy most már mindenünk megvan? Nem, új célokat tűzünk ki, hiszen a folytonos fejlődés ami vezérel minket. Enélkül üres és értelmetlen az életünk. Ismered a mondást, hogy a pénz nem boldogít? Ezt is ehhez tudnám hasonlítani. Ha mindened megvan, akkor az élet nem olyan élvezetes már.

Ha a pokolra gondolok az a kérdés jut eszembe, hogy miért kellene egy emberéletnyi idő alatt elkövetett bűnök miatt egy örökké valóságon át a pokolban égni és bűnhődni? Kicsit aránytalannak tartom a kettőt egymáshoz képest. Egy emberi élet nagyon rövid. Szinte felfoghatatlanul rövid ahhoz képest amit örökké valónak gondolunk.

Ha az Univerzum 1 éves lenne, akkor az emberiség kora 1 perc lenne benne. Felfoghatatlan nem igaz? Egy olyan mérhetetlenül rövid időszak mint a te életed döntené el azt, hogy mi történjen veled időtlen időkön keresztül? Esélyt sem adva az újrakezdésre és a javításra? Hol az irgalom amit a katolikus vallás annyira hírdet? Egy emberöltő alatt egyszerűen lehetetlen olyan nagy bűnöket és olyan jó tetteket elkövetni amiért ilyen nagy büntetést vagy jutalmat  érdemelnénk.

A keresztény hit nem enged meg kérdéseket feltenni. Nem hagy gondolkodni, és végképp elutasítja ha megkérdőjelezed a dogmáit. A Biblia túlságosan ember központú, mintha az ember lenne mindennek a közepe. Pedig az ember egy porszemnél is kisebbnek tűnhet ha kitekintünk az Univerzumra. Senkik vagyunk a világűr szélén. Az édenkertet úgy mutatja be, mintha az értünk lenne. Mintha a természet és minden ami a Földön van csakis értünk lenne. Pedig a természet nagyon jól elvolt nélkülünk is akkor, amikor az embernek még csak nyoma sem volt a Földön.

De akkor mi értelme az életnek? – teszik fel sokan ezt a kérdést. Mi értelme az életnek ha a végén úgyis meghalunk? Vizsgáljuk meg egy kicsit távolabbról a kérdêst. Mennyivel van több értelme annak, hogy a halálod után egy örökké valóságban élvezed a boldogságot vagy hánykolódsz a pokol tüzében? Én nem gondolom, hogy ez adná meg az élet értelmét.

Júniusban szabad a pálya

Jó hírem azok számára, akik a Hipnózis után című posztom elolvasásától kedvet kaptak a regressziós hipnózis kipróbálásához. A terapeuta, akinél én jártam ismét Magyarországra látogat. 

Nagy Karolin második szintű QHHT hipnotizőr. (Hogy ez pontosan mit jelent ebből a korábbi posztomból megtudod.) Angliában tanulta a hipnotizálást közvetlenül Dolores Cannontól. Jelenleg Belgiumban él így viszonylag ritkán látogat haza. Akit érdekel a hipnózis, annak érdemes megragadnia ezt az alkalmat. Előreláthatóan júniusban fog érkezni. Előzetesen már lehet vele egyeztetni.

Dolores Cannon hivatalos oldalán megtalálod őt és az elérhetőségeit is: http://www.dolorescannon.com/practitioner/karolina-nagy/10665

Sok szerencsét kívánok mindazoknak akik úgy gondolják, hogy kipróbálják ezt a remek utazást! A beszámolókat pedig szívesen veszem, kíváncsi vagyok mások véleményére is.

Az energia nem vész el csak átalakul

Néhány napja belefutottam a következő idézetbe, ami meglehetősen elgondolkodtatott:

“Ha többször is megszületünk, az semmivel sem meglepőbb, mint az, ha csak egyszer. A természetben minden ujjászületik.” – Voltaire

Tetszik a gondolat, miszerint ugyanannyi a valószínűsége annak, hogy csak egyszer születünk meg, mint annak, hogy többször.

Nos anyagi szinten az állítás helytálló. A természetben valóban minden újjászületik, és egyelőre úgy tűnik, hogy ez egy soha véget nem érő keringő. Elég ha csak az évszakok állandó váltakozására gondolunk. De a  szén - ami a földi élet alapját biztosítja - a nitrogén és a víz is állandó körforgásban vannak. Ha valami elpusztul, akkor abból valami új keletkezik. Ez pedig nem csak a Földön de az egész Univerzumban így működik. Ahhoz, hogy mi most élhessünk egy csillagnak el kellett pusztulnia. A csillag a szupernóva-robbanáskor a világűrbe szórta a belsejében zajló fúzió termékeként létrejött elemeket. A felszabadult hidrogén és hélium a világegyetem nyersanyagai, a nitrogén és az oxigén pedig a földi élet építő köve lett. A szervezetünkben levő oxigén és nitrogén is nukleáris fúzióban keletkezett olyan csillagokban amik jóval a Föld születése előtt elpusztultak. Egyszer eljön majd az idő amikor a mi Napunk is erre a sorsra jut, és így a kör bezárul.

Viszont a folyamatot tekintve elmondhatjuk, hogy bár a természetben minden újjászületik, de az újonnan létrejött dolgok már nem egyenlőek az elpusztultakkal. A természet csupán felhasználja a pusztulást arra, hogy újat teremtsen. Tehát ha én meghalok, akkor a testemet a természet felhasználja, de a tudatom nem kerül át azokba a növényekbe és állatokba amik az anyagi mivoltomat hasznosítják. De mi történik akkor a tudattal? Egyszerűen kisül, elveszik, eltűnik, semmivé válik? És mi történik azzal a dologgal, amit léleknek hívunk?

Dr. Michel Newton  és Dolores Cannon több ezer hipnotizált alanya a lelkeket energiaként írták le, melyek különböző színű fényt sugároznak. Itt egy általános  párbeszéd erről ami egy hipnózis során került rögzítésre:

"Dr. N.: Jól van, Sally. Már elfogadta a tényt, hogy megölték ezek az indiánok. Leírná nekem pontosan, hogy milyen érzéseket érez a halál pillanatában?
A.: Egy erő... valamilyen erő nyom ki, fölfelé a testemből.
Dr. N.: Kinyomja? Hová?
A.: A fejem tetején jövök ki.
Dr. N.: És mi az, ami kijött?
A.: Hát én!
Dr. N.: Mondja el pontosan, mit jelent az, hogy "én"! Mit csinál az a dolog, ami ön, amikor kimegy a fején?
A. (szünet): Mint egy... fénypont... sugároz...
Dr. N.: Hogyan sugározza a fényt?
A.: A saját energiámat használom. Olyan átlátszóan fehér vagyok... a lelkem...
Dr. N.: És ez az energiafény ugyanolyan marad, miután elhagyta a testét?
A. (szünet): Egy kicsit nőtt... ahogy megyek tovább.
Dr. N.: És hogy néz ki most, hogy megnőtt a fénye?
A.: .. .leheletfinom. ... húr... felfüggesztve…”

Dr. N.: Értem, Sally. Mint lélek, nemigen találja most a helyét. Ez természetes ebben az állapotban, azután, amin keresztülment. Figyeljen rám, és válaszoljon a kérdéseimre! Az imént azt mondta, hogy lebeg. Ahogy meghalt, azonnal képes volt szabadon mozogni?
A.: Ez furcsa... olyan, mintha a levegőben lógnék, ami nem is levegő... nincsenek határok... nincs gravitáció... súlytalan vagyok.
Dr. N.: Úgy érti, kicsit olyan, mintha vákuumban lenne?
A.: Igen... semmi sem szilárd körülöttem. Nincsenek akadályok, amikbe beleütközhetnék... sodródom...
Dr. N.: Tudja irányítani a mozgását? Merre megy éppen?
A.: Igen... valamit tudok... de ez az erő... a fényes fehérségbe húz... olyan nagyon fényes!– részlet Dr. Michael Newton Lelkünk útja I. című könyvéből

Én is valami ilyesmi fénygolyót láttam a hipnózisom során, ez hallható az összevágott hangfelvétel végén is. Rendkívül érdekes, hogy a hipnotizált alanyok energiaként írják le a lelküket, melyek eredetét nem tudják pontosan meghatározni, illetve azt állítják, hogy a lelkek örökké élnek, és azokat nem lehet elpusztítani. Mindez még össze is egyeztethető az energia tudományos fogalmával.

"Az energia a fizikában a testek egy fizikai tulajdonsága, amely átalakítható különböző megjelenési formákba és átadható a testek között a négy alapvető kölcsönhatás által, de amely soha nem jöhet újonnnan létre és nem semmisülhet meg." – Wikipédia

Az állítások szerint ez az energia fényt bocsájt ki ami egy elég speciális helyzetet állít elénk. A fény nem éppen a "hagyományos értelemben vett anyagok" közé sorolható. Anyagnak ugyanis a fizika azokat az alkotó elemeket tekinti amiből a tárgyak állnak. Amiből a világegyetem áll. Einstein relativitás elmélete szerint az energia meghatározható a tömeg és a fénysebesség négyzetének szorzatából. Ez a tömeg-energia ekvivalencia.

A fény azonban elektromágneses sugárzás melynek "részecskéit" (kvantumait) a kvantummechanika fotonoknak nevezte el. 

"A fotonok olyan részecskék amelyek nyugalmi tömege zérus, üres térben pedig vákuumbeli fénysebességgel mozognak. … Mint minden kvantum, a fotonnak is vannak hullám- és részecsketulajdonságai; teljesül rá a hullám-részecske kettősség." – Wikipédia

Vagyis a foton tömegtelen mégis van energiája, melynek kiszámítása épp ezért másképp történik.

A foton energiája és lendülete csak a v frekvenciájától függ - vagy ha úgy tetszik a vele szorosan összefüggő hullámhosszától. – Wikipédia

A hipnotizált alanyok saját és mások lelkeit olykor  eltérő színűnek látják. Dr. Newton azonban rájött, hogy ezek a különböző színek nem véletlenszerűen jelennek meg és összefüggések fedezhetőek fel a hipnotizált alany személyisége és a hipnózisban látott saját lélekre vonatkozó szín között. Valamint Dr. Newton szerint ezekre különböző színű fényekre valamilyen rezgés is hatással van. A kapott információt többrétűen elemezte és kiértékelte. Néhány idézet ezzel kapcsolatban tőle:

 A lélekenergiáról hallottak és az égen látott színárnyalatok fizikája között párhuzamot vonni csupán feltételesen lehet. … A lelkek energiaszíneinek valószínűleg semmi köze sincs az olyan elemekhez, mint amilyen a hidrogén vagy a hélium, de talán valamilyen kapcsolatban állhatnak az elektromágnesesség nagyenergiájú mezőivel. Azt gyanítom, hogy minden lélek fényére egy rezgőmozgás hat, amely a harmonikus szellemi egység bölcsességéből ered. A kvantumfizika egyes tételei arra engednek következtetni, hogy az univerzum rezgésekből áll, amelyek különböző frekvenciákkal hatnak a fizikai objektumok tömegére. Úgy tapasztaltam, hogy ugyanezek a viszonyok jellemzőek az eseteimben előforduló lelki jelenségekre is. … A lélek által kibocsátott fény sűrűsége, színe és formája arányban áll a lélek tudásával és felfogásával, ahogy azt a fejlődéssel együtt növekvő fénykoncentráció is mutatja. … Hipnózisban az emberek színekkel írják le a lelkeket, különösen nagyobb távolságból, ha nincs jól kivehető körvonaluk. Vizsgált eseteimből megtanultam, hogy a fejlettebb lelkek gyorsabban mozgó energiarészecskék tömegét sugározzák ki, amelyek kék, különösen nagy koncentrációban pedig lila színűek. A Földön a látható spektrumban a kék-ibolya színű fénynek a legrövidebb a hullámhossza, és az energia a szemmel láthatatlan ultraibolyában a legtöbb. Ha a szín sűrűsége a bölcsesség szintjével áll arányban, akkor az alacsonyabb hullámhosszúságú sárga és fehér fényeket olyan lelkek bocsátják ki, akikben alacsonyabb koncentrációban található a rezgési energia.” – Részlet Dr. Michael Newton Lelkünk útja I. című könyvéből

Ez a rezgési energia lehet az amit a hipnotizált alanyok legtöbbször csak forrásként emlegetnek. Elutasítják az Isten vagy bárminemű vallási eredetű meghatározást mondván, hogy Istent az emberek egy személyként képzelik el.

Az energiára nem úgy tekintünk mint valamire ami bizonyos hatásokat tud létrehozni vagy okozni, tehát nem mint potenciálra gondolunk, hanem egy "dologra". Istenre pedig úgy gondolunk, hogy ő “minden ami van”. De lehet azt kellene mondanunk, hogy ez a potenciálja mindennek ami van és minden ezen a potenciálon belül létezik. Vagyis a te és az én lelkem is ennek a potenciálnak a hatásai vagyunk.

Többször hallottam és olvastam már azt a kijelentést miszerint minden energiából van. Valamint találkoztam olyan vallásos kijelentésekkel, melyek összeegyeztethetőek ezzel. Ilyen például az “Isten bennünk él”.

Nagyon mélyen el lehet merülni ezekben az elmélkedésekben, és magyarázatot találni valamire nem nehéz, bizonyítékot viszont már annál inkább. A fizika nem éppen tartozik az erősségeim közé, valamint a témakör is hatalmas információ tömeget foglal magába. Többek között ez is az oka a sok idézetnek a posztban. Célom csupán az összefüggések felkutatása volt. Minden bizonnyal vannak olyan olvasók, akik ehhez jobban értenek, és talán ki is javítanak ha szükséges.

A DMT molekula felel minden “spirituális” víziónkért?

Figyelem! A poszt elolvasása 18 éven aluliak számára nem ajánlott! A posztban olvasható tudatmódosító szer használata illegális és veszélyes! Annak használatát, birtoklását és átadását a törvény Magyarországon bünteti!

Alapvetően annak vagyok híve, hogy ha valamiről írok akkor előtte tapasztalatot szerzek róla, ám a fenti mondatok miatt ettől az elvemtől most eltekintek, viszont cserébe alapos kutatást végeztem.

Kezdjük a vizsgálatot a legelején. Dr. Michael Newton felfedezésének megismerése megdöbbentő volt számomra. Hogyan lehetséges az, hogy több ezer hipnotizált ember vallástól – köztük számos ateistával – és kulturális hovatartozástól függetlenül hipnózisban ugyanúgy írja le a halál utáni létet? Ezek a leírások ráadásul megegyeznek a halál közeli élményt átélt emberek elmondásaival, valamint a hospice házakban dolgozó ápolók haldokló betegeknél észlelt tapasztalataival is. Ilyen például a korábban elhunyt rokonokkal/barátokkal történő beszélgetés. Testen kívüli élmények. Alagút vakítóan fehér fénnyel a végén, valamint a határtalan nyugalom és a szeretet érzete. Hipnózisban azonban az alanyok ezeken a tapasztalatokon kívül még számos hasonló élményről számolnak be, amiket olyan megdöbbentő jelenségekként írnak le amelyekkel itt a Földön még csak nem is találkozhattak korábban. Már-már azt is mondhatnám, hogy átlépik a képzelet határát. De honnan eredhet mindez?

Egy korábbi posztomban már írtam arról, hogy a hipnózis egy módosult tudatállapot. Ám módosult tudatállapotot eredményez az alvás a meditáció és bizonyos pszichoaktív szerek (drogok) hatása is. A legismertebb pszichedelikus/hallucinogén szerek talán az LSD és a Marihuana, de ilyen szernek minősül a DMT is. Ezekkel a szerekkel kapcsolatban az emberekben él némi előítélet. Talán ezt az előítéletet hivatott kicsit oldani az Impakták márciusi adása is. A DMT egyébként meglehetősen hasonlít a podcastben is említett tudatmódosító szerekhez, ám azokhoz képest talán még érdekesebb.

Mi az a N,N-dimetiltriptamin (N,N-DMT vagy DMT)?

A DMT egy pszichoaktív alkaloid ami a triptaminok közé tartozik. Az alkaloidok nitrogéntartalmú szerves vegyületek melyekből több ezret ismer a tudomány. Ezeken belül a DMT egy pszichoaktív szer, ami azt jelenti, hogy ha élő szervezetbe kerül, akkor – a bevitt mennyiségtől függően – képes a központi idegrendszerre hatni és megváltoztatni annak működését.

A DMT bioszintézisben két egyszerű enzimes lépésre van a triptofántól, ami a húszféle alapvető fehérjealkotó aminosav egyike. Esszenciális aminósav ami azt jelenti, hogy bár szervezetünk nem tudja előállítani, de annak működéséhez létfontosságú. Szerepe többek között, hogy B3 vitamint és szerotonint, abból pedig melatonint állítson elő. Utóbbi az alvási ciklust irányító hormon ami megnöveli a REM fázis hosszát és élénk álmokat okoz. A triptofán mindenhol jelen van az életben. Minden élőlény rendelkezik triptofánnal és rendelkezik a DMT szintetizálásához szükséges két kulcs enzimmel is. Ez azt jelenti, hogy bármilyen élőlény képes DMT-t előállítani, és nem csak képes de elő is állítja. A DMT tehát egy endogén vegyület, amely megtalálható az emberi szervezetben. Azt azonban még nem sikerült kiderítenie a tudománynak, hogy mi célt szolgál a testünkben, viszont bizonyos kutatók szerint a DMT lehet a magyarázat a spirituális jellegű halucinációkra.

DMT mint "drog"

A kutatások eddig nem igazolták, hogy a DMT testi függőséget okozna. A lelki függőség kialakulása is igen csekély, mivel a DMT élmények nagyon intenzívek, amelyeket napokba vagy akár hetekbe telik feldolgozni. Eddig káros hatást sem tudtak kimutatni. Mellékhatásaként a rendre jelentkező hasmenés vagy hányás mondható el. Illetve dózistól függően vérnyomás és pulzusszám emelkedést okoz.  A DMT-t használók többsége nem csak az euforikus hatás miatt alkalmazza a szert, hanem elmondásuk szerint a tudatuk tágítása és személyiségük fejlesztése is a céljuk. Bár ez ugyanúgy elmondható sok LSD-t használó emberre is, ami többek között Steve Jobsra is mély benyomást tett.

A DMT hatása a beadást követően meglehetősen gyorsan és hirtelen jelentkezik. A hallucináció rövid viszont rendkívül intenzív. A használók állítása szerint a rövid idő ellenére temérdek, szinte már feldolgozhatatlan mennyiségű információt kapnak és megtapasztalják a testen kívüli tudat létezését. Amilyen gyorsan jönnek a víziók olyan gyorsan távoznak is, mivel a máj monoamin-oxidáz (MAO) enzime hamar lebontja a szert így rövid időn belül teljesen ki is ürül a szervezetből.

A DMT szájon át szedve nem hatásos pont a gyors lebomlás miatt. Tulajdonképpen nincs ideje a hatását kifejteni, ezért szükség van valamilyen monoamin-oxidáz-gátló jelenlétére. Így a DMT és a MAOI (monoamin-oxidáz-inhibitor) megfelelő kombinációja hozhatja meg a kívánt hatást. Ennek ismerete viszont koránt sem olyan új-keletű mint gondolnánk.

Az Ayahuasca – melynek látomást generáló összetevője a DMT – az amazóniai bennszülöttek vallási szertartásaik során használt főzete. Egyelőre tisztázatlan körülmények között az őslakosok vagy kikísérletezték vagy pedig szimplán a véletlennek köszönhetően rájöttek, hogy az egyik növényben a DMT, míg a másikban az enzim gátló található meg. A kettőből főzetet készítve vált szájon át beszedve is hatásossá a DMT, ami így lassabban is hat és tovább is tart mint szúrva vagy szívva. Az Amazon környékén élő bennszülött sámánok vallási szertartásaihoz évezredek óta hozzátartozik az Ayahuasca fogyasztása. A mély hallucinációs élmények alatt úgy gondolják, hogy kapcsolatba kerülnek a szellemi világgal és ezáltal testileg és lelkileg is lehetővé válik a gyógyulásuk. Az utóbbi 10-15 évben az Ayahuasca fogyasztása a világban megnőtt. Egyházat alapítottak több nagyvárosban is és mivel a főzet a vallási szertartások eszközének számított a törvényeket megkerülve terjedhetett el.

Nem tudni, hogy az amazóniai őslakosok hogyan találtak rá erre a vegyületre, mivel alapvetően több ezer növény található az őserdőben. Saját bevallásuk szerint a "fentiek" segítettek nekik, akiket vízióik során is látnak. De hogy léphettek korábban kapcsolatba a "fentiekkel"? Mi volt előbb a tyúk vagy a tojás?

DMT hatása (ez egy általános leírás a DMT beadását követő tapasztalatokról)

A hirtelen jelentkező hatások közül az első, hogy az alanyok egy melengető érzést kezdenek el érezni a mellkasukban aminek forrását egy 4-5 cm átmérőjű gömbhöz társítják. Ez a melegség aztán elindul felfelé a testükben. Mikor a koponya legfelső részéhez ér egyik pillanatról a másikra az alany úgy érzi, mintha a gömb kilépett volna a testéből a feje tetején keresztül. Ezután úgy érzik, mintha a testük felett lebegnének. Ekkor kezdődnek a pszichedelikus élmények. Az alany előszőr azt hiszi, hogy meghalt. Nincs idő érzéke, a lineáris idő megszűnik létezni számára. Az alanyoknak elmondásuk alapján olyan érzésük támad, mintha az idő saját magába fordulna vissza. Egyszerre látják a születésüket és a halálukat is, ami sokakra rémisztően hat. Nincs múlt és nincs jövő, minden a "mostban" történik. A vizionálás során az alany elkezdi folyamatosan levetkőzni emberi tulajdonságait, míg végül ő mint ember már teljesen megszűnik létezni. Úgy érzik mintha ki lennének lőve a testükből valahova az univerzumba, ahol fények veszik őket körbe a szivárvány minden árnyalatában. Egyfajta magként írják le az “utazók” ezt a helyet, melyből jelek és szimbólumok végtelennek tűnő sokasága árad. Az alanyoknak olyan érzésük támad mintha egyszerre lennének a magon belül és kívül, alatta és felette, mintha egy magasabb dimenzióban lennének. Ugyanakkor néhány anyag szerű dolgot is látnak, olyanokat mint amik a Földön is vannak. A helyet rendkívül barátságosnak érzik, sőt még ismerősnek is, mintha nem előszőr járnának ott. Az esetek többségében az alanyok idegen lényekkel való találkozásról is beszámolnak. Olyan lényekről melyek fejlettsége és intelligenciája messze meghaladja a földi emberét. Nagy erejű békét és nyugalmat éreznek, amilyet korábban még soha. Nincs félelem érzet csak szabadság érzet és mindeközben hatalmas információ áradat. Miután a szer hatása kezd elmúlni az alany úgy érzi, hogy újra egyesül saját testével. Sok ember bevallása szerint a DMT kipróbálása megváltoztatta az életét és a világhoz való hozzáállását.

Nos ezekről a víziókról olvasni számomra egyáltalán nem volt újdonság, ugyanis feltűnően hasonló tapasztalatokról számoltak be azok a páciensek is, akik Dr. Michael Newton LBL (“Life Between Lives”) hipnózisán részt vettek. Számomra is ez lesz a következő állomás a hipnózis kutatásban.

Kutatások a DMT-ről

Egyelőre csak meg nem erősített hipotézisekként léteznek azok az elméletek amik azt vizsgálják, hogy mi célt szolgálhat az emberi agyban is termelődő DMT. Az orvos kutató J.C. Callaway 1988-ban felállított egy biokémiai mechanizmust mely szerint a DMT összefüggésbe hozható az álmok vizuális megjelenésével. Elmélete szerint az agyban a DMT szintje időről időre megnövekedik, ezzel álmokat és egyéb természetes tudatállapotokat indukál. J. Wallach az elméletet tovább vezetve úgy gondolta, hogy a DMT nem csak az álmokért felelős, hanem szerepe van a mindennapi éber tudatállapotokban is. 

A DMT-re irányuló első komolyabb kutatás Dr. Rick Strassman nevéhez fűződik. Dr. Strassman kezdeményezte a ’90-es években az első ember az emberen végzett pszichedelikus kísérletet. Kutatása 5 évig tartott mely során 60 önkéntesen figyelte meg a szer hatásait. Az önkénteseket külön csoportokra osztotta korábbi drogokhoz fűződő viszonyuk alapján. Így lett olyan csoport melynek alanyai korábban még nem próbáltak ki semmilyen kábító hatású szert, illetve lett olyan csoport is ahol az alanyok életvitel szerűen használtak valamilyen kábító szert. Dr. Strassmann alap felvetése szerint a DMT-t az agy középső részén elhelyezkedő tobozmirigy állítja elő, ami stressz hatására, meditáció során vagy a halálhoz közeledve nagy mennyiségű DMT-t szabadít fel az agyban, és ennek köszönhetőek a víziók. Ha ezen az elméleten haladunk tovább, akkor a képbe az LBL hipnózis is beleilleszkedhet. A DMT-t tesztelő alanyai számos esetben halálközeli élményhez hasonló hallucinációkról számoltak be. Az eltéréseket a dózis különbségekkel illetve az alanyoknál tapasztalt pánik jelenségekkel magyarázta.

Dr. Strassmann a kutatásaiból könyvet is írt “DMT: The Spirit Molecule” (DMT: A lélek molekula) címmel, melyből később dokumentumfilm is készült. Nos ebből már kitűnik, hogy a kutatás során egy másik szempont is előkerült, ami már sokkal inkább spirituális mint tudományos megközelítés. Felmerült ugyanis az a gondolat, hogy a DMT valójában segít a léleknek ki-be lépni a testbe.

Összegzés, személyes vélemény

Azok az emberek akik részt vettek már LBL hipnózison, és akik próbálták a DMT-t sok hasonlóságot találtak. Lehet, hogy Dr. Strassmann feltevése helytálló és a szervezetben keringő DMT mennyisége határozza meg a “spirituális” víziókat? Az LBL hipnózis során pedig lehet, hogy minden alanynál nagyjából ugyanannyi mennyiségű DMT termelődik, és ez okozza az azonos víziókat? Lehet, hogy mindez csupán az agy reakciója a lezajló kémiai folyamatokra? Bár már olyan elgondolások is születtek, hogy nem az agy a tudat forrása, és az inkább egyfajta “rádióvevőként” funkcionál. Mindenesetre elmondható, hogy a világ összes vallása és a DMT tapasztalatok között fellelhetőek párhuzamok. A kérdés, hogy honnan jöhettek korábban ezek az információk, és miért kísérik végig az emberiség történelmét?

Regressziós hipnózis videók a világ minden tájáról

Úgy vettem észre, hogy az olvasók közül sokan elkezdtek érdeklődni a regressziós hipnózis iránt, miután korábban megosztottam erről saját tapasztalataimat itt és itt. Ez a poszt első sorban azokhoz fog szólni, akik további felvételekre kíváncsiak a témát illetően. Sajnos magyar nyelvű videót nem találtam, de Youtube-on számos felvétel található regressziós hipnózisokról, amik közül sokat megnéztem én is. Ezekből a videókból is látszik, hogy milyen változatos kimenetelei lehetnek egy ilyen hipnózisnak. Az első videó az én személyes kedvencem, mert nagyon szépen látszódik rajta, hogy a két különböző életről szóló vizió közben az alany személyisége hogyan változik.

Egy több részre vágott videó egy darabja:

Beszélgetések a tudattalannal

Egy korábbi bejegyzésemben már említettem, hogy a QHHT hipnózis alapvetően két részből áll. A hipnózis első felében egy elmúlt életbe tekintük be (ebből a részből vágtam össze egy hanganyagot és publikáltam a korábbi posztomban), a második felében pedig a terapeuta beszélget a tudattalannal. Most ebből szeretnék két rövid részletet bemutatni.

Volt két dolog ami foglalkoztatott és amikre úgy gondoltam, hogy a hipnózis magyarázatot adhat. Gyerek koromban volt egy képzeletbeli barátom, akit Bodinak neveztem. Szerettem volna a regresszió során kideríteni, hogy honnan származhatott ez a képzetem. A képzeletbeli barát jelensége nem számít annyira különös dolognak mint amennyire hangzik. Kutatások szerint a gyermekek 65 százalékának van vagy volt kitalált barátja. Ezek közül némelyik csak néhány napra vagy órára jelentkezik és vannak amelyek több évíg elkísérik a gyermeket. A képzelt személyek lehetnek gyerekek felnőttek vagy öreg emberek is. Olykor nem is egy személy hanem egy állat jelenik meg pajtásként. Ezeket a társakat a gyerekek különböző módon kezelik. Vannak akik nyíltan beszélnek róluk és vannak akik igyekeznek titkolni. Én az első kategóriába tartoztam, mára azonban már csak egy halvány emlékfoszlánnyá vált az akkori legjobb barát. Csak annyira emlékszek, hogy gyakran bújócskáztunk bent a lakásban és kint a szabadban is. Alapvetően le is zárhatnánk a kérdéskört azzal, hogy testvér hiányában a gyerek így talált játszó és beszélgető társat magának. Vagy esetleg több rejtőzik emögött? Lehet, hogy emlékek egy előző életből? 

Akiket foglalkoztat a téma, szívesen ajánlom a HVG által 2013-ban közölt cikket ami a gyermekek képzeletbeli barátairól szól.

A másik kérdés sokkal inkább egy probléma amit szerettem volna megoldani. Időnként pánikrohamaim voltak ha sötétben kellett tartózkodnom. Ennek az eredetére is kíváncsi voltam. Meg kell jegyeznem, hogy hipnózis előtt úgy gondoltam, hogy ezzel a témával kapcsolatban valami szörnyű dolog fog előjönni az elmémből. Ám ez cseppet sem így történt. Nem volt olyan ijesztő a dolog mint amilyennek én előre elképzeltem.

A következő hangfelvételen az hallható, ahogy a fent említett két dolgot átbeszéltük hipnózis során a terapeutával és ennek köszönhetően két újabb “életbe" kaptunk betekintést.

Továbbra is csak annyit mondhatok el, hogy nem tudom, hogy ezek ténylegesen más életekből származó emlékek-e. Alapvetően ha a tudattalant megvizsgáljuk, akkor az előző életből származó emlékeknek mondott történet ugyanúgy származhat akár jelenlegi életből is. Az én esetemben (de a legtöbb gyermeknél így van) ez a kitalált személy egyik napról a másikra eltűnt. Ezt az érzést és emléket az agy valamilyen módon képes feldolgozni, elraktározni majd évekkel később előhívni egy hipnózis során. Az elraktározódott emlék pedig akár ki is vetülhet az elhangzott történet formájában.

De vizsgálódjunk tovább, milyen szavak jutnak eszünkbe az eltűnésről? Eltűnik, keres, elbújik —> bújócska. A kérdés csupán az, hogy a bújócska játékból ered-e a gyermek eltűnésére és elvesztésére vonatkozó képzet, vagy egy gyermek elvesztése okozta feldolgozhatatlan traumából ered a bújócska játék? Meglehetősen izgalmas és bonyolult kérdés.

A pánikrohamok azt hiszem valahonnan a bizonytalanság érzetből eredhetnek. Sötétben a rossz látási viszonyok következtében az ember bizonytalannak érzi magát és azt gondolja nem képes megvédeni saját magát és értékeit. Az, hogy ez a fóbia miből ered és miért jön elő úgy, hogy korábban ezzel kapcsolatban semmilyen rossz tapasztalata nem volt az embernek egy elég nagy rejtély. Miért van az, hogy valaki pánik szerűen fél a tömegtől más pedig a szűkös helyektől vagy bizonyos állatoktól?

Mivel a pszichés eredetű gondjainkról meglehetősen nehezünkre esik konkrétan beszélni, a regressziós hipnózis ebből a szempontból vonzó megoldás lehet mert itt az alany átvitt értelemben és különböző történeteken keresztül mondja el és tulajdonképpen oldja meg a problémáját.

A regressziós hipnózis nagyjai

Ebben a postban a világ legnevesebb regressziós hipnoterapeutáit fogom bemutatni, azt is mondhatnám, hogy a regressziós hipnózis atyjait és anyjait. Ezen kívül röviden bemutatom módszereiket is. A hipnózisról megjelent postom után sokan jelezték, hogy szívesen kipróbálnák a terápiát, de félelmet éreznek ezzel kapcsolatban. Lényegében ez nem alaptalan, hiszen számos képzett hipnotizőr nem is alkalmazza ezt a módszert, mert sokan közülük tartanak az alanyok reakcióitól. Hogy egy extrém példával éljek, ha valaki vízbe fulladást vizionál akkor előfordulhat, hogy szó szerint el kezd fuldokolni hipnózis közben, ezeket a helyzeteket pedig nem árt megfelelően kezelnie a hipnotizőrnek. De mielőtt bárkit még jobban elijesztenék meg kell jegyeznem, hogy még senki nem fulladt meg és senkinek semmilyen baja nem lett hipnózis közben ezektől a vízióktól, viszont az tény, hogy ezek a helyzetek ijesztőek lehetnek. Ezért van szükség megfelelően képzett terapeutára. Tekintsük tehát át, hogy kik az igazán nagy nevek ezen a területen, és milyen módszert alkalmaznak. 

Dolores Cannon

Dolores 1931-ben született Missouri államban. Itt végezte tanulmányait is, majd 1951-ben férjhez ment. Férje haditengerészeti tisztként szolgált, így Dolores élete következő 20 évében a világot járta családjával együtt.

1960-tól Dolores férjével együtt hipnózist végzett fogyni vágyó vagy a cigarettától megszabadulni kívánó embereken. 1968-ban találkoztak előszőr a reinkarnációra utaló jelekkel. Férje hipnotizált egy túlsúlyos magas vérnyomásos hölgyet, aki váratlanul elkezdett olyan emlékeket feltárni amelyek nem akkori életéhez voltak köthetőek. Az 1920-as évek Chicagojában látta magát. Eközben Dolores és férje Johnny figyelték, ahogy a nő szó szerint átalakul egy másik személyiséggé. A házaspár érdeklődését felkeltette az eset, így nyomozásba kezdtek. A hölgyön további hipnózisokat végeztek, amelynek köszönhetően 5 másik életbe is betekintést kaptak. A hölgy történetéről évekkel később megjelent egy könyv is “Five Lives Remembered” (Öt élet emlékezik) címmel.

Bármennyire is érdekesnek bizonyult a téma, Dolores kénytelen volt félretenni, ugyanis férjét 1970-ben rokkant veterán katonaként leszázalékolták. Ekkor kezdett el az írással foglalkozni. Idővel azonban gyermekei felnőttek és önállósodtak. Ekkor tért újra vissza a regressziós hipnózishoz és a reinkarnáció tanulmányozásához. Innentől kezdve már főállásban végezte munkáját és emellett számos hipnózismódszert is tanult. Végül kifejlesztette saját módszerét amelyet Quantum Healing Hypnosis Therapy (QHHT) névre keresztelt. A QHHT során a terapeuta azt az állapotot tartja fenn, amin mindannyian naponta kétszer is átesünk. Ez a közvetlenül elalvás és ébredés előtti fázis. Egy QHHT hipnózis nagyjából 1,5-2 óráig tart.

Dolores idővel már nem csak a reinkarnációt kutatta, hanem az univerzum működése is elkezdte foglalkoztatni, valamint az UFO jelenségekre is kereste a válaszokat. Évekig dolgozott a MUFON-nál is (Mutual UFO Network), ami a világ egyik legnagyobb és legismertebb UFO kutató szervezete. Egész fejlődésére és karrierjére jellemző volt, hogy mindig szerette a határokat feszegetni, és egyfajta kényszert érzett arra, hogy gondolkodásmódját folyamatosan bővítse.

47 évig tartó karrierje során több ezer embert hipnotizált a világ minden tájáról életkortól, nemtől, személyiségtől, fizikai állapottól, vallási és kulturális hovatartozástól függetlenül.  Hipnózis útján végzett kutatásaiból számos adatot gyűjtött össze, melyekből 18 könyve jelent meg.

Dolores Cannon 2014 október 19-én életét vesztette egy balesetből kifolyólag.

Megjelent könyvei:
The Search for Hidden Sacred Knowledge The Convoluted Universe Book One {Two, Three and Four}; The Three Waves of the Volunteers and the New Earth; They Walked with Jesus; Jesus and the Essenes; The Custodians: Beyond Abduction; Keepers of the Garden; Conversations with Nastradamus Book One {Two and Three}; Legacy from the Stars; The Legend of Starcrash; Five Lives Remembered; Between Death and Life; A Soul Remembers, Five Lives Lived.

Magyar nyelven megjelent könyvei:
Halál és élet között

Dolores Cannonról többet megtudhatsz hivatalos oldalán: http://www.dolorescannon.com

Dr. Brian L. Weiss

Dr. Brian Weiss 1944-ben született. 1966-ban “Phi Beta Kappa” és “magna cum laude” minősítéssel végzett a New Yorki  Columbia Egyetemen. Majd 1970-ben a Yale Orvosi Karán doktorált és később ugyanitt szerezte meg a pszichiátriai szakképesítést is. Tanulmányai befejeztével a Pittsburghi Egyetemen tanszékén kapott állást, két évvel később pedig a Miami Egyetem Orvostudományi Karához került, ahol a pszichofarmakológiai részleg vezetőjeként országos elismertségre tett szert a biológiai pszichiátria és a kábítószeresek kezelése területén. Az egyetemen töltött négy év után megkapta a docensi címet és kinevezték egy nagy miami egyetemi kórház pszichiátriai osztályának főorvosává.

Nem érdekelték a parapszichológiai kísérletek, és bizonytalansággal fogadott mindent amit tudományos módszerekkel nem lehetett bizonyítani. A reinkarnációról pedig hallani sem akart. Azonban 1980-ban valami történt, ami letérítette Dr. Weisst a korábban kitűzött útjáról. 1,5 évig kezelt egy 28 éves Cathrine nevű beteget akinek szorongásai és pánikrohamai voltak melyek idővel egyre inkább csak súlyosbodtak. Mivel Dr. Weiss nem látott javulást úgy gondolta megpróbálkozik a hipnózissal.

Hipnózis során a lány előző élethez köthető traumákról kezdett beszámolni, melyek jelenlegi élete szorongásához és rendszeresen visszatérő rémálmaihoz voltak köthetőek. Dr. Weiss – hagyományos pszichoterapeuta lévén – szkeptikus volt az elhangzottakkal kapcsolatban, ám érdeklődését a téma iránt meglehetősen felkeltette a hipnotizált lány, miután Dr. Weiss életére, családjára és elhunyt fiára vonatkozó kijelentéseket is tett. Dr. Weiss így komoly kutatásba kezdett, mely során az állami nyilvántartás megerősítette Cathrine múlt életére vonatkozó történetét.

1980 óta már több mint 4000 embert hipnotizált, és állítása szerint számos fóbia és fogyatékosság gyökeredzik elmúlt életek tapasztalatain melyeket regresszióval képes gyógyítani. Jelenleg Miamiban él ahol létrehozta a Weiss intézetet melyen keresztül hazai és nemzetközi szemináriumokat és workshopokat tart, valamint szakemberek számára nyújt tanfolyamokat. Számos könyve mellett hipnózist elősegítő CD-ket is megjelentetett.

Megjelent könyvei:
Miracles Happen: the Transformational Healing Power of Past Life Memories; Many Lives Many Masters; Through Time into Healing; Only Love is Real; Messages from the Masters; Same Soul Many Bodies; Mirrors of Time: Using Regression for Physical Emotional and Spiritual Healing; Meditation: Archieving Inner Peace and Tranquility in Your Life; Eliminating Stress Finding Inner Peace;

Magyar nyelven megjelent könyvei:
Életek, Mesterek; Mesterek üzenetei; Lélektársak;

Dr. Brian L. Weissről többet tudhatsz meg hivatalos oldalán: http://www.brianweiss.com

Dr. Michael Newton

Dr. Michael Newton pszichoterápiából doktorált, s tagja az Amerikai Pszichológusok Szövetségének. Felsőoktatási intézményekben folytatott oktatói és pszichoterápiás tevékenységet. Évekig dolgozott csoportterápiában kábítószeresekkel is. Dr. Newtonnak  klinikai pszichológusként és hipnoterapeutaként – a pszichés rendellenességek kezelését célzó viselkedésmódosítás  vált a szakterületévé.

Egy igazi szkeptikusról beszélünk, aki páciensei halál utáni dolgokra vonatkozó kérésiet egyöntetűen visszautasította, és ragaszkodott a hagyományos terápiás módszerekhez. A reinkarnáció és a metafizika iránti érdeklődése csupán intellektuális kíváncsiság volt mindaddig, míg egy fiatalember fájdalomkezelésén el nem kezdett dolgozni. A páciense a jobb oldalát érintő szűnni nem akaró gyötrő fájdalomra panaszkodott. A hipnoterápia egyik módszere a fájdalom kezelésére, hogy a terapeuta ráveszi a pácienst a fájdalom növelésére, ezzel megtanítva, hogy hogyan tudja csökkenteni és kontrollálni azt. Az egyik kezelésen a páciens ezt a fájdalomnövelést úgy végezte el, hogy elképzelte azt, hogy késsel döfködik. Ennek a képzetnek az eredetét kutatva végül kiderült, hogy a páciens előző életében egy első világháborúban elesett katona volt, akit Franciaországban egy bajonettel öltek meg. Végül sikerült a fájdalmat is megszüntetni.

A sikeren felbuzdulva Newton doktor elkezdett kísérletezni néhány – a téma iránt érdeklődő – páciensével, és regresszió közben a születésüknél korábbi időpontokba vitte vissza őket. Mivel ez csak kísérletezés volt, úgy gondolta, hogy hipnózis során csak fantáziált képekről fognak beszámolni alanyai. Ám hamar rájött, hogy ezen mélyen gyökeredző emlékeink a múltbeli élményeink olyan teljes sorát kínálják föl, amelyek túl valószerűek és logikusan egymáshoz kapcsolódóak ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyja a kezelések során.

Végül Newton doktor egy igazán fantasztikus felfedezésbe botlott. Rájött, hogy hipnózis közben az alany segítségével nem csak az előző életekbe nyerhet betekintést, hanem – az ettől sokkal fontosabb – földi életek közötti időszakaszba is. Miután egy hölgy páciensét egy véletlen instrukció következtében az előző életében bekövetkezett halála utáni de még a következő élete előtti időszakba vitte el, úgy döntött saját maga végez erre vonatkozó kutatásokat és kideríti, hogy mi áll a dolog hátterében. Kutatásai során arra a következtetésre jutott, hogy hipnózissal közvetlenül a lelket is meg lehet szólítani. Ezt a következő képpen magyarázza:

Képzeljük el az elmét három, egymásban elhelyezkedő, egyre kisebb sugarú, koncentrikus körként! Ezeket a köröket egymástól csak a hozzájuk kapcsolódó tudatállapot rétegei választják el. A legkülső réteg a tudatos elménknek felel meg, amely elemző és ítéletalkotó, okfejtő gondolkodásunk forrása. A következő réteg a tudatalatti szintje, ahová a hipnózis elején érkezünk meg, hogy hozzáférhessünk az abban raktározódó mostani és korábbi életeinkre vonatkozó emlékekhez. A harmadik a legbelső mag, amelyet manapság tudatfölötti elmének nevezünk… A tudatfölötti ad otthont valódi identitásunknak, amelyet kiegészít a tudatalattink, ahol a számos, korábbi életünkbeli alteregónk emlékei tárolódnak. A tudatfölötti valószínűleg már nem is egy különálló szint, hanem a lélek maga. - Részlet a Lelkünk útja I. című könyv bevezetőjéből

Dr. Michael Newton saját korregressziós technikájával 35 év eltelte alatt több mint 7000 embert vitt vissza hipnózissal az életek közötti időszakba. Ezeknek az embereknek vallási és kulturális nézeteik olykor meredeken különböztek, ám a hipnózis során történt elmondásaik megegyeztek. Könyvei több éves kutatásának eredményei, melyekben gyakran találkozhatunk ismert tudományos elméletekkel is (főként a csillagászatra vonatkozóan).

Dr. Newton létrehozta a nevéhez köthető Newton Intézetet melyben sajátos módszerét oktatja. Ez a módszere meglehetősen alaposan és logikusan felépített, melyhez nem elegendő csupán egyetlen találkozás az alannyal. Az első alkalommal ugyanis csak egy beszélgetés zajlik aminek a végén a terapeuta egy nyugodt, relaxált állapotba viszi le az alanyt, hogy az megtapasztalhassa és megtudja mire számíthat majd hipnózis során. Egy másik napon kerül sor az első tényleges hipnózisra melyben a terapeuta és az alany egy előző életet tárnak fel. Ezt Past Life Regression-nek (PLR) hívjuk. Ez nagyjából 2-4 órán keresztül tart. Végül szintén egy másik napon kerül sor a köztes élet feltárására. Ekkor a terapeuta az utolsó leélt életbe vezet vissza és annak a halál élményén keresztül visz át a köztes időszakba. Ez a Life Between Lives (LBL) hipnózis. Ez már 5-6 órát is igénybe vehet, mert egy nagyon mély állapotba kell az alanyt juttatni.

Megjelent könyvei:
Jurney of Souls; Destiny of Souls; LBL Hypnotherapy; Memories of the Afterlife

Magyar nyelven megjelent könyvei: 
Lelkünk útja I-IV

Dr. Michael Newtonról többet tudhatsz meg hivatalos oldalán: http://newtoninstitute.org/

A fent említett szakemberek azt állítják, hogy hipnózis során valóban előző életeket látunk.  Én még továbbra sem tudom, hogy ez így van-e, de egy biztos: én csak egy ember vagyok és az én esetem csak egy történet. Viszont ezek az emberek és tanoncaik  együttvéve már több tízezer esettel találkoztak, a kapott információkat pedig vizsgálták, elemezték és összevetették egymással. Az eredményekből pedig számos könyvet megjelentettek. De mivel az agyunk működéséről még mindig lényegesen szerény ismeretanyaggal rendelkezünk, így nem tudhatjuk pontosan, hogy a hipnózis során kinyert információ honnan vagy miből ered. Illetve azt sem tudhatjuk, hogy egy olyan mély hipnózis, mint amit Dr. Newton alkalmaz milyen víziókat idézhet elő mindannyiunknál.